Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

35 éve jelent meg az ENJOY THE SILENCE!

2025. február 05. - Szigi.

Talán a Depeche Mode legnagyobb slágere. Az elmaradhatatlan koncertklasszis. Az együttes egyik leggyönyörűbb, legmegejtőbb, legfelemelőbb alkotása. 35 éves az ENJOY THE SILENCE!

Nézzük a klipet, amely Grammy-díjat nyert 1990-ben!

Dave: "Egy egész délután töltöttünk azzal egy londoni stúdióban, hogy pózoltunk. Első hallásra ez könnyűnek tűnhet, de Anton valamilyen film trükköt használt, és kvázi az egész lassított felvételen rögzült. Percekig mozdulatlanul kellett állnunk, amíg egy index lámpa ki nem gyulladt. Ezt a bevillanó fény-vágást egyébként sokan ellopták Antontól a későbbiekben. A klip többi része külső térben lett felvéve, ha jól emlékszem négy napon keresztül forgattunk Skóciában, Portugáliában, illetve valahol fent a francia/svájci Alpokban. Az egész ötlet elég bizarrnak tűnt számomra. Anton egy, a felvételi stúdióban tett látogatása során beszélt a klip ötletéről, amely valahogy úgy hangzott; "Dave, királynak leszel öltözve, koronával meg minden, és különböző helyszíneken jársz-kelsz, egy nyugággyal a kezedben, amit kinyitsz bizonyos helyeken, és beleülsz." "Anton, mi a fenéről beszélsz?!?"- kérdeztem szinte azonnal. Nyilvánvalóan, elég szkeptikus voltam, elképzelni sem tudtam ezt az egészet. Meg hogy, király ruhát öltsek magamra?! De persze a végeredmény ismét őt igazolta, és talán soha azelőtt nem láttunk ehhez hasonlót sem. Mi, mint zenekar, legalábbis nem csináltunk ilyen volumenű dolgot azelőtt. Amolyan Fellini gondolatisága van az egésznek, de már maguk a gyönyörű képek és a színek is lenyűgözőek. Itt van ez a király, akinek mindene megvan, a királysága és azzal együtt mindene. és szépen lassan minden elenyészik és meghal. Minden és semmi. Az elején persze ez az összetett gondolatiság nem jött át számunkra, de Anton nagyon makacs volt, hogy ezt így kell megvalósítani. Annyira hit benne, hogy nem volt választásunk, és mivel sohasem csalódtunk benne, beadtam a derekamat. És talán tévedek, de kezdettől fogva engem és csak engem akart a király szerepében látni. Nem lehetett arról szó, hogy kihúzom magam. Itt, ebben a jelenetben éppen a portugál partoknál vagyunk - hihetetlenül szép. Nagyon sok jelenet, nagyon sok helyszín, néha teljes forróságban, de mint tudjuk mindez csak Anton és egyetlen kamera műve. Rendezhetünk kvízt, hogy melyik jelenet hol lett felvéve, de azt hiszem a tengerpartos az Portugália, haha. Nagyon jól sikerült jelenetekkel van telis tele a klip. Gondold csak el, mennyi mindennek kellett összejönni, fények, színek és időzítés. Azt hiszem, megérte a sok munka, mert nagyon jól sikerült a klip. Itt, a videó vége felé van ez a havas jelent, ahol biztosra állíthatom, hogy már nem én vagyok a király ruhában, hanem Richard Bell, a producer. Ekkor már négy napja forgattunk, és noha a közeli képeken én vagyok, a távoli felvételeken már nem. Helikopterrel kellett felmennünk a hegytetőre, és olyan nagy volt a hó, és nehéz a király kosztüm, hogy alig 20 lépést lehetett megtenni benne, anélkül hogy ne állt volna le az ember levegőért kapkodni. Nagyon nehéz volt a ruhában mozogni. Így volt aztán, hogy az utolsó forgatási napon azt mondtam Richard-nak, hogy tudod mit, azokban a jelenetekben, ahol ilyen picike vagyok, azt te fogod helyettem megcsinálni! Majd beültem szépen a helikopterbe és vissza mentem a szállodába egy forró italra. A végső, közeli jelenet persze ismét az enyém volt, de gondoltam elárulom ezt a kis műhelytitkot, elvégre most már őszintén beszélhetünk ezekről a régi dolgokról, anélkül hogy sérülne a varázs. Enjoy The Silence, hát igen, Élvezd A Csendet."

