Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Forróság és csocsó - 2001 Phoenix

2026. augusztus 10. - Szigi.
25 éve a tűzforró Arizonában, Phoenixben játszott a Depeche Mode. Nézzük BRAT turnénaplóját:
"Amikor azt terveztem, hogy milyen koncerteken dolgozom majd az oldalnak, Phoenix volt a "kizárt dolog" kategória, mivel nem akartam 4,5 órát vezetni a hőségben a 10-es autópályán L.A.-ből Phoenixbe. Bár az út borzalmasan unalmas volt (az egyetlen fénypont - a "Megengedett sebesség 75 mérföld/óra" tábla az arizonai határnál... amúgy is 100-zal mentem), a koncert nagyszerű volt. Remélem, az autókölcsönzőt nem zavarja, hogy a kocsi eleje tele van bogárbéllel (fúj). Azt hiszem, a nagy sebesség és az autópálya nem barátja a kis repülő rovaroknak.
Egy beltéri koncert - aahh, végre! Nincs több nem kívánt barnulás (webmester vagyok, tudjátok - nem barnulunk le túl sokat, hacsak nem a számítógép monitorjaitól). Az egyik első dolog, amit láttam, amikor én és a "plusz egy főm" (Alex) beléptünk a helyszínre, az volt, hogy két srácot kirúgtak, mert "Bong-tagokat" viseltek (laminált lapokat, amelyeket a Bong internetes levelezőlistáján lévők készítettek, hogy felismerhessék egymást). A hangbeállás alatt az "In Your Room" egy eléggé szokatlan verzióját hallgathattuk meg (nagyon "boldog" voltam - talán egy nap majd könyöröghetek, hogy egy részletet feltegyek az oldalra).
Mint a turné legtöbb más koncertjén, amin ott voltam, a tömeg hangos volt (értsd: majdnem összetörte a mikrofont a videokamerámon). Egy szép csúcspont volt a "When The Body Speaks" alatt, amikor Dave a dal felénél odafordult Martinhoz, és azt mondta: "Gyönyörű dalt írtál, Martin!". A másik, amikor Dave egy rajongóval énekelte az "I Feel Loved" refrénjét. Külön köszönet a lánynak, aki megajándékozott a Hello Kitty órával (úgy néztem ki, mint akinek szüksége van rá?) :). Martin akusztikus száma az este folyamán a "Sister of Night" volt.
A koncert után elmentem a backstage after show partyra a kötelező ingyenes üdítőre és nacho chipsre és végignéztem egy csocsómeccset Martin és Philpott, valamint Peter és Christian között. Aztán elhagytam Phoenixet, és 5 óra alatt hazaértem Los Angelesbe. Az alvás? Túlértékelt... "
 
És hogy ebben a backstage-ben nem mindig olyan nagyon izgalmas dolgok történnek, arról az alábbi videó tanúskodik. Sokan álmodoznak arról, hogy bekerülhessenek a Depeche Mode backstage-ébe. Itt a videó elején a háttérben álló lány bizonyára sokat álmodozott arról, hogy milyen őrült bulik lehetnek a kulisszák mögött egy-egy turné alkalmával. Talán sokáig készült a nagy napra, fel is vett egy kivágott ruhát, bejutott a backstage-be, szerzett egy italt...
...és nézhette, ahogy az ünnepelt sztárok önfeledten csocsóznak :D
Szintén 2001 Phoenix:
 

Whistle Test - egy 1986-os dokumentumfilm

„Azt hiszem, Angliában elég furcsa hírnevünk van – sokan még mindig szégyellnék, ha vásárolnának egy Depeche Mode-lemezt.” – Alan Wilder.
 
Ro Newton némi időt töltött a Depeche Mode tagjaival a Black Celebration turné franciaországi állomásán. A turnébuszon beszélgetett Martin Gore-ral és Andy Fletcherrel – a Depeche Mode kevesebb kislemezt ad el az Egyesült Királyságban, mint Európában és az Egyesült Államokban, és vitathatatlanul kevésbé tisztelik őket otthon, mint külföldön – mi áll ennek hátterében? Van valami imázsproblémájuk?
 
Később Ro tovább vizsgálja ezt a gondolatot Dave Gahan és Alan Wilder társaságában – vajon a Depeche Mode-ot visszatartja-e a múltjukkal kapcsolatos bizonyos sznobizmus? Továbbra is fennáll-e a gitárzenekarok iránti elfogultság a brit zenerajongók kollektív tudatában?
 
A felvétel a Whistle Test című műsorból származik, amelyet eredetileg 1986. május 27-én sugárzott a BBC Two. 40 éves képsorok!
 

Harc az elemekkel - Rimini, 1986

40 éve Riminiben járt a Black Celebration Tour. Közvetlenül a koncert előtt nagy eső esett, és beázott a zenekar felszerelése. Martyn Bates, az Eyeless In Gaza tagja Simon Spence-nek a DM-ről szóló életrajzában így nyilatkozott: „Martin nevetett, és azt mondta: »Én nem megyek fel a színpadra.« Dave volt az, aki elszántan akart fellépni az esőben, még akkor is felment volna, ha áramütés érte volna.”
 

Morrissey már 45 éve is morgott

Nézzük, mit írt Morrissey (igen, AZ a Morrissey) a ma 45 évvel ezelőtti manchesteri Depeche Mode fellépésről! Moz a Record Hits-be írt recenziót a fellépésről.
 
"Lehet, hogy a Depeche Mode nem a valaha élt legunalmasabb együttes, de mindenképpen versenyben van ezért a címért! Kifinomult ostobaságukkal csak azt sikerül kihangsúlyozniuk, hogy mennyire viccesen fantáziátlanok valójában. Itt van négy émelyítő Barry White-frizurás csávó, akik azt éneklik, hogy "cain't git enough of your lerve" és még ahhoz is laposak, hogy unalmasak legyenek. Feltámasztják a modern ember által ismert összes gyilkosan egyhangú klisét, és a New Life című dalok úgy hangzik, mintha egy marok zselés cukorkát majszolnánk."
 
Igaza van Moz-nak? Döntsétek el ti! Itt a teljes koncertfelvétel (és a letölthető link a DM Live Wikiről, ahonnan egyébként a fenti sztorit fordítottam):

süti beállítások módosítása