Most pedig nézzük a ma 45 éves Just Can't Get Enough koncertfelvételeit! Elsőként mindjárt itt egy 1980-as felvétel, ahol a dal még teljesen máshogy szól, mint ahogy megismerhettük: már-már darkos kezdés után indul csak el a jól ismert dalszerkezet. Igaz, a Stripped könyv tanulsága szerint Dave ezt nyilatkozta a dal megszületéséről: „Nem tudtunk a felvételre koncentrálni, és a Just Can’t Get Enough első változata borzalmas lett. Mindent kidobtunk, amit addig készítettünk, és újabb számokat vettünk fel. Rengeteg időbe telt felvenni, mert még mindig a New Life hangzása volt a fejünkben”
Borzalmasnak nem mondanám, de itt még tényleg nehéz elképzelni, hogy később stadionnyi tömegeket fog énekeltetni Dave ezzel a dallal
1981-ben hasonlóan kezdődött a dal, viszont a szám eleji szintihangok nem mentek fel a szokott magasságra. Az első pár másodpercben hallható a változtatás:
1981 év vége felé a Speak And Spell Touron természetesen szerepelt a Just Can't Get Enough, noha csak a koncertek kb. kétharmadánál játszották el. A szinti valahogy gyengécske benne, a dobok viszont meglepően hangsúlyosak. Az „i just can’t get enough” ismételgetés előtt még hiányzik az átvezető rész.
Az 1981 végi, meghatározott setlisttel rendelkező koncerteknek – lehet már ezt bátran Speak And Spell Tour-nak nevezni – az ANY SECOND NOW volt az intrója! Természetesen a kislemezen található instrumentális változattal kezdődött minden egyes fellépés 1981 végén. Képfelvétel hiányában nehéz eldönteni, hogy élőben játszanak-e a fiúk, vagy szalagról megy a zene – mindenesetre aki jól fülel, hallhat pár plusz szintit a gazdagabb hangzás érdekében! A végén Dave bátortalan beköszönése hozzáadott érték!
1982 elején, a See You Touron így játszották a Just Can't Get Enough-ot: a közepe (a harmadik versszak előtti rész) elkezdett egyre hosszabb lenni. Ez a hosszabbodó tendencia aztán 1982-ben tovább folytatódott... A dal végén Dave rappelése külön pluszpont! 1982, február, Glasgow:
1982-ben az A Broken Frame Tour-on elfoglalta a Just Can't Get Enough az őt megillető helyet, ugyanis az első ráadás első dalaként csendült fel a dal. És hosszabban játszották: a dal végébe beleillesztették a Schizo Mix végét, így máris több, mint 2 perccel több Just Can’t Get Enough-t kaptunk. A belénkégett felvételen Dave biztatja is a tömeget: „gyerünk, ne álljatok meg, ez a 12” változat! nincs még vége!” És hogy honnan éghetett belénk? Természetesen egyrészt a jól ismert Hammersmith Odeonos felvételről, másrészről pedig a Love, In Itself maxiról, amelynek a limitált kiadásán megtalálható volt ez a koncertfelvétel.
A Construction Time Again Touron már az első ráadás második dalaként (a koncert utolsó előttiként elhangzott számaként) játszották a Just Can’t Get Enough-ot. Ez hasonló verzió, mint az 1982-es, ugyanúgy belejátsszák a Schizo mix végét, de a szinti hangszíne sokkal jobb, mint 1982-ben. A közönség pedig nem sokat gondolkodik rajta, hogy megőrüljön-e, vagy sem!
A Some Great Reward Touron volt először utolsó, koncertet záró dal a Just Can’t Get Enough. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból nekem EZ, az 1984-es a kedvenc Just Can’t Get Enough-verzióm: a „when I’m with you baby I go out my head” résznél (és utána is a versszakok elején) egy árnyalattal hangsúlyosabb a szinti a háttérben, ami nekem nagyon-nagyon tetszik. Dave sűrű „jee-jeee”-zése is hozzáad az élményhez. A Schizo Mix betét itt is jelen van. Természetesen a The World We Live In And Live In Hamburg zárásaként nézhetjük meg ezt a Just Can’t Get Enough verziót (aki pedig jobb minőségben, kevésbé torz mikrofonnal akarja hallani ezt a verziót, annak – mint mindig – az 1984 bázeli koncertfelvételt javaslom).
A gyászos (?), koncepciózus Black Celebration Tour sem maradhatott el Just Can’t Get Enough nélkül: ismét utolsó előttiként, a ráadás második dalaként játszották. Az 1986-os verzió érdekessége, hogy dobták a Schizo Mixes betétet, ez ismét nagyjából az albumverzió. A londoni, Wembley-fellépésről nézzük meg a dalt:
„Ez egy örökös vitatéma a zenekarban. Minden alkalommal, amikor turnézni megyünk, azon gondolkodunk, hogy játsszuk-e a ‘Just Can’t Get Enough’-t. Mivel ez egy Vince Clarke-dal – aki már nincs a zenekarban – és nagyon különbözik már attól, amit most csinálunk, mindig hezitálunk vele kapcsolatban. De ugyanakkor ez volt a legelső slágerünk, és a közönség csalódott lenne, ha nem játszanánk el. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy semmibe veszem, mert ez egy jó popdal, de be kell vallanom, hogy már nem igazán izgat, hogy énekeljem”. – nyilatkozta Dave a nyolcvanas évek végén, és bizony, a Music For The Masses Tour úgy indult, hogy – a DM története során első ízben – nem szerepelt a setlistben a Just Can’t Get Enough. Aztán cseredalként fel-felbukkant (1987-ben csak kétszer, aztán 1988-ban Budapesten csak a második este volt), majd egyre gyakrabban tűnt fel a dallistában, hogy aztán az észak-amerikai turnészakasztól már kirobbanthatatlan legyen onnan! És így természetesen szerepelt a 101 filmben – őrület, ahogy táncolnak rá a lányok a nézőtéren, és persze mindezt az első sorból láthatjuk, hiszen Dave egy csibészes mosollyal maga mellé hívja DA Pennebaker-t, a rendezőt, így láthatjuk, ahogy több tízezer amerikai megőrül a pasadenai éjszakában… Így búcsúzott 10 évre a DM koncertek repertoárjából a dal.