Martin: "Talán ez a legismertebb és legnépszerűbb klipünk. Ezúttal ismét Dave kapta a főszerepet, ha jól emlékszem, mi a többiek talán három óra alatt végeztünk, haha. Dave ezzel szemben pedig közel egy hétig utazott Európában Antonnal az oldalán. Azt hiszem, legalább négy különböző országban forgattak, és hát a végeredmény lenyűgöző lett. Nem tudom létezik-e olyan ország, ahol mindezen helyszínek megtalálhatók lettek volna, haha. Arra emlékszem, hogy Skóciában biztosan jártak, de hogy például a havas jelenetek az Alpokban Ausztriában vagy Svájcban lettek felvéve, nem mernék megesküdni. Dave vélhetően jobban emlékszik. Azt sokszor emlegette, hogy rettentő hideg volt. A tengerparti jelenet pedig úgy emlékszem, Portugáliában lett felvéve. De igazából ezt is csak Dave tudja megerősíteni, mert mi ugye ott sem voltunk, haha. Mindössze arra emlékszem egész konkrétan, hogy Dave nagyon de nagyon ellene volt a király kosztümnek. Hatalmas vita lett belőle, és Anton mindent be kellett vessen, hogy meggyőzze Dave-et, aki ostoba ötletnek tartotta a beöltözést. Amely aztán talán a leginkább ikonikus megjelenése lett az idők során. Elképzelhető, hogy a legtöbben így, királyként emlékeznek rá. A Coldplay tisztelgett is Anton előtt a klip kvázi feldolgozásával. Antonnal sohasem beszéltünk arról, hogy hová pozícionáljuk a dalt, vagy hogy milyen elvárásaink vannak vele kapcsolatban. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy Daniel Miller beszélt vele erről, de köztünk és közte sohasem zajlott ilyen jellegű beszélgetés. Nyilván nem volt előre látható, hogy milyen elképesztő és óriási sikere lesz a dalnak. A 'Personal Jesus' előzte meg ezt a kislemezt, ami szintén nagy siker lett. Nem hinném, hogy különösebb nyomás alatt lettünk volna az 'Enjoy The Silence'-el kapcsolatban, vagy hogy kiemelten kezeltük volna. Szimplán lehet, hogy azért nőtt meg a büdzsé és a produkció, mert a lemezkiadó, a Mute így határozott. Vélhetően a 'Personal Jesus' sikerén bátorodhattak fel, mert akkor a 'Violator' még nem jelent meg, így nem tudhattuk, hogy a nagylemeznek milyen fogadtatása, illetve sikere lesz. Az 'Enjoy The Silence' közvetlenül a 'Violator' előtt jelent meg, ez a dal harangozta be az új nagylemezt."

Anton Corbijn (látványtervező): Nem igazán dokumentálom a dolgokat. Nem írok le sokmindent. Amikor az ötlet megszületik, a megvalósításon már nem nagyon töprengek. Az 'Enjoy The Silence' esetében volt egy elképzelésem, amelyben egy király játszotta a főszerepet. Egy szimbólum, valaki, akinek mindene megvan. De keres valamit, valami igazán egyszerűt, ami bárki számára elérhető. Valamit, amihez nem kell pénz. Egy csendes helyet, ahol üldögélhet. (...) Elég nehezen vették be az ötletet a fiúk. Akkoriban még jobban érdekelte őket, hogy milyen lesz a végtermék. Ezzel együtt pedig tudták, hogy az 'Enjoy The Silence' különleges dal a számukra. Mondhatni a legjobb dal, amelyet készítettek, illetve valaha írtak. Nem igazán hittek benne, hogy az imázs működik a számmal.

Dave Gahan: Amikor Anton először adta elő az ötletet az 'Enjoy The Silence'-hez, az valahogy úgy hangzott, hogy rohangálnom kell egy király jelmezben, kezemben egy nyugággyal. Meggyőződésem volt, hogy megőrült.

Richard Bell (videó producer): Leültünk egy szobába az együttessel, illetve Daniel Millerrel. És Anton előadta; "Az ötletem a következő; egy király nyugággyal." Ennyi volt. Mindenki csak bámult rá. Látszott, jó ötletnek tartja. Erre persze mi; "De mi lesz még benne?" Erre ő; "Hát a király járkál a nyugággyal, és megfordul jónéhány helyen." Igazán nagy lépés volt a zenekartól, hogy igent mondtak erre a klipre.

Andy Fletcher: Az 'Enjoy The Silence' forgatása csodálatos volt számomra, illetve Martin és Alan számára is. Nem úgy Dave számára. A mi közreműködésünk mindössze egyórányi volt a műteremben. Dave ezzel szemben öt napot töltött filmezéssel, néhol fagyos hidegben.

