Depeche Mode összes

További beszámolók a kolozsvári Depeche Mode koncertről az Index Fórumról

2017. július 25. - Szigi.

Average Clouds: 

"Há' meggyüttünk' a messzi Kolozsvárrú'...

Heeey, ez nagyon kegyetlen túra volt, igazán embert, fizikumot próbáló megmérettetés, amihez foghatót az elkövetkezendő 50 évben nem szeretnék magunknak. :)

Most, hogy egy kis pihenés után kezd összeállni a kép, rengeteg szürreális dolog volt az út és az ottartózkodásunk alatt, ezeket nyilván most nem részletezném, nehéz lenne átadni.

Ebben benne van bizonyos szempontokból a koncert is, ezért csak annyi: a Question of Lust, Home volt a legjobb szerintem, ott érezni lehetett a születésnapos felé áradó szeretet, áhitatot. Rózsák színpadra való feldobálásával készültek a helyiek, amivel el is árasztották a "főszereplőt", jól nézett ki, ahogy repültek a virágok a színpad felé.

Az eső eléggé elmosta a végére a kedvemet sajnos, ráadásul nem volt rám jó hatással az sem, hogy az alap setlistet nyomták. Most jött ki rajtam, hogy mi a jófrancért kell ugyanazt nyomni mindenhol? Legalább a tegnaoi napon dobhattak volna valami exkluzivitást. De nem, ne kerüljünk ki a komfortzónából, ez a lényeg...

Persze Dave rendesen tette a dolgát, Martin is meghatódni látszódott (a harmadik nem tudom mit csinált :D), viszont hiányzott valami, az a kis plusz, aminek mondjuk két/három szám varialásában kellett volna megjelennie.

Early Entry baromság (:DD...), rajongói számozás meg így élőben volt igazán hülyeség, meg is bukott a rendszer.

Pár részlet majd később, ha még jobban összeáll a kép..."

"Hopp, a hangosítás, tényleg! Voltak gondok, ezek szerint nem csak én álltam rossz helyen és nem arról van szó, hogy kevés volt a viszki... (mert abból ugye soha nem lehet sok)

A stadion egyébként tetszetős. A merch sátrat alig találtuk meg (nem tudom, hogy a stadion más részein volt-e még), többen jöttek oda hozzánk is keresve a kínálatot. A saját készítésű Global Spirit Tour pólómnak nagy sikere volt, nem is tudom mennyien kérdezték meg, hogy honnan van :)

Volt idő nézegetni a rajongókat, figyelni az embereket (earlysként már 5-kor a stadionban voltunk. De minek???...), jókat mosolyogtam vagy éppen döbbentem sokszor. Egyik legjobb volt egy család (anyu, apu, kamasz lány),  családilag feszítettek DM pólóban, látszott, hogy nem egyikőjük hatására öltöztek be, hanem mind a 3-an rajongók. Jöttek el mellettünk, hát persze, hogy magyarok voltak ;). Hogy telhet egy csaladi ebéd? Dm áldás alap? ;)

Mellettünk a koncerten pedig egy talan már 50-es barátnőpáros volt, akinek egy tagja olyan áhitattal adózott kedvenceinek, hogy kezeibe temetett, könnyektől teli arcából nem sokat láttam, ha ránéztem. Mintha tényleg a világbékét elhozó ragyogó istenek szálltak volna le közénk."

Nyúltelep Pohárszék:

"Apró kolozsvári élménybeszámoló:

Pesthez képest plusz, hogy normálisan helyezték el az ülő- és állónépet. Mínusz a hangosítás. Némelyik számnál Sziget nagyszínpados volt :).

Csúcspont nálam is egyértelműen a Question of Lust, valamiért ez most annyira megérintett, hogy még most is csak keresem a szavakat... Dave ökörködései is jók voltak. 

Erősen pluszos még: GB, SML (király kezdőlöket), Corrupt (koncertklasszikus már most, legalábbis nekem ;-), ETS ( most láttam a kivetítést, szerintem haláli - amikor egyszerre kiáltok fel én és köröttem még hárman, hogy "Ott a nyuszi!"), Heroes (nem tudom eldönteni, ez volt jobb v a pesti)

Negatívum: a BOAG, a Home, az IYR, az IFY mind kurva szarul szóltak a küzdőtéren, középen. Ráadásul volt előttem egy párocska, akik végig beszélgették a koncertet, az első hat számot - ekkor ment ki a faszi sörért -, majd a Home-ot is, mikor visszajött. Egymás fülébe, ordítva, oda-vissza. Először vicces volt, aztán arrébb mentem , végig nem követtem, de kb mintha diszkóban lettek volna, kajakra nem érdekelte őket, h mi van a színpadon. És még a szerelemnek se láttam nyomát, egyszerűen csak ment a chit-chat végig. Mi a fasznak jön az ilyen koncertre? Na mindegy.

Gordeno-téma: muhaha :). Bizony, majd most jön a sok-sok elfojtott indulat, mert hát a DM rajongó tudja csak igazán, mi a DM. Hogy a DM tudná vagy értené? Áhh, ők csak egy zenekar ;). Szóval vicces látni, mit indít el sokakban egy félreértett nyilatkozat (gyerekek, hát Alant seprűvel kergették el? Lelépett, mint az egyszeri baka. Kalap, kabát, evvan.) huszonkét év után (!!!). Én adok egy pluszt Peternek, biztos most nagyon rosszul érzi magát, este se evett töltöttkáposztát, egyedül busongott egy palack Ursussal.

Kíváncsi vagyok, mit variálnak majd a setlisten."

xiome: 

"Na csak sikerült felregelnem ide, bár az index fórum kívül esik a "komfortzónámon", épp elég időt elvesz a face, de este elolvastam egy darabig visszamenőleg a fórumot és sokkal értelmesebb párbeszéd folyik itt mint bármely csoportban....

Koncert utáni elvonási tünetem van, nem tudom más ezt hogy éli meg, de nem jó...

Élmény volt az expressz busz, és az egész nap, különösen a "hol fürödjünk" probléma megoldása, de sikerült:)

Már sajnálom, hogy nem mentem Pozsonyba (bár én Pesten sem voltam, de azt hagyjuk is inkább..), vagy több nyári helyszínre, ez így élmény volt, igazán.

Én is megköszönöm itt is a sofőrünknek hogy épségben hozott-vitt minket, jó arcot vágott mindenhez:)

Bárcsak minden hónapban lenne DM koncert a közelben...de egy Athén, Róma még mindig rajta van a bakancslistámon....

Ja, ami fontos, hogy Dave így élőben sokkal jobb erőben van mint ami átjön a fotókon, videókon....

Nekem tetszett minden, bár a jövés-menéstől amit az ülőhelyeknél produkáltak, idegbajt kaptam...mondjuk nem is oda szólt a jegyünk, de itt mehettünk akárhova a kiemelt állón kívül, senki nem szólt és nem ellenőrzött....de nem értettem a sörért mászkálást a legjobb számok alatt, mindegy is....

Nekem nagyon tetszett az egész napunk:)"

Edző bácsi: 

"Szuper volt az éjszakai busz ötlete, köszi Lacus! Örülök, hogy így mentem én is, jó fej volt mindenki! Lehetett városnézni kicsit, meg enni, meg nézni, ahogy a szállásadóm egy létráról felkapaszkodik az erkélyére, hogy bejusson a lakásába (rossz volt vhogy az ajtózár). Visszafelé 45 perc volt a repülőút, köszönöm a Wizzairnek is a lehetőséget :-)

Az előzene tök jó volt, egyetértek Lacussal. Ilyen zene kell ilyenkor, kicsi dallamok, lüktetés, pont elég. A koncert jó volt, Dave teljesen rendben volt, nekünk nem volt bajunk a hanggal (normál álló kb. 6. sor), körülöttünk csak románok, jó fej társaságok, egy csaj teljesen magától adott egy fejkendőt kölcsön, amikor erősebben esett, a zsetonrendszer működött (mondjuk én vissza nem váltottam, inkább kértem négy jégert meg négy vizet egyszerre).

