Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Live Spirits, nyolcadik rész: The Things You Said

2020. július 16. - Szigi.

Amikor elindult a Global Spirit Tour, és az első két turnészakaszon végig-végig csak a három legelkoptatottabb dalát játszotta Martin (Home, A Question Of Lust, Somebody), nem hittük volna, hogy a turné koncertkiadványára végül három igencsak meglepő dal kerül, amelyből ráadásul kettőt már évek óta követelt vissza a setlistbe a rajongótábor. Le a kalappal Martin előtt, hiszen az említett dalok mellett kiszúrhatta volna a szemünket a turnén néhányszor programba kerülő, már mindannyiunk által kellően jól ismert Judas-szal, Shake The Disease-zel, But Not Tonight-tal, de nem: Martin ezúttal három váratlan dalnak szavazott bizalmat. Ezek közül is a legnagyobb meglepetés a két utolsó turnészakaszra 30 év kihagyás (!) után visszahozott THE THINGS YOU SAID volt, amelyet ráadásul albumverzióhoz közeli változatban adtak elő (a másik két dal a rajongók tetszését nem mindig elnyerő Gordeno-féle zongorás verzió lett végül). Egy kifogásunk mindjárt a dal kezdetével lehet: nagyon is "in medias res" szólal meg a 101-ről jól ismert és szívünkbe zárt verzió helyett. Martin és Peter Gordeno maradnak a színpadon, utóbbi ismét feltűnően teátrális mozdulatokkal rágja a rágóját. A közönség azonnal vastapssal jutalmazza a váratlan ajándékot, ami egy pár másodpercig meglehetősen behallatszik a felvételbe. Némiképp meglepő módon a "They know my weaknesses" részt Peter énekli, amire a "I never tried to hide them" és a "I never denied them" részt Martin válaszolja, azaz pont fordítva történik, ahogy a 101-en történt (ott Alan énekelte azokat a részeket, amiket most Martin). Az "I get so carried away" részt aztán ugyanúgy duettben éneklik 4 soron át, ahogy a 101-en tették Alannel. Martin Dave-nél sokkal kevesebb színpadi jelenléttel ér el másfajta hatást; tulajdonképpen csak fel-alá sétálgat a színpadon. Ahogy a dal kezdete, úgy a vége is kisebb csalódás: a 101-verzió hangulatos lezárása helyett itt csak hirtelen véget ér a dal (pont olyan hirtelen, ahogy kezdődött), és emiatt (?) kissé levegőtlennek hat. De mindezek ellenére a koncert egyik csúcspontja, és egyben egy réges-régi rajongói igény beteljesítője ez a dal :)

A bejegyzés trackback címe:

https://depechemode.blog.hu/api/trackback/id/tr1716008290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZeroHero 2020.07.19. 19:38:45

Nagy meglepetés, örömteli a visszahozása, még ha nem is ér fel a 101-es előadás szintjéhez. Peter vokálozása elég halk, a rágózása már kifejezetten idegesítő és érdekes, hogy a végén nem játszotta a fő szintiszólam mellett a másikat. Egy kis visszhang vagy reverb is hiányzott az alapról, nekem emiatt tűnt levegőtlennek. Mindenesetre ismét jár a pacsi! :)
süti beállítások módosítása