Az első darabok igencsak koncepciótlannak vélhetőek, nem is nagyon tudja az ember, hogy lesz-e ebből valami, vagy csak megy a hanggörgeteg.

Aztán a Bink* megmutatja, hogy lesz azért itt sok más is, érdemes várni nagy dolgokra. Meg is kapjuk.

Az Europa Hymn szépsége szerintem még azokat is magával ragadja, akik nem nyitottak az efféle muzsikára.

Creeper sötét megnyugvás számomra, Spiral tényleg beteker, Stealth-ről nekem a Nitzer Ebb jutott eszembe, nagyon hatásosak a szakaszbontások a számban, nekem ez a fajta töredezettség fekszik.

Folytatódik a sokszor meglepő és figyelemkeltő tekergetés, hangulatokkal, borzongással, sok mindennel, amit a lemez elején nem gondoltam volna.

Crowly pörgetése a sajátos űrodüsszeiával hatalmas. Southerly grandiózus építkezés. Nálam a Featherlight-nál jutott eszembe, hogy ő a DM zeneszerzője, az albumon idáig ez nem köszönt be és nem is baj. A kivezető Blade-hez meg odacsapunk egy Runnert és ezzel véget is érhet a sci-fi túra :D

A végére szépen felépített egészet kapunk, ahol bár soknak hat a 16 track, de mivel az alkotónak így volt gömbölyű, akkor ez így teljes.

A lemez egészét tekintve szerintem pont az adja a báját az egésznek, hogy olyan, mintha valami elsőlemezes kísérletezgető, tehetséges figura veszne el a furcsa elektronika nagy tengerében, miközben ez Martin L. Genius! És ez így nagyon szerethető számomra. Nem egy korszakalkotó mű, hallottunk is már ilyet, hasonlót, de nagyon jó elszállni a lemezzel egy különleges világba.

(*=Brink)