Peter Gordeno a színpadelőterében marad, Dave beleüvölti a mikrofonba, hogy "Good evening Berlin" (itt mi valószínűleg mindigis azt fogjuk hallani "lelki füleinkkel", hogy "Ááájj good evening Soooopronnn!"), és jön a turné egyik meglepetésdala, a USELESS! És itt azért emeljük meg a kalapunkat: egyrészt a dalt 1998 óta nem játszották, másrészt pedig a turné felénél bekapcsolódott csereszámként egy komplett kivetítést csináltak hozzá - erre azért nemigen volt példa eddig! Lám-lám, Corbijn a turné alatt is dolgozik, tehát az az iszonyatos trehányság 2009-ben, hogy az In Sympathy-nek és a Policy Of Truth-nak ugyanaz volt a kivetítése, talán igaz se volt?... Mindenesetre a Useless egy régen várt kellemes meglepetés a setlistben! De vajon hogy játsszák el? Kisebb meglepetésre "remix-verzióban", mintha az Escape From Wherever mix elejét játszaná a zenekar, hogy aztán csak a refrénre érkezzenek meg a dobok. A dalt most sem sikerül maradéktalanul jól eljátszani élőben, de sebaj, ez így is megsüvegelendő! Egy újabb kis szemelvény a turné közepén teljesen "Global Ultra Tour"-ba forduló Global Spirit Tourról! A dal elején Martin ismét összevigyorog Jez Webbel, a gitártechnikusával, Gordeno pedig olyan pökhendi arccal gitározik, hogy még a rágóját rágni is elfelejti. A kivetítő nagyon feelinges (vajon ez ugyanaz a lány, mint a Halo kivetítésében a Delta Machine Touron?), egyszerre idézi az Ultra korszakot és egyszerre van helye a Global Spirits Touron is, 20 évvel később. A refrénnél Dave annyira rángatja a száját, mintha fogorvostól érkezett volna. A refrén után Martin gitárszólójánál Dave odatáncol Martinhoz és produkálja magát neki. A "Hear a voice in the hall" sor után Dave elneveti magát. A második versszak utáni gitárszólónál - miközben a lány a kivetítőn Bob Dylan Subterranean Homesick Blues-át idézően dobálja el a dalszöveg egyes szavait tartalmazó papírokat - Dave kacsatáncot lejt pár másodpercig, majd felsőtestét bedöntve mered a közönségre, enyhén rázva a fenekét - nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy valójában a jógatanárjának néhány mesterfogását alkalmazza Dave a színpadon... A második refrénnél aztán Enjoy The Silence-idézetek is feltűnnek a kivetítőn ("Words are very unnecessary"), valamint filozofikus gondolatok is ("More is less"). A refrén alatt egy pillanatra mutatják a nézőteret szegényező lépcsőt is, ahol kissé hervasztó módon nagy a jövés-menés, sokan kifelé igyekeznek éppen a büfék, vagy a vécé felé (továbbra is teljes világosban). A zenekar mindenesetre derekasan befejezi a Useless-t - egy dal, amelynek előszedéséért örökké hálásak lehetünk!