Martin Gore: Azt hiszem, valahol Svájcban elege is lett az egészből. Nem emlékszem pontosan, hogy hol forgattak, de egész nap hóban jártak. A végén besokalt, és azt mondta Richard (Bell)-nek; "A távoli képeket te fogod helyettem megcsinálni!"

Anton Corbijn (látványtervező): Nem vagyok jó forgatókönyvírásban és az ötleteim szóbeli kommunikálásában sem. Benne van a fejemben és tudom, érzem, működni fog. Nem vagyok arrogáns, de szeretem, ha hagyják a dolgokat megvalósítani. Ezúttal három ízben is meg kellett ostromolnom őket. A probléma -számomra legalábbis- az, hogy ha felmerül bennem egy ötlet egy dallal kapcsolatban, akkor azt nagyon nehezen tudom elfelejteni, és új után nézni. Minden egyes alkalommal, amikor hallom a dalt, az eredeti ötlet visszajön a fejembe, és semmi másra nem tudok koncentrálni. Így aztán, vissza kell térjek az alapötlethez. A végén azt hiszem, egyszerűen besokaltak, és rám hagyták. "Csináld!" - mondták.

Martin Gore: Természetesen, a klip az egyik legjobban sikerült videó promónk lett, amit valaha készítettünk.

Dave: Erről a számról vitatkoztunk a legtöbbet. 5 nap alatt készült. Magasan az Alpokban forgattunk, lélegzetelállító hideg volt és rengeteg hó. Majd jött az az iszonyú forróság Portugáliában, ezek után pedig Skócia következett. Én meg csak járkáltam -egy Grammy díjért- egy nyugággyal a kezemben össze-vissza. Elég fájdalmas felvétel volt... helikopterek meg vontatók is be lettek vonva a forgatásba. A végeredmény azt hiszem, valami igazán különleges dolog volt.

Alan Wilder: "Kezdetektől fogva egy kicsit másképp akartunk dolgozni, mint az előző albumoknál. Új megközelítéssel készült el néhány dal, mint például a 'Personal Jesus' vagy a 'World In My Eyes' és az eredmény megelégedésünkre szolgált. Ekkor értünk az 'Enjoy The Silence'-hez. Martin egy igazán egyszerű demót tett le, pusztán a harmónia / orgona és az ének volt benne. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy maga a dal kiváló, viszont nem voltunk meggyőződve arról, hogy akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet, ha pusztán újjáalkotjuk az eredeti atmoszférát. "

Dave Gahan: "Alan és Flood jött elő az ötlettel, hogy gyorsítsuk fel a dalt. Azt mondták nekünk - nekem, Fletchnek és Martinnak, hogy; "Tűnjetek el pár napra!" Ez utóbbi nehezen volt kivitelezhető, hiszen a PUK Studios-ban voltunk Dániában, ami a semmi közepén fekszik. Semmit sem lehetett ott csinálni, azon kívül, hogy a stúdióban üldögélt az ember."

Alan Wilder: "Azt javasoltam a többieknek, hogy; "Nézzétek, van egy olyan tétova ötletem, hogy gyorsítsuk fel a dalt, akár egy dance számmá. Mi a vélemény?" Az ötlet kezdetben ellenállásba ütközött. Azt hiszem, Martin nem igazán volt oda a dologért. "

Martin Gore: "A dal címe 'Enjoy The Silence', vagyis 'Élvezd A Csendet'. Ez tökéletesen szemben áll egy disco szám elképzeléssel. "

Dave Gahan: "Végül mégis megcsinálták, amikor pedig visszatértünk a stúdióba, Flood megkérte Martint, hogy gitározzon rá a dalra. A végső változatba így gitár is került. Az egész alkotói folyamat arra ösztönzött engem, hogy ott helyben felénekeljem a dalt. "

Andy Fletcher: "Nem telt bele egy óra, és tudtuk, masszív sláger született. "

Következzék egy különös felvétel a World Trade Center tetejéről!

Az Enjoy The Silence-nek 2 B-oldalasa volt: és ahogy az előző "zongorás dupla B-oldalnál, a Little 15 maxin is talányos címet adtak a Stjarna című dalnak, ezúttal is ez történt. A MEMPHISTO egy Martin által elképzelt film, ahol Elvis (akinek a lakhelye Memphis volt) és az ördög (Mephisto) csatázik: ennek a két szónak az összefűzéséből született ez a zongora alapú alkotás, amelyet Martin vokálja és a dal második felében nagyzenekari megoldások dúsítanak. A vészjóslóan örvénylő alkotás igazán a végén nyílik ki: az üstdobszerű hangok és a cintányérok egészen a komolyzene világa felé viszik el ezt a fantasztikus alkotást. Néha azt se bánnám, ha csak zongorás DM B-oldalasakat hallgathatnék egész nap :)

