Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Terror, negyedszázada

2026. szeptember 11. - Szigi.
Ma 25 éve volt valamelyikőtök a bécsi koncerten? Én 2001-ben ezen a napon Budapesten voltam és dermedten néztem a TV-ben az ikertornyok összeomlást, harmadik világháborút vizionáltam, és persze pillanatok alatt huszadrangú dolog lett a DM Exciter Tour-ja. Pedig másnap életem első DM koncertjére készültem a Kisstadionba... Ezért ezen a bánatos, hűvös, szeptemberi délutánon kimentem a Kisstadionhoz, hogy hogy haladnak az előkészületek. Meglepődve láttam, hogy teljesen jól... Mindenesetre a Népszabadság négyoldalas rendkívüli különszámát olvasgató közönség a trolibuszon eléggé beégett az emlékeimbe, valamint az is, hogy egy váratlan vészfékezésnél az egymásra eső emberek a feltápászkodásnál azt mondták egymásnak szégyenkezve: "azt hittem, terrortámadás..."
Számomra nyilvánvaló volt akkor, hogy a bécsi koncert elmarad. Ma már nyilvánvaló lenne, hogy nem marad el egy DM koncert ilyen külső esemény miatt. A zenekar tagjai természetesen meg voltak rendülve, vélhetően főleg a New Yorkban élő Dave.
Martin szerint egyébként Dave felesége, Jennifer oldotta meg a helyzetet. Martin, 2003: ""Szeptember 11-én Bécsben, Ausztriában játszottunk. És miután láttuk a képeket a tévében, próbáltuk eldönteni: "Mit tegyünk? Kimegyünk a színpadra? Játsszunk ma este?" Az egész egy kicsit értelmetlennek tűnt, hogy felmenjünk, énekeljünk és táncoljunk. Dave, az énekesünk felhívta a feleségét, New Yorkban élnek, nem messze a World Trade Center helyszínétől. És azt mondta: "Persze, hogy fel kell lépnetek. A zenétek örömet hoz a világba. Folytatnod kell." És azt gondoltam, hogy ez egy nagyszerű válasz volt."
Szinte látom magam előtt, ahogy ráparancsolnak Nichelle Carlsonra, az Exciter Tour turnénapló szerzőjének, hogy "nehogy írjon bármit a terrortámadásról!!!". Nichelle ezért ilyen semmitmondó dolgokat írt a ma 20 évvel ezelőtti bécsi koncertről, illetve főleg az osztrák Christian Eigner-re koncentrált: "Bécs jó volt - beltéri buli volt, ami jó volt, mivel nem kellett aggódnunk az időjárás miatt. Mivel Christian, a dobosunk osztrák, nagyszabású afterpartyt tartottunk a legtöbb barátjával és családtagjával. Azt hiszem, élvezte, hogy láthatta azokat, akiket már rég nem látott."
 
Az előzenekar a Technique (a későbbi Client) és a Fad Gadget voltak - pontosan 20 évvel azután, hogy ugyanazon a Flexipop kiadványon megjelentek (Sometimes I Wish I Was Dead - King Of The Flies)
A Personal Jesus aznap esti előadásán mindenesetre nem látszik az aznapi apokalipszis, íme:
 

45 éves a Flexipop magazin híres melléklete!

Ma egy különleges kiadvány jubilál! A Flexipop! magazin 11. számának ingyenes mellékleteként, 1981. szeptember 11-én jelent meg Nagy-Britanniában egy 7 hüvelykes, piros, áttetsző flexi-disc formájú lemez, amelynek a katalógusszáma FLEXIPOP 011 volt. A lemez különlegessége az, hogy technikailag egyoldalas lemez volt: ugyanazon a lejátszható oldalon szerepelt egymás után a két szám, a másik oldal pedig nem tartalmazott zenét.
 
A két dal a Depeche Mode – Sometimes I Wish I Was Dead (Flexipop Version), valamint a Fad Gadget – King Of The Flies volt.
 
A Flexipop! egy brit zenei magazin volt, amely 1980 és 1983 között jelent meg, és egyik védjegye az volt, hogy számos számához színes flexi-lemezt mellékelt. Ez kiváló promóciós lehetőséget jelentett az előadóknak: az olvasó nemcsak olvasott egy új zenekarról, hanem rögtön kapott is hozzá egy fizikailag lejátszható hangfelvételt.
 
