Hogy játszotta vajon a Depeche Mode az általuk olyannyira utált, ma 40 éve kiadott It's Called A Heart című dalt koncerten? Noha egyedül a Black Celebration Touron volt a dal, ezen a londoni felvételen nem látszik, hogy nagyon "utálkoznának" :) Ráadásul még az Extended Mixből vett részlettel is kezdik a dalt, ami így csaknem 5 és fél percesre duzzad. 1:21.-nél Andy őrülten ugráló lelkesedése szinte megható, igaz rögtön utána Alan unott arca visszaránt minket a földre. Andy végiglelkesedi a dalt, később is fel-feltűnik, ahogy biztatja a tömeget. Martin "let me tell you" szövege itt is feltűnik, sőt a dal vége felé egy rövid instrumentális résznél Martin plusz vokállal is kedveskedik. A dal vége megintcsak hosszabb, mint az albumverzió. Egyáltalán nem rossz koncertfelvétel!
A Fly On The Windscreen sokkal nagyobb pályafutást futott be Depeche Mode koncerteken, mint az A-oldalas párja, az It's Called A Heart. Az első felbukkanása természetesen a Black Celebration Touron volt, ahol harmadikként játszották, a Black Celebration és az A Question Of Time után (elég vagány három új dallal kezdeni a koncertet, nem? Bár, persze a Tour Of The Universe-t is így kezdték...). A FLY ON THE WINDSCREEN ezen koncertverziója csodálatos: a "kiss me now" utáni mély, kísérteties "yeeahh" baromi jól hangzik a dalban; van egy instrumentális, vasütögőtős betét (ahogy később a Stripped 101-es verziójában is), és a végén még egy plusz szintirész is felcsendül. Kitűnő változat!
Ha Fly On The Windscreen, és koncert, akkor természetesen mindenkinek elsőként a Devotional Touros változat ugrik be! Az 1993-as koncertkörútra nagy meglepetésre bányászták elő a dalt, sőt, igen előkelő helyen játszották, hiszen a második ráadás első dalaként csendült fel! Élő változata rákerült az In Your Room maxira, és összességében a Devotional koncertfilm egyik legemlékezetesebb pillanata. Belénk égtek a pillanatok: ahogy Dave magára markol, ahogy Martin rázza a haját a szinti mögött, ahogy Dave a "Now"-t a közönséggel énekelteti, ahogy kimegy oldalt az oldalsó páholyban ülőkhöz, akik annyira meg akarják fogni a kezét, hogy majdnem leszakad az emelet; majd pedig a végén egy gyengéd "Kiss me" Dave szájából, miközben a szerencsés első sorral pacsizik, és ahol éppen egymást nyomják agyon az őrjöngő rajongók... Ez viszont egy másik koncertfelvétel, Orlandóból:
A Fly On The Windscreen - a Devotional Tourhoz hasonlóan nagy meglepetésre - a Tour Of The Universe első fél évében is műsorra került, 2009-ben; a turné utolsó harmadára cserélték le a World In My Eyes-ra. A verzió ezúttal meg se közelítette sem a Black Celebration Touros sötét hangulatú változatot, sem a Devotional-verzió dögös, érzéki ünnepélyességét; a lejjebb hangolt szintihangokkal a B-oldalas verzióban kezdődő, majd Black Celebration albumverzióval záruló Fly On The Windscreen szerintem elég laposan szólt a 2009-es turnéváltozatban.
