Amikor évek múlva felidézzük a Global Spirit Tour emlékét, sokunknak elsősorban a nagyszerűen átdolgozott EVERYTHING COUNTS fog beugrani. A dal annyira működött koncerten, hogy szinte nem is értjük hogy miért hanyagolták hosszú turnékon át (az elmúlt 22 év turnéiból a Global Spirit Tour mellett mindössze a Touring The Angel első szakaszán játszották). Ami szintén rejtélyes, hogy miért pont ez a dal, amelynek a hangszereléséhez turnéról turnéra kifejezetten bátran belenyúlnak (emlékezzünk az 1990-es "Absolut Mixes", az 1993-as dögös, groove-os, vagy a 2005-ös erőteljes verzióra). Mialatt olyan dalok, mint a Stripped, vagy a Policy Of Truth, évről évre szinte változatlan formában kerülnek előadásra, addig az Everything Counts-ot ismét teljesen új verzióban adták elő, főleg a dal hosszú, kitűnő intrója marad emlékezetes. Dave már a turné elején megsúgta, hogy ez a dal a koncertrepertoár része lesz ezen a koncertkörúton (hasonló fülest engedett el az In Your Room, a Barrel Of A Gun és a World In My Eyes dalokról is). Részünkről akár lehetne több turnén is az előadott dalok között, hiszen minden elemében koncertre termett dal! A Global Spirit Touron azon 9 dal között volt, amelyet minden egyes fellépésen játszottak. A Live Spirits-en a dal elején sötétbe borul a színpad, Martin belekortyol az italába, majd láthatjuk az "emeleti" részről lejövő Dave-et, ahogy nevetve megölelik egymást Martinnal. A frontember újult erővel érkezik a színpad alsó részéhez, belekiabálja a mikrofonba, hogy "Alright!", majd kisétál a kifutóra, tapsoltatni a közönséget. Hamar visszabohóckodik a főszínpadra, és az Everything Counts jellegzetes nyitóhangjait már vonatozó (?) mozdulatokkal kíséri. A jellegzetes dallam sajnos kicsit vékonyan jön Gordeno szintijéből, majd a másik jellegzetes dallamot Martin adja elő, Dave vigyázó szeme által és "Jackos" visítása által kísérve. Dave jelzi Martinnak a kezével, hogy megvolt a 4 strófa, amire Martin huncut fejbiccentéssel, mosolyogva reagál. Az első versszak alatt jól látszik, hogy ez a dal azért nagyon "backing tape"-támogatott: látványosan sem Andy sem Gordeno nem játszik (Martin is csak néhány dallamot), a refrénre viszont mindketten "visszaérnek" a szintijükhöz és játszák a saját részüket. A refrént Dave a közönséggel énekelteti - a dalban egyébként végig. Dave néhány keringőző mozdulatot is tesz a mikrofonjával, amikor éppen nincsen énekrésze, és többször előveszi az említett Jackos sikítást is. A második versszak előtt pedig meglehetősen látványosan odanéz a súgógépre :D A második refrén alatt Dave közszemlére teszi az aranyszínű csizmáját, ami biztos kényelmes viselet volt a 35 fokos berlini éjszakában :D A második versszak végén - szinte meglepő módon - Dave is énekel a refrénből (mégpedig az "everything counts in large amounts" részt). A dalt záró szintiszóló előtt Dave Martin és Peter felé mutat: "Take it, boys!". A szóló után viszont kisebb megütközésre Dave az ásítás jelét mutatja a közönség felé - nem tudni, hogy poén-e, vagy valami Dave-fricska a zenésztársak felé. Nincs más hátra, mint a végeláthatatlan refrén-rész, a záró Martin-szintirész viszont szerencsére erőteljesebb, mint az albumverzióban, ugyanakkor a 101-ről belénkégett záró emelkedő szintidallam megint halkabb (mintha Dave se hallaná jól, hiszen a fülét mutatja a közönség felé). A dal végén a Depeche Mode történelmének valószínűleg leghosszabb közönségénekeltetése következik: Dave a kifutón énekelteti a közönséget, miközben Eigner először finoman adja a taktust, de aztán Dave arany csizmás lába elkezdi diktálni a négynegyedes ütemeket, ami néhány taktus után piros csizmára változik :D (az, hogy feltűnően más-más csizmában van Dave akár egy-egy dalon belül is, az jelzi, hogy azért az első estéről is készült bőven felvétel...). Martin is biztatja a tömeget, majd Eigner befejezi a négynegyed küldését, de Dave továbbra is énekelteti a tömeget a kifutó végén, a mikrofonját a közönség közé lógatva. Aztán Dave már megáll, köszönetét fejezné ki, de a tömeg még mindig énekel. Végül Dave a mikrofonhoz lép, megköszöni a közönség aktív közreműködését, majd jön a minden turnéhelyszínen elsütött mondat, ezúttal a berlini közönségnek: "You really are the best!". Ezután Dave mosolyogva visszasétál a kifutóról, mivel egy kicsit elmélkedőbb dal következik...