A mai szemmel ez különösen romantikusnak tűnik: egy magazin mellékleteként kaptál egy új Depeche Mode-felvételt, ráadásul egy olyan formában, amelyet nem lehetett egyszerűen külön megvenni a boltban.
 
És persze a flexi-disceknek megvoltak a hátrányaik is. Vékonyak, sérülékenyek voltak, a hangminőségük általában nem vetekedett egy hagyományos bakelittel, ezért a jó állapotban fennmaradt példányok ma már különösen érdekesek a gyűjtők számára.
 
A Sometimes I Wish I Was Dead itt hallható változata nem azonos a Speak & Spell albumon megjelent I Sometimes Wish I Was Dead verzióval. Ez egy külön mix, amelyet ma általában Flexipop Mix vagy Flexipop Version néven említenek. A hivatalos archívum is külön alternatív mixként kezeli; a produkcióban Daniel Miller és a zenekar szerepel, a hangmérnökök Eric Radcliffe és John Fryer voltak.
 
Az időzítés különösen érdekes: a flexi szeptember 11-én jelent meg, míg a Speak & Spell brit kiadása csak néhány héttel később, 1981 októberében érkezett. Vagyis a magazin olvasói egy olyan Depeche Mode-változatot kaptak, amely a nagyközönség számára tulajdonképpen megelőzte az album megjelenését.
 
Ráadásul a dal címe is eltérő formában szerepel: a flexin Sometimes I Wish I Was Dead, míg az albumon I Sometimes Wish I Was Dead lett belőle.
 
Ami külön érdekesség, hogy amikor a Mute/Sony kiadta a Speak & Spell | The 12″ Singles box setet 2018-ban, a csomagba bekerült a Flexipop 011 piros flexi-disc replikája is.
 
Ez azért különösen szép gesztus, mert a kiadó ezzel szinte elismerte, hogy ez az eredetileg egyszerű magazinmelléklet mára a Speak & Spell-korszak fontos történelmi dokumentumává vált. A replika tartalmazta a Depeche Mode Flexipop Mixét és a Fad Gadget King Of The Flies című dalát is.
 
Jöjjön most először a Sometimes I Wish I Wad Dead Flexipop változata, ami szerintem még jobb is, mint a későbbi albumverzió!
 
 

Itt pedig a ma 45 éves Flexipop kiadvány másik dala, ami nem is DM, viszont legalább Mute Records: ez a Fad Gadget és a King Of The Flies!
 

5 éves egy izgalmas jubileum: Dave és a Nothing Else Matters története

A The Metallica BLACKLIST című albuma 2021. szeptember 10-én jelent meg digitális formátumban (fizikaiban pedig október 1-jén). A projekt a Metallica 1991-es, legendás Metallica („Black Album”) című lemezének 30. évfordulóját ünnepelte. A koncepció az volt, hogy az album 12 dalát annyi különböző előadá adja elő, amennyi csak lehetséges. Az előadók maguk választhatták ki, melyik dalt akarják feldolgozni. (A Metallica eredetileg attól tartott, hogy bizonyos dalokra egyáltalán nem lesz jelentkező, végül viszont mind a 12 számra született legalább egy feldolgozás. A „Nothing Else Matters” például 12 különböző változatban került fel a projektre.).
 
Érdekesség, hogy nem Dave jelentkezett a Metallica felkérésére. A Metallica hivatalos interjújában Dave elmondta, hogy James Hetfield volt az, aki elsősorban szerette volna, hogy részt vegyen a projektben. Hetfield ismerte és nagyra értékelte Gahan munkásságát, és kíváncsi volt arra, hogy mit kezdene a Depeche Mode énekese ezzel a dallal.
 
Dave a Metallica interjújában elmesélte, hogy a COVID-időszak közepén kapta a felkérést. Akkoriban gyakorlatilag nem dolgozott, és nem is nagyon akart dolgozni. A felkérés hatására elkezdte újra hallgatni a Black Albumot, és a „Nothing Else Matters” volt az a dal, amely újra és újra kiemelkedett számára. Dave elmondta, hogy számára a Black Album nem egyszerűen egy régi Metallica-lemez volt, hanem a Metallica és a Depeche Mode pályája között párhuzamot látott. Felidézte, hogy amikor a Black Album megjelent, ő és a Depeche Mode éppen Los Angelesben éltek, és a zenekar egy olyan pontjára érkezett, amelyet ő „az első korszak végének” érzett. Ugyanezt látta a Metallica esetében is.
 
