A Live Spirits kiadvány utolsó dala a JUST CAN'T GET ENOUGH. Némi meglepetésre került elő ez a dal a Global Spirit Touron, hiszen a turné előtt Dave leszögezte, hogy ez a dal ezúttal nem fog felcsendülni - igaz, Martin pedig az And Then-t ígérte meg erre a turnéra... A Just Can't Get Enough mindössze a záró fesztiválos turnészakaszra került a dallistába, ráadásul először nem is utolsó dal volt; első ízben egy esős soproni estén, a Volt Fesztiválon zárta a programot! A szám 1988-ig kirobbanthatatlan volt a setlistből, majd a DM "komoly" turnéin szóba se jöhetett (World Violation, Devotional, Exotic), aztán nagy meglepetésre a The Singles Touron került elő záródalként (ami elvileg az 1986 és 1998 közti kislemezek reklámomázásra volt hívatott). Azóta az Exciter Touron nem volt, a Touring The Angelen az első turnészakaszban (és a másodikban is néha) újra volt, a Tour Of The Universe-en nem volt, a Delta Machine Touron pedig végig volt. Itt a Live Spirits-en Personal Jesus után ismét eljátsza a zenekar a Live In Berlin-en már elsütött trükköt: úgy tesznek, mintha elindulnának lefelé, de Dave "parancsolja vissza" őket a színpadra. "Máris menni akartok?" kérdezi Dave huncut mosollyal a "CU Next Time" feliratokat magasba tartó közönségtől (ironikus: pont ezen a turnén nem így búcsúzott el Dave a közönségtől). A frontember elkezdi összeszedni az összevissza elinduló zenekart (Andy mondjuk a szinti mögött marad, de Gordeno már látszólag előrejött elbúcsúzni), majd összeölelkeznek és "spontán" megbeszélik, hogy játszanak még egy dalt. A megbeszélés után Dave a "nooormális?" jelet mutatja a közönség felé, és ál-felháborodottan mondja, hogy "ezek már menni akarnak!". Egy pillanatra a kivetítőn is látszik a közönség, amint a CU Next Time feliratú papírdarabokat tartják - csodálatos pillanat! Martin belekortyol az italába, Dave pedig felkonferálja az utolsó dalt: "Most pedig visszamegyünk az időben!" (valójában ez elég meglepő, hiszen 1983 óta Dave a legritkább esetben konferál fel számot). A dal tulajdonképpen megegyezik a Delta Machine Touron játszott, Live In Berlin-ről jól ismert verzióval. Lábdobbal indít - közben láthatjuk a közönséget buzdító és törzskörzéseket végző Andyt, akinek vélhetően köszönhető ennek a dalnak a felbukkanása a setlistben. A dob mellett az ütőshangok megérkezésével Dave vigyorogva mozogni kezd, majd a dal összetéveszthetetlen szintidallamára "meglepetés!"-szerűen széttárja a karját. Ez egy olyan dal, amelynek az elején Martinnak nincs dolga, "csak" a vokál: Gordeno játssza a vezető szintidallamot, Andy pedig a basszust. A zenekar feltűnő jókedvvel játssza ezt az elvileg nem is annyira kedvelt dalukat (már Sopronan is feltűnő volt, hogy hihetetlenül lazán és jókedvűen prezentálják a dalt). A második szintidallam megérkezésénél már játszik Martin, láthatjuk is a rövidre vágott, feketére festett ujjait a kivetítőn is. A közönség természetesen hálás: már az "I just can't get enough" résznél is óriási erővel üvöltik a szöveget, nem is beszélve a dal végéről... A kivetítőn ezúttal minden tagot jó sok ideig mutatnak, mivel ez az utolsó dal... És aztán jön a záró rész, a hosszú-hosszú "óóó-"zással: egy remek koncert és egy rendkívül hosszú turné érzelmes búcsúpillanatai ezek. Dave az ujjával számolva adja a taktust akkor is, amikor éppen nem jön vissza a lábdob, de aztán persze visszajön... Egy pillanatra Gordeno ugyanúgy ökörködve táncol, mint Dave... ezek Christian és a közönség pillanatai, bár Peter még vokálozik, de Andy már csak a tömeget biztatja, Martin pedig mosolyogva ellép a szintijétől. Christian szinte dobszólót vág le, de aztán elhallgatnak a hangszerek, csak a közönség éneklése hallatszik. Dave jelzi a közönségnek, hogy még énekeljenek, de Martin, Christian és Peter már előrejön a színpad elülső részére, Dave mellé. Dave először próbálja megköszönni a közönség kitartását, de a közönség tovább énekel. A frontember ezután egy "Jackos" sikítást dob be, majd a következő énekes rész után jön a legbájosabb rész: Dave - érezhetően spontánul - úgy köszön el a közönségtől, hogy "That's All, Folks!" :D (sajnos nem szemből látjuk ekkor, de YT-n más felvételekből kivehető, hogy egészen törvénytelen fejjel mondja mindezt :D Christian dobverőket dobál a közönség közé, Martin pedig jót mulat Dave beszólásán. És ekkor jön a végső elbúcsúzás: a szokásos "See you next time" helyett a kissé vésztjóslóbb "we see you all some another time" hangzik el ezúttal is. És persze mint minden turnézáráskor, ilyenkor is felmerül a kérdés bennünk - főleg ezekben a koronavírus-sújtotta időkben -, hogy lesz-e még lemez, lesz-e még turné... A közönség továbbra is feltartja a CU Next Time feliratú papírokat (az egyiket egyszer közelről is láthatjuk), a zenekar pedig - ha jól látom, Martin vezényletére - egyszerre meghajol a közönség előtt. Ezután össznépi ölelkezés kezdődik: először Dave és Peter, majd Martin és Christian öleli meg egymást, majd jön Dave és Martin ölelése, amelyhez Dave egy puszit is mellékel. Ezután Dave és Christian, majd Dave és Andy, ezután pedig Christian és Peter öleli át egymást. Még további tapsok a közönség felé és kitartóan "óóó"-zó közönség búcsúztatja el a Depeche Mode Live Spirits című kiadványát és újabb kordokumentumát. Köszönjük, hogy végigkövettétek itt a Depeche Mode Blogon ezt az időszakot, nincs más hátra, mint várni az új turnét! :)