 

A SILELING az Enjoy The Silence másik B-oldalasa (amely a 12 inches vinyl kiadványon található meg csak a CD kiadás mellett) egy finn zeneszerő, Jean Sibelius előtt tiszteleg, és talán a Depeche Mode legszomorúbb, legelvágyódóbb, legelesettebb alkotása. A tengerpartszerű zúgás és az ismétlődő sirályszerű effektek amúgy is egy nagyon különös atmoszférát teremtenek ennek a levert, ám közben mégis finoman építkező alkotásnak. A Memphisto-val ellentétben itt nincs katartikus kitörés az építkezés végén: gyászos hangulatban ér véget a Depeche Mode egyik leggyönyörűbb dala. Két ilyen pompás B-oldalat tenni egy kislemezre, hihetetlen... :)

Alan Wilder: "Megkértük Martint, hogy a lehető legkezdetlegesebb formában adjon demókat, és az Enjoy The Silence nagyon kezdetleges volt. Különös módon rögtön hallottam a számot a fejemben (a Pet Shop Boys énekese) Neil Tennant énekével - valami az "All I ever wanted" sorban annyira hörcsögszerűen - vagy inkább kisállatszerűen (Pet Shop) hangzott! És akkor felvillant az ötlet az agyamban, hogy remekül működne gyors tempójú tánczeneként. Úgy éreztem, ha egyszerűen a balladai megközelítésben készítjük el a számot, bűnös módon nem aknázzuk ki a benne rejlő kereskedelmi potenciált. Nagyon jó kis dal volt, és valósággal kiáltott azért a bánásmódért, amelyben végül részesült. Azt hiszem, a többiek kicsit gyanakodtak, de kis győzködés után azt mondták: "Rendben, Floodal rakjátok össze, ami szerintetek illene ehhez a számhoz, mi elmegyünk és mikor készen álltok nekünk lejátszani a dalt, visszajövünk." Több számot is így csináltunk a Violator-albumon. Flood és én az alapokon dolgoztunk, mielőtt hívtuk volna Martint, hogy játssza fel a gitárriffet. Ahogy összeállt a szám, azt hiszem, mindenki rádöbbent - még Martni is, aki a legjobban ellenezte a gyors tempót - hogy sláger született". (az idézet Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik)

Az Enjoy The Silence kiadvány összes mixét a Violator hangzásáért felelős Francois Kevorkian készítette. Az első mix a HANDS AND FEET MIX nevet viseli és tulajdonképpen mintha egy meghosszabbított verziója lenne az eredeti dalnak. Majdnem dupla annyi tömör gyönyör tehát :)

 

Dave: "Emlékszem, Gore ott ült és gitározott, aztán előjött ezzel a riffel, én pedig elkezdtem énekelni, és mindenkit meglepett, milyen jól énkekelek - magamat is beleértve! Aztán egy hetet töltöttünk el, hogy összehozzunk valamit, míg rájöttünk: hű, ebből lehetne kislemez! Miért nem csináljuk így és így? Talán újraírhatnánk a dobszólamot, Martin esetleg kicsit jobban gitározhatna. Aztán a végén természetesen körbeértünk, és kiderült, hogy remekül szólt már az első nap, mikor felvettük. Minden a helyén volt benne, és nem azért, mert annyira erőlködtünk. Csak megtörtént - ezek messze a legkülönlegesebb pillanatok." (Az idézet Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik)

Következzék az ECSTATIC DUB, ami egy majdnem teljesen instrumentális alkotás, amúgy alapritmusában többé-kevésbé őrzi az eredeti verzió tempóját és hangulatát. A mix készítője Francois Kevorkian.

Alan Wilder: "A Violatort Francois Kevorkian-nal kevertük. Magam úgy gondolom, hogy az Enjoy The Silence elkészült keverésével nem volt semmi gond. A gitár jól szólt és az egész hangzás egy kicsit csillogóbb volt. De Daniel Millernek az volt a rögeszméje, hogy ő sokkal jobban meg tudná csinálni a keverést. Ráhagytuk, és egy-két próbálkozása után - ahogy a borítón közreműködők között olvasható is - úgy döntöttünk, hogy az eredmény kislemezváltozatnak elfogadható lesz. Ha nem nyomult volna annyira, boldogan használjuk az eredeti mixet. Elég furcsa, hogy az egyik leglaposabb, legtompábban szóló kislemezünk lett a legsikeresebb, amelyikben a pergő úgy hangzik, mintha ragadós karamellpudingot ütnének!" (az idézet Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik)

Következzék a kiadvány legzabolátlanabb mixe: a BASS LINE akár lehetne Daniel Miller műve is, annyira szét akar esni minden pillanatban, ugyanakkor a kérlelhetetlen négynegyedes tempó mégis valahogy összetartja. A mix készítője pedig ezúttal is Francois Kevorkian.