Dave először gitárral próbálkozott. Fogta a fekete Gretsch gitárját, és elkezdett a Black Album dalaira játszani. A „Nothing Else Matters”-nél azonban hamar rájött: nem szabad megpróbálnia Metallica-szerűen elénekelni. Sőt, kifejezetten az ellenkezőjét akarta csinálni: letette a gitárt, és elkezdett egészen közel énekelni a mikrofonhoz. Az volt a célja, hogy úgy hangozzon, mintha beszélne valakihez, egészen közel.
 
Az intim felvétel jelentős része Izlandon készült, ahol a Depeche Mode körül ismerős Kurt Uenala dolgozott a hangzásvilágon. Dave New Yorkban vette fel az éneket Adrian Hierholzerrel, a csellót Gyða Valtýsdóttir Brooklynban, a gitárt pedig Peter Hayes Los Angelesben.
 
Egy interjúban Dave elmondta, hogy azt kérte a Metallica csapatától, hogy küldjék el neki a dalt csak James Hetfield énekével, háttérvokálok nélkül, mert hallani akarta Hetfield nyers érzelmét. Dave szerint éppen ez az érdekes az emberi hangban: lehet rá rengeteg effektet tenni, de végül az számít, hogy kijön-e belőle az emberi lélek.
 
Dave a dalban azt látja, amit a Led Zeppelin esetében a „Stairway to Heaven” jelentett: egy alapvetően rockzenekari kontextusban megszülető dal, amely hirtelen szentimentális, sebezhető, már-már balladaszerű területre merészkedik. És ez valóban az egyik oka annak, hogy a „Nothing Else Matters” ennyire alkalmas volt Dave számára. A dal már eleve kilógott a Metallica-életműből, Dave pedig a saját feldolgozásában még tovább fokozta ezt a különös sebezhetőséget.
 

Küzdelem az elemekkel 25 éve - 2001, Lipcse

Erről mindent leírtam itt.

Itt pedig egy felvétel a Never Let Me Down Again-ről, ahol az elején Dave leállítja az induló Clean-t:

A Just Can't Get Enough feldolgozásai

Most pedig következzék néhány mű a ma 45 éves Just Can't Get Enough feldolgozásai közül. Nézzük először a Force To Mode megközelítését: 

Na de hol találkozhatott a magamfajta diszkószökevény 1997-ben, DM rajongásom hajnalán a Just Can’t Get Enough című Depeche Mode dallal? Hát, természetesen a VIVA-n, ahol a kedvenc holland hardcore-gabba DJ-i, Charly Lownoise és Mental Theo egyszer csak feldolgozzák ezt a különös, régi dalt :D "put your hands together!"
 

Mostanában a kedvenc Just Can’t Get Enough feldolgozásom elkövetője egy sajnos más megszűnt fokvárosi banda, a Hog Hoggidy Hog. Ska, punk és DM egyben:
 

A The Saturdays feldolgozása:

A DM Experience feldolgozása:
 

EMF: 

Matute:

Audrey megtáncoltatja a The Voice zsűritagjait:
 

A 45 éves Just Can't Get Enough kislemezre emlékeztünk ma. Jöjjön az utolsó feldolgozás, Trilúmiától:
 

A Just Can't Get Enough a popkultúrában - filmeken és focipályán

Talán azért is volt kérdés nélküli, hogy a Memento Mori Touron szerepelni fog-e a Just Can’t Get Enough, mert a turné előtti hetekben került a mozikba a Kokain Medve című film, amelyben felcsendült Vince slágere. Ez volt az: 

Mindig lenyűgöz, amikor fociszurkolók énekelnek dalokat: óriási erőt, energiát érzek ilyenkor a legártatlanabb alkotásokban is! A skót Celtic Glasgow rajongótábora pedig a ma 45 éve megjelent Just Can’t Get Enough-ot szokta énekelni meccseken, frenetikus hangulatban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Celtic rajongók kissé átírják a szöveget, ami a következőképpen hangzik:
 
„When I see you Celtic I go out of my Head,
I just can’t get enough I just can’t get enough,
 
I cannot wait for Saturday’s, to see you at Parkhead,
I just can’t get enough I just can’t get enough,
 
Celtic you’re the side I’ll always love, and I just cant seem to get enough of YOU!
 
DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO…”

süti beállítások módosítása