Voltam az afteren is, egy livingroom jellegű hely volt, csak téglás boltívekkel, magyar szót ott sem hallottam, persze jól tele volt, főleg éjfél és 2 óra között, kicsit több Alan utáni számot nyomtak, mint itthon a 101-es bulikon, de pl. a Spiritről semmit, koncertfelvételeket alig, viszont pár hosszú mixet is beadtak, 80% DM, 20% környéki zenék, jó volt összességében."

MASTER LACUS beszámolója Kolozsvárról, az Index Fórumról (képek ott!)

"Kolozsvár.
A régi időket idéző, hatalmas érdeklődés volt a koncertre. Egészen nagyszámú magyar rajongó jelezte, hogy szeretne elutazni Erdélybe. Ahogy nőtt a létszám, úgy kezdtem el aggódni, hogy fogunk időben odaérni. Rengeteg buszos túrán vagyok túl, szóval félelmem nem volt alaptalan. Páran early entry kiemelt állóhellyel rendelkeztünk, így nekünk nagyon nem volt mindegy az érkezés időpontja. Nem kis szervezés és alkudozás után sikerült ketté osztani a csapatot és nyolcan vágtunk neki az „expressz járattal” Erdélybe, a nagy csapat előtt. Már szombat éjszaka elindultunk, hogy biztosan időben odaérjünk. Annak ellenére, hogy én kértem és tudattam mindenkivel a 23:00-i indulás időpontját, azzal sikerült égetnem magam, hogy én késtem egy laza háromnegyed órát. (Brutál rohanásban voltam. Szlovákiából indultam, hogy a találka után egyből Románia.) Még egyszer bocsesz a késésért.
Az elképzelés az volt, hogy majd egész éjszaka a buszban alszunk és utána milyen jó lesz reggel megérkezni. Az első pánik a „buszban” ért, amikor azzal szembesültem, hogy egy Ford Transit erre azért nem teljesen alkalmas. De aztán felfedeztük az ülések mögötti csomagteret… Először Average Clouds kolléga tesztelte, majd a határ után én. Elsőre igen nomádnak tűnhet, de milyen jó is volt azon a kemény szaron feküdni, mint inkább ülve „aludni”… � Nem lenne vészes a romániai túra, csak sajnos nincs autópálya Debrecentől, így azért kellemetlen. A legjobb az, hogy vettünk román autópálya matricát… Hahhaha…
Román idő szerint 7:30 körül érkeztünk meg. Meg is lepődtünk, meg nem is, de nem mi voltunk az elsők az stadionnál. Az nem lepett meg, hogy már vannak, de a relatíve nagy számuk azért megdöbbentett. Tegnap tettem be képet az állapotokról. Amiket éreztem akkor az a megvetéssel keveredő szánalom és döbbenet volt. Emberek a stadion melletti parkban aludtak. Amolyan hajléktalan telepet kell elképzelni. Kb. mint a „Ligetvédők”. Sátrakban, matracokon, plédeken. Három különböző nemzetiséget számoltam. Ukránok, oroszok, magyarok. Ez volt az első alkalom, hogy nyugati rajongók nem voltak. Amint megláttak mivel indítottak? Van-e már számom? Hogy én ezt hogy utálom… Ismét megfordult a fejemben, hogy nem veszek benne részt, de gondoltam úgy sem vagyunk azért olyan sokan, legyen. Ha jól emlékszem a 46-ost adták nekem. Ezen azért elcsodálkoztam és egyben azért érdeklődtem is, hogy ez ugyan hogy lehet, lévén nem fetrengenek többen 15-nél. A válasz szerint ők most nincsenek itt. Jaaa… Hogy így is lehet…? Erről majd később írok.
Leléptünk. Ha már így alakult egy picit bejártuk, megnéztük Kolozsvárt. Séta után kávézó terasz. Beszélgetés. A politika egészen jó kis tüzet gyújtott. � Később szétváltunk és mindenki a maga útját járta. Én a stadion körül pezsegtem, figyelve a készülődést. Nagyon forró nap volt tegnap Kolozsváron. Hatalmas szerencse, hogy a stadion egy nagy park mellet van, így volt árnyék mindenkinek. Érdekes volt és ezen sokat gondolkodtam, hogy a várakozó őrültek között, hogy-hogy nincsenek románok? A válasz 15:00 körül érkezett. Csapatostul. Ekkor jöttek meg a hazaiak. Teljesen jogosan nem strázsáltak a saját városukban, hanem még így is jóval előbb a kapunyitás előtt odajöttek. Nem voltak hajlandóak részt venni a sorszám rendszerében. És akkor itt térek rá újra vissza. Szóval ez a sorszám osztogatás szerintem túlmegy a fairség határán. Ugyanis ők napokkal előbb megszállnak városokat. Mindet. Az egészet leuralják és gyakorlatilag egymás között eldöntik, hogy ők az elsők. A probléma ezzel az, hogy valójában nincsenek is mindannyian ott. És kérdezem, mikortól számít? Ha én három nappal előbb ott jártam, akkor lehet enyém a mínusz egy? Tehát a románok úgy gondolták - jogosan - nehogy már a saját városukba ne mehessenek előre. Számítson az, ami akkor éppen ott van. Ezzel összeomlott a „rendszer”. Tíz oszlopnyi kordon volt felállítva. Vegyesen beálltunk. Elkezdődött a hőzöngés a „számokról”, de leszarták. Majd mikor már szinte teljesen feltöltöttük a helyeket, a rendezők kitalálták, hogy csak kettő(!) oszlopban lesz beengedés. Éreztem hogy ez kizárt, ezért én maradtam az immár üres egyik oszlopban. Majd mindenkit hátra tereltek pár méterrel. Fegyveres(!) biztonsági őrök jöttek. A sorszámosok végig panaszkodtak a rendezőknek, hogy sérülnek a „jogaik”, de a románok meg arról beszéltek, hogy nehogy már más országból jöttek korlátozzák őket és rendezzék el, hogy ki hol állhat a koncerten, akik nem is rendezők, csak másik rajongók. A rendezőknek a tökük tele volt ezzel. Nem tettek/akartak igazságit tenni. Amúgy ez - sajnos - nagy különbség nyugat és kelet között, mert sok helyen kész tényként fogadják el a valódi rendezők ezt a helyzetet. Itt szerencsére nem.
És akkor én most elmondom az egész turné legnagyobb tanulságát a témában. NEM KELL KIMENNI A KONCERTRE NAPOKKAL ELŐBB!!! Nem érdemes. Ugyanis mi tud történni? Mondjuk bejön. Eltöltöttél két-három napot és benn vagy. Hurrá. De mi van ha nem? Megszívod és akkor eltöltöttél két-három napot mint egy hajléktalan és még nem is vagy ott ahol szeretnél. Az sokkal rosszabb. Önmagukat szopatják, de csak csinálják.
17:00-kor volt az early entry beengedés. Szokásos izgalom, adrenalin, ezres vérnyomás, pulzus. Rohanás. Minden random. Harmadik voltam a beengedésnél. Az igen jó. Három hostess segítette a beengedést. Egy jegyet szkennelt, egy karkötőt adott, egy pedig a nyakbaakasztót. Pont az előttem lévő srácnak nem vitte a jegyét a szkenner. Nem tudta mit csináljon. Lefagyott a csaj. Többi sorban közben mennek. Megőrülök. Újra megpróbálja, most ment. Az enyém azonnal. Sprint. Igen gyorsan futok és eléggé sokat is kellett, így a következő checkpointnál már kb. negyedik vagyok. Kordon egy lépcső tetején. Mindenki megáll. Érthetetlen. Mindenki megérkezik. Úgy engedtek be minket, hogy magára a küzdőtérre még nem lehetett befutni! Várni kell. Ez viszont tök veszélyes, mert egy lépcső tetején álltunk. Nagy volt a nyomulás. Természetesen hiába kértek mindenkit, hogy nyugodjon meg, ilyenkor már nem lehet. Be kéne mindenkit engedni és akkor minden rendben lesz. Várunk. Egy csaj mindenkit nyugtat. Azt mondja, hogy maga a produkció molyol még valamit, de amint jeleznek mehetünk. Mögöttünk közben minden early entrys benn van már. Pár perc után végre mehetünk. Újra sprint kb. hárman futnak előttem. Szokásos „ne fuss” a biztonságiaktól, de hát ilyenkor… Majd az egyik pont engem fog meg. Állunk. Kérdezem, hogy akkor most itt maradunk-e. Majd a mögöttem lévő kb. száz ember nyomását nem bírva átszakadunk. Sprint tovább. Dupla lépcsősoron lefele. Őrült veszélyes és hatalmas balesetveszély. (Tudom, egyszer már hatalmasat estem róla.) Most mellettem valaki. Brutálisat esett. Lenn vagyok. Sprint a gyepen. Max. hárman előttem. (Az is csak azért, mert feltartottak.) Bárhova állhatok. Meglepetésre az előttem levők Martin oldalát választották, pedig mindig először a középső rész - Dave előtt - telik meg. Jó akkor odaállok. Sikerült. Vége.
(Ja, amúgy mire megérkeztem a korláthoz, hárman már ott álltak. Kérdeztem a srácokat, hogy honnan jöttek. Mondják Skócia. Gyanús. Mondom nekik, hogy itt mindig ugyanazok állnak és én soha nem hallottam arról, hogy valaki Britanniából megcsípte volna. Ránézek a karjukra. Üres. Kérdezem őket hogyan. Mondták hogy mákjuk volt. Tegnap kocsmáztak a stábbal és ma meg behozták őket a beengedés előtt. Azért nem puffogtam, mert már nekem is volt ilyen, meg hát atom helyem volt. Amúgy mindenkit ismertek a stábból, mert folyamatosan jöttek oda hozzájuk köszönni. Erről jut eszembe! Beszéltem ismét az operatőrrel. Kérdeztem, hogy eldöntötték-e már, hogy melyik koncertet veszik föl egy jövőbeli kiadásra. Mondta, hogy eddig az összeset felvették(!), de még nincs eldöntve, hogy melyik lesz kiadva. Reméli, hogy nem amerikai.)
Fülemben még mindig a headset figyel, majd követve a zsinórt, látom, hogy nincs semmi a másik végén. Bassza meg, elhagytam a telefonom. „Király”! Futás közben kiesett. A pánikom egy pillanat után elmúlt. Tudtam, hogy egy 100 méteres szakaszon belül van. Valaki megtalálja és visszaadja. Én így tennék. Így lesz. Itt azért nem akartam kiállni keresni. Szóltam a biztonságiaknak, akik azonnal elkezdetek telefonálni és kerestetni. Fél perccel később megkocogtatják a vállam és kérdezi egy srác, hogy nem hagytam-e el egy telefont? Mondom, de. Erre átadja. Nagyon boldog voltam. Ölelgettem nagyon és hálálkodtam. Ezek után megkérdeztem a korlát előtti biztonságiakat, hogy nem hoznának-e vizet, erre elment a fickó, majd visszajött egy félliteres palackos ásványvízzel és odaadta. Annyit ittam egész koncert alatt, mint még soha. Végig mindenkit itattak! Szóval ilyenek ezek a románok. Csak a legjobbakat tudom róluk mondani. Kicsit bénák a szervezésben, de elképesztően jóindulatúak, segítőkészek és jófejek!