 

Daniel Miller: "Az 'Enjoy The Silence' eredetileg egy lassú dal volt, tulajdonképpen egy ballada. Tisztán emlékszem rá, de nem úgy, mint egy számra, amiről később kiderül, az együttes karrierjének meghatározó pontja."

Martin Gore: "Ez pont arról az érzésről szól, hogy nem akarsz senki mást, tökéletesen elégedettnek érzed magad és még a szavak és minden más is csak behatolásnak tűnik. Nincs szükséged semmi másra, tökéletesen boldog vagy. Ez egy szép dal."

Dave Gahan: "És ez az oka annak, hogy ha észreveszitek a videóban, csak egy-egy sort éneklek a refrénben, mégpedig azt, hogy "a szavak teljesen szükségtelenek". Mert látod ezeket a gyönyörű jeleneteket, a gyönyörűen fotózott képeket, így hát a szavak teljesen szükségtelenek, én vagyok a király, és nyilvánvalóan enyém minden"

Nagyon ritka, hogy egy Depeche Mode-dalnak megjelenne a saját kislemezén a demója is, de az Enjoy The Silence-nak ez is megadatott: a Martin által énekelt, templomi hangulatú, orgonára emlékeztető szintihangokkal kísért alkotás a Depeche Mode alkotói boszorkánykonyhájába vezeti a hallgatót és megintcsak egy megdöbbentően intim és erős pillanat a zenekar életében (annyi megjegyzéssel élve, hogy ha tényleg balladaként jelent volna meg a dal, akkor azért tényleg kicsit ballada-túlsúlyú lett volna a Violator)

 

Daniel Miller: "Francois Kevorkian keverésével csak egy bajom volt: amíg a lemez nagyszerűen szólt, addig valahogy nem voltam elégedett az Enjoy The Silence keverésével. Tök úgy hangzott, mint egy demó. Meghallgattam ezt a nyers verziót, amit csináltak, és a fejemben megfogalmazódott, hogy igen, így kellene megszólalni ennek a dalnak. Szóval azt mondtam: "Figyeljetek, imádom az albumot, de nem érzem igazán tökéletesnek az Enjoy The Silence keverését. Le tudnék menni valakivel, és megpróbálni egy másik verziót? Szóval lementem egy Phil Legg nevű mérnökkel, akivel akkortájt dolgoztam és megcsináltam a verziót, amit mindigis hallottam. Azt hiszem, a végére annyira kiégtek már a lemezkészítés során - hosszú ideig tartott felvenni a lemezt - hogy a végén azt mondták, "oké, nem érdekel, mehet", és végül az én verziómat használták.

Következzék egy újabb Francois Kevorkian remix, a vicces nevű RICKI TIK TIK MIX, ami az (egyesek szerint New Orderre emlékeztető) gitárszólam legszebb két pár gitárhangra helyezi a hangsúlyt, a szokásos, kissé rideg-Kraftwerkes táncos alapokon. A mix végén Dave különböző magasságúra transzponált "Enjoy The Silence" éneke ezt a mixet is nagyon szerethetővé teszi.

A kiadvány talán legkülönlegesebb alkotása a több, mint negyedórás THE QUAD:FINAL MIX, amelyet többen készítettek, némelyikük ismerős is a Depeche Mode berkeiből: a People Are People és Master And Servant mixekkel már névjegyét letevő Adrian Sherwood, David Harrow, a nagyszerű régi barát, Gareth Jones, Holger Hiller, Mimi Izumi Kobayashi, valamint Tim Simenon, aki ekkorra már túl volt egy Strangelove és egy Everything Counts remixen, de még 7 évvel azelőtt járunk, hogy produceri szerepet kapott volna a banda Ultra című lemezén. Még Paul Kendall, azaz Alan Wilder hű fegyverhordozója 2010-ből is feltűnik, mint hangmérnök. A mix csodálatos: mintha több tételből állna (felismerhető pl. Sherwood jellegzetes gépfegyverszerű hangjai) és a felénél található vonós részlet a Depeche Mode legmegejtőbben gyönyörű alkotásai közé tartozik.

A bejegyzés trackback címe:

https://depechemode.blog.hu/api/trackback/id/tr3618786536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása