Kezdjük ott, hogy teljesen szubjektív és hogy 2017-ben - ellenben a 2013-as Népstadion koncerthez képest - nem sikerült "jól inni".
Ez meghatározónak bizonyult.
Komolyan irigykedem és őszintén örülök, hogy sokan nagyon jól érezték magukat és nagy elménnyel távoztak.
Negatívumok:
- Nagyon rossz hangosítás. Nem csak ahhoz képest, amit egy 2 milliós turnén, 24 ezres jegyár mellett, 2017-ben, a Depeche Mode-tól elvárnék, nem csak az OZORA összes színpadához képest, nem csak a Delta Machine szinte tökéletes minőségű és ideális hangnyomású Puskás stadion koncertjéhez képest, hanem úgy abszolút értéken is. Halk volt, torz volt - erre bizonyíték a másnapi fülcsengés, a relatív alacsony hangnyomás ellenére - nem volt teteje, mázlistának érezhette magát az a hangszerhang, amely kb az alkotók szándékának megfelelő minőségben és mennyiségben jutottak el a hallgatóság füléhez.
- a kiemelt és normál állóhelyek első magját leszámítva nagyon visszafogott közönség. Úgy rugóztam végig a bulit, hogy körülöttem 10 méteres sugarú körben egyedül voltam viszonylag aktív.
- mivel ennyire halk volt, alig mertek énekelni körülöttem, mert mindenki a saját és szomszédai hangját hallotta
- hajszálnyit emelt beszédhangon pofázta végig egy kiscsaj a hepaj felét tőlem 5 méterre, amit nem csak hallottam, de nagyobb részét még értettem is!
- öreg vagyok már ehhez a lassú zenéhez, ennek ellentmondva, a gyorsabb dalok működtek számomra kevésbé. (gyorsnak lassú, lassúnak gyors)
- az Everything Counts bugyuta sound-ja (25 éve talán még élveztem volna, de a SOFAD után ez a primkó szaggatott edit a mixben a legalja, egyetlen pozitívum, hogy a közönség élvezte)
- keskeny színpad, zárt oldalfalakkal, oldalról élvezhetetlen látvánnyal
- a Groupama steril hangulata, állandóan világító zöld megvilágítása - a koncert alatt végig világos volt mindenütt! Gyanítom, az első 20 sor jó lehetett, ahol a fénytechnika "behúzta" a történésekbe a közönséget.
- a NLMDA karlengetése alatt hiányzott a teljes stadiont megvilágító reflektor, emiatt az eddigi legkevésbé látványos búzamezőjét láttam szabadszemmel és a kivetítőn is.
- túl sok, túl nagy kivetítés. A figyelmem túl nagy részét kötötték le, sokkal jobban bejöttek azok a részek, ahol nem volt domináns a "film".
Folytköv.
Még gyorsan a csúcspontok, mivel csak délután lesz időm befejezni, ne kelljen rossz szájízzel zárnom.
++ APTIUT refrén
+++ Corrupt feszült, visszatartott energiája
+ WIME intro és dobsound
++++ Cover Me dala és szinte az egyetlen 2017-ben királynak mondható elektronikája
++ Poison Heart
++ Wrong eddigi legjobb élő verziója
+ WIMS - IFY - PJ megkérdőjelezhetetlen koncertkedvencek, fasza hangulat és jó verziók
+ Heroes emelkedettsége
+ AQOL és Somebody hangulata, zenei kísérete.
Folytköv délután.
Abszolút csúcspont: Cover Me (ultraviolator)
----
No, hát én ugye eleve nem vagyok egy nagy koncertes, plussz nekem a DM sohasem a live dolgai miatt volt annyira fontos amennyire, ráadásul most furcsamód leginkább a slágereket vártam (ez egyértelműen Spirit hatás :-DD).
Az első három szám alatt borzasztó volt a basszus, szétbaszott mindent, gondoltam ha ez végig így lesz akkor a.) lehet hogy rosszul leszek b.) kurva szarul fog szólni minden.
Ehhez képest az In Your Room és a World in my Eyes nemcsak meghozta a finomabb basszusokat, de újra bebizonyították hogy azért nem véletlenül ez a két album a "zászlóshajó", az IYR zseniális szám, még a live se tudja elrontani ( :-DD) a WiME pedig asszem sohasem tetszett még ennyire, kurvajó volt.
Aztán eltérően hullámozgattak a számok és a hangulatok voltak számok amik nagyon kellemesen megleptek hogy milyen jól szólnak (Wime, Wrong, Walking in my shoes), voltak amik nem tudtak annyira hatni rám (slágerek nagyrésze) és volt amik úgy maradtak ahogy voltak a fejemben-szívemben (GoingB, Poison Heart). Mondanám hogy nagyon zavartak a "darabos mixek", de a DM csomócsor veszít a lendületéből élőben az albumokhoz/maxiverziókhoz képest, sajnos nem egy Quimby ( ;-DDDDD). A Cover Me gyönyörű volt, aztán a második felében alig volt hallható a dallamos szinti-vonós (volt egyáltalán, vagy csak csapatás? :S), az I Feel You-t imádom mostanság, de itt nem győzött meg annyira.
Ami meglepően "elkapott" az a Heroes volt! :-OO Pedig maga az eredeti is olyan kis plöm-plöm, semmi extra, Bowienak szerintem sokkal jobb számai is vannak, de ott valahogy Dave-el, a kis prüntyögő Martinnal és a fekete zászlós háttérrel.. megérintett, örültem hogy volt.
Nna összegezve: én kb. így képzelem el a DM koncertet, amikor nem érzek nagy elánt hogy kimenjek; korrekt, van ami jó, slágerek de nem ver a földhöz. Messze nem éreztem se keverésben, se összességében annyira erősnek mint a Delta-tourt.
Koncert csúcspontjai: In Your Room-féle fellélegzés az első 3 zúzda után, Word in my eyes effektjei az élő dobbal, Martin blokk(!!??) érzelmi töltése és szép dallamai és talán a legjobb verzió a koncerten és részemről a legnagyobb tombolás: WRONG. :-OOO :-))))))))))))))
ui: ja és tripla-mega-giga kurvaanyját a béna lámpakezelőknek/
---
Kb papírforma, kivéve a hangosítást, nem is értem, hogy 4 év alatt hogyan romolhatott ennyit a színvonal. (ráadásul a pár nappal korábbi pozsonyi állítólag sokkal jobban szólt!)
Ezt még ide, aztán ebéd után folytatom/befejezem a beszámolót:
Valami technikai gebaszok is voltak, mert pl a hátsó óriás ledfal nyolcada nem működött az első pár szám alatt, illetve igen, az IYR-ra (pontosabban a Corrupt utolsó taktusainál) helyrejött némiképp a hangosítás hogy aztán a Cover Me utolsó még nem instrumentális sorainál ismét és végérvényesen elromoljon.
Inkább az eső szakadt volna, az talán a Groupama sterilitását és a közönség punnyadtságát is megváltoztatta volna.
Még infó: a koncert alatt tömegesen hagyták el a stadiont a csalódott nézők. (ultraviolator)