Miután mindenkit beengedtek, utána érkezett meg a második nagy magyar busz. Sajnálom, hogy az, amitől tartottam, megalapozott volt.
A stadion igen nagy. Egy kicsit nagyobb, mint a Groupama. Magasabbak a szektorok. Valaki nekem azt mondta, hogy 40 000 jegyet adtak el. A színpad nagyon magas. Legelölről egy picit kellemetlenül. Az előző gelsenkircheni koncert alkalmával akartam írni a színpadról, de elfelejtettem. Akkor most. Szóval volt alkalmam megnézni párszor a színpadot. És minél többet nézem, annál jobban tudok olyan részletekre figyelni, ami elsőre azért nem tűnik fel. Nekem nem tetszik! Elsőre nagyon bejött, hogy emeletes a színpad. Erre most is azt mondom, hogy tök jó ötlet. Olyan World Violation Tour-os, de alatta a színpad viszont olyan, mint az ökörhugyozás. Olyan, mintha az építők bevitték volna a cuccokat, nehezek, egy kicsit letették, majd végül otthagyták. Miért ilyen aszimmetrikus minden?! Martin cuccai miért ilyen hülyén állnak? Oldalra néz?! Peter Gordenoé is. Miért? Ez jó így?
A helyiek készültek a különleges napra és mindenkinek vörös rózsát és papíros transzparenst osztottak. Egy „apróságot” viszont nem mondtam. Mit és mikor kell vele csinálni.
„Előzenekar” Maya Jane Coles. Egymaga. Alapvetően nem vagyok nagy barátja a felvezető zenekaroknak, legfőképpen annak, ha valaki DJ-zik, amit külön „kedvelek”, de ez nagyon jó volt! A turnéban eddig négy különbözőt volt szerencsém hallani, de messze ez volt a legjobb. Még a biztonságiak feje és lába is ütemesen mozgott rá. Elektronikus zene volt, de nem az „tuc-tuc” féle. Ezt a stílust én itthon senkitől még nem hallottam. Egészen korrekt volt. A zenéhez tökéletesen illeszkedően, a kivetítőn egy beszívott „utazás” volt animálva. (Persze szigorúan szerintem.) 19:30-tól 20:15-ig nyomta.
Kilenc előtt nem sokkal Depeche Mode. Tök világos van. Főleg, hogy itt egy órával előbb vagyunk. Én szeretem. Mindenki feltartja a „Boldog szülinapot Martin” papírkáját. Nagyon jól néz ki. A közönség atom lelkes. Volt szerencsém párszor megtapasztalni és azt mondom, hogy talán most a legjobban. Ezt mondtam is a mellettem álló szlovák srácnak.
Going Backwards most is remek kezdés. So Much Love most megint ütött. A Barrel Of A Gun még mindig határeset. Elölről jó, de… Corrupt nekem tuti. In Your Room a koncert egyik csúcsa. A hangzás legelöl valóban nem az igazi. Mivel közvetlenül velem szemben voltak a mélynyomók, nagyon erős az alapütem és a finom melodikus részek egy kicsit elvesznek. (Valószínűleg ezért olyan ütős a So Much Love, De még a Barrel Of A Gun is.) Martin részt már nagyon várta a közönség. Mindenki feltartotta egyszerre a papírkáját. Eszméletlen jól nézett ki lilával megvilágítva. A Home után megszórták Martint a rózsákkal. Valami eszméletlen mennyiséget kapott. Egy csomószor eltalálták, amit remekül állt. Aztán jött Dave és elénekeltették a Happy Birthdayt. Különleges volt. Martin nagyon örült. De most tényleg. A Wrong csúcs volt. Nekem az volt a legjobb az egész koncerten. Az egyik legjobb Depeche Mode szám valaha! Ez a blokk brutális. Az Everything Counts megunhatatlan. Én az Enjoy The Silence-t sem tudnám kihagyni. Never Let Me Down Again. Abszolút Best of. Picit sajnáltam, hogy a Somebodyval jöttek vissza. Reménykedtem a Strangeloveban. A Heroest megszerettem. Nagyon jól adják elő. Főleg Dave tök jól érzi a végső beerősítést. Az I Feel You nagyon zajos. Nem élvezem. A Personal Jesus viszont most végre jó. Nincs koncert eső nélkül, így menetrend szerint megjött a végére. Most nem volt olyan heves és zavaró mint Szlovákiában.
A hazautunk eseménytelen volt. Hátul aludtam a csomagtérben. Ezer köszönet sofőrünknek Balázsnak. Nagyon jó arc és ügyes, profi sofőr. Örök hálánk.
Utolsó koncert volt. Vége az európai stadion turnénak. Öt helyen voltam. Hatalmas élmény volt. Örülök, hogy annak ellenére, hogy a negyediknél már úgy éreztem elég lesz, ez most nagyon tetszett. Most egy hosszabb szünet jön. A találkozások ennek ellenére sem maradnak el, hiszen lesz klub is - 30 éves lesz, hogy van Magyarországon klub - és persze nálam is lesz a most már hagyományos összejövetel!
Éljen a Depeche Mode!"

Innen másoltam a cikket és itt találhatóak meg a képek is!

Kolozsvár, rózsák, eső: véget ért az európai nyári szakasz!

Véget ért a 33 koncertes menetelés: a Depeche Mode Kolozsvárott zárta a Global Spirit Tour első, európai, szabadtéri szakaszát! Volt Martin-felköszöntés, volt rózsadobálás, volt "you are the best" Dave részéről, "budapesti" setlist és természetesen az Everything Counts-tól kezdődően volt eső is, azaz minden, ami egy igazi Depeche Mode bulihoz kell! Ezzel búcsúzik Európa, a következő koncert pontosan egy hónap múlva lesz, Salt Lake City-ben!
 
Kolozsvár:
 
01 Revolution / Cover Me (remix)
02 Going Backwards
03 So Much Love
04 Barrel Of A Gun
05 A Pain That I'm Used To
06 Corrupt
07 In Your Room
08 World In My Eyes
09 Cover Me
10 A Question Of Lust
11 Home (+Happy Birthday, Martin!)
12 Poison Heart
13 Where's The Revolution
14 Wrong
15 Everything Counts
16 Stripped
17 Enjoy The Silence
18 Never Let Me Down Again
 
19 Somebody
20 Walking In My Shoes
21 Heroes
22 I Feel You
23 Personal Jesus
 
A képet köszönjük Fellner Adélnek!
 
kolozsvar.jpg

Kolozsvár: A rajongók rózsákat dobáltak Martin elé!

Nemrég Kolozsvárott több tízezer torok zengte Martinnak, hogy "happy birthday to you!" Az ünneplés a Home végén történt. A rajongók rózsákat is dobáltak a kifutóra! Martin köszönetét fejezte ki az ünneplésért: "Thank U, your all very kind!" A koncert még tart, a banda épp az Everything Counts-ot játssza. A képet a köszi Spooksnak a Home Fórumból!

happy_birthday_martin.jpeg

A célegyenes közepén járunk: Varsóban lépett fel a Depeche Mode!

Varsó ünnepelt ma! A Global Spirit Tour első, európai szakaszának utolsó előtti koncertjén a nem igazán nyárias időjárás sem tudta elrontani a koncertet. A banda remek formában játszotta a Közép-Kelet Európában változtathatatlannak tűnő "budapesti" setlistet. Utolsó nyári európai koncert jön, mégpedig Kolozsváron! Jöttök? :)
 
Varsó:
 
01 Revolution / Cover Me (remix)
02 Going Backwards
03 So Much Love
04 Barrel Of A Gun
05 A Pain That I'm Used To
06 Corrupt
07 In Your Room
08 World In My Eyes
09 Cover Me
10 A Question Of Lust
11 Home
12 Poison Heart
13 Where's The Revolution
14 Wrong
15 Everything Counts
16 Stripped
17 Enjoy The Silence
18 Never Let Me Down Again
19 Somebody
20 Walking In My Shoes
21 Heroes
22 I Feel You
23 Personal Jesus
 
A képet Tomasz Mencina Twitter oldaláról szedtem!
 
tomaszmencinatwitter.jpg