A lázas pasadenai éjszaka aztán hosszú ideig hattyúdalt is jelentett a Just Can't Get Enough-nak: sokáig úgy tűnt, hogy a dal a People Are People-lel, és a Blasphemous Rumours-szal a nyolcvanas években marad, és nem fogják játszani a 101 után. Nem játszották sem a World Violation, sem a Devotional, sem az Exotic Touron – főleg ez utóbbi két turnén hangzott volna nagyon furcsán... Teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem fogják játszani a The Singles 86-98 Touron sem, mivel 1981-es, egyértelmű volt, hogy inkább a Strangelove meg a Behind The Wheel lesz helyette. De a Depeche Mode mindig meglepi a rajongóit: elképesztő meglepetésre – például a Strangelove és a Behind The Wheel helyett – 1998-ban utolsó dalként minden egyes alkalommal eljátszotta a Just Can’t Get Enough-ot! Néhány rajongónak egyébként ezt nehezen vette be a gyomra… A dal nagyjából a 101-verzió volt, de néhány helyen már volt némi közönségénekeltetés is a végén… Nézzük most a brüsszeli koncert felvételét!
A Just Can’t Get Enough aztán nem volt az Exciter Touron sem – naná, hiszen ott alig volt sláger, de főleg nem volt 1986 előtti dal, leszámítva néhány kósza Somebody-prezentálást a turné utolsó néhány koncertjén – aztán némi meglepetésre Dave „rocker-turnéján”, a Paper Monsters Touron Dave belefűzte Vince slágerét az „utcazenészesen” előadott Enjoy The Silence közepébe. Egyszerre furcsa és kissé nehezen megemészthető húzás, és egyszerre működik baromi jól a közönségnél, akik boldogan éneklik a dalokat (az Enjoy The Silence-et is) Dave helyett :)
A Touring The Angel rehabilitálta az összes régi slágert; csoda-e, hogy a Just Can’t Get Enough is visszakerült a setlistbe? A dalt a turné első kétharmadán a ráadás első dalában játszották, majd a nyári (Live Here Now kiadványokon megjelent) szabadtéri turnészakaszon a Photographic csereszámának minősült vissza; ekkor már csak néhányszor játszották, utolsó előttiként. A Live In Milan DVD-re is rákerült a dal; Dave alig-alig énekli a dalt, és itt először hallható a dal végén az azóta népszokássá váló közönségénekeltetés, miközben a közönség tagjai láthatóak a kivetítőn. Tetszetős gesztus!
„Kell játszanunk a Just Can’t Get Enough-ot? Nem tudom, tényleg kell?” kérdezte Dave az Electronic Beats magazinban a Delta Machine Tour előtt – és hát kellett játszani! Állítólag Fletch mindig beszavazza ezt a dalt, így valószínűleg Martinon múlik, hogy mikor juttatna egy kis jogdíjat Vince barátjának :) Egy turné kimaradás után (a Tour Of The Universe-ön nem volt Just Can’t Get Enough) a Delta Machine Tour minden egyes állomásán volt a dal, az ötszámos ráadás közepén. Kicsit furán jött ki a gyászosan előadott Halo és a rocker I Feel You között, de ez is a Delta Machine Tour sokszínűségét mutatta... Természetesen jókora közönségénekeltetéssel zárult a dal – sokkal hosszabbal, mint két turnéval korábban... Austinból mutatom a dalt:
„Ezen a turnén egy kikötésem van, nem szeretném játszani a Just Can’t Get Enough-ot” – jelentette ki 2017-ben Dave, a Global Spirit Tour elején. Hát, 2018 nyarára azért csak visszakerült a setlistbe :) először utolsó előttiként, majd első ízben Sopronban, a Volt Fesztiválon utolsóként játszották el a dalt. Ezúttal is az előző turné stílusában (már annál talán kissé „vékonyabban”) játszották, hatalmas, hosszú közönségénekeltetéssel a végén. Dave az elején, a dal felkonferálásában időutazásra invitálja a rajongókat…
Ezzel a dallal zárult az a 2018 júliusi kánikulai este Berlinben, a Waldbühnéban, a Global Spirit Tour utolsó fellépésén. Sokáig úgy tűnt, hogy ez a dal, és Dave kedélyes „That’s all, folks!” elköszönése a Depeche Mode végső búcsúját jelentette a rajongóitól. Aztán nem így lett…
Nem ért véget a Global Spirit Touron a Just Can't Get Enough koncertkarrierje: a Memento Mori Touron már „kérdés nélkül” újra volt a Just Can’t Get Enough: ezzel a dallal indult – az intim, akusztikus Waiting For The Night vagy Condemnation után harsány ellenpéldaként – a koncerteket záró hármas slágerparádé (Just Can’t Get Enough, Never Let Me Down Again, Personal Jesus). Minden elemében ugyanaz a verzió, mint az előző turnén, talán a közönségénekeltetés rövidebb – Dave az MVM Dome-ban a végén ki is szól egy kissé igazságtalan „ébresztő, ébresztő Budapest!”-et.
