Depeche Mode összes

Amikor a demó jobb, mint az albumverzió - második rész

2019. április 21. - Szigi.
A Húsvét vasárnapot a már többször emlegetett COME BACK első demójával zárjuk. Ez valószínűleg az egyetlen Depeche Mode alkotás, amelynek több demója is napvilágot látott (a demókban jártasabb rajongók nyugodtan javítsanak!). Őszintén szólva ezt a minimalista, keleties beütésű verziót eléggé kedveltük jópáran még a kikerülésekor; aztán jött a zajos albumverzió okozta csalódás, majd pedig a meglepetés: a Deluxe Editionön található Come Back demó ugyanis egy másik korai változata a dalnak (őszintén szólva későbbinek is tűnik ennél a verziónál). Ilyenkor a fülünkbe cseng a Sounds Of The Universe egyik dokumentumfilmjében (Usual Thing, Try And Get The Question In The Answer) Daniel Miller intelme az együtteshez, miszerint "kicsit minimalistábban" próbáljanak a dalokhoz állni. Ez össze is jött, jópár dal esetében, a Come Back-nél viszont szerintem pont túl zsúfolt lett az albumverzió hangszerelése... ezt a verziót jobban kedvelem. Holnap Sounds Of The Universe jubileum, zárónap! Bírjátok még?
 

Martinnal sem sokkal jobb - a Peace demója

A PEACE demója szintén megtalálható a Sounds Of The Universe deluxe kiadványán. A dal kezdése máris jobb, mint az albumverzióé, és valahogy később is több benne az ígéret, mint ami végül megvalósul az albumon - ellenben a bridge és a refrén előtti "dobszóló" ugyanolyan reménytelen, mint az albumon.
 

Heherészés után összpontosítás, és Andy is zenél - a Little Soul bare verziója

A Depeche Mode a Playing The Angel időszakban kezdett el úgynevezett "studio session-öket" nyilvánosságra hozni; ezt a jó szokásokat azóta is tartják. Ezen a videón a LITTLE SOUL "bare" verziója hallható, Dave, Martin, Andy (!), és Kurt Uenala előadásában. Megejtő, hogy a bevezető heherészés után milyen összpontosítással adják elő a dalt!
 

Vajon mihez kezd egy dupstep producer a Wrong-gal?

A WRONG mixeiből szemeztünk már a kislemez kiadása kapcsán; egy remix azonban jutott a Deluxe kiadványra is. A CASPA REMIX kitűnik a sok gyors Wrong remix közül lassabb, dubstepbe hajló tempójával és morózusabb hangzásával. Érdemes felidézni!
 

Amikor a demo jobb, mint az albumverzió...

A HOLE TO FEED demója nem szerepel a Deluxe kiadványon, ugyanakkor mégis közkincs: jó kérdés, hogy ezt, valamint a Come Back korai demóját az együttes szivárogtatta ki, vagy esetleg valaki más... mindenesetre a félelmetes DM körüli jogvédő gépezet néma maradt, és a két említett demó elérhető ma is. A Hole To Feed demója szívbemarkoló: hangszerelésében leginkább a Hourglass néhány dalát (Insoluble, Endless) idézi, lassú, méltóságteljes lüktetésével és Dave kifejezetten panaszos énekével mégis megtalálja a Depeche Mode-rajongó szívéhez az utat. A dal kétharmadánál a dúdolás különösen érdekes: nagyon ritkán nyerhetünk ilyen "intim" bepillantást a DM boszorkánykonyhájába, a dalok születésébe... Így legalább megtudhattunk, hogy a "We are here... We've been chosen" rész utólag készült el! A dal később teljesen megváltozott hangszereléssel került a lemezre - a panaszossága eltűnt, maradt a Felkelő Nap Háza...
 

A legjobban dokumentált korszakból mutatunk néhány érdekességet

Soha olyan jól dokumentált korszaka nem volt a Depeche Mode-nak, mint a Sounds Of The Universe. Néhány dalnak komoly fejlődéstörténetét hallhattunk; ezekből szemezgetünk most. Az IN CHAINS demója - amely szerepel a Deluxe kiadvány második CD-jén is, utolsóként - természetesen Martin által énekelt, és a nyersebb hangszerelés mellett nincs benne az albumverziót bevezető hosszú analóg zaj. A vokálrész nagyon izgalmas már itt is!
 

"Nos hát... ez régen a lábujjhegy volt..."

Das Toe Stub megvan? A Sounds Of The Universe-hez készült, és a deluxe kiadvány DVD-jén megtalálható egyik (!) dokumentumfilm (a címe: Usual Thing, Try And Get The Question In The Answer) híres "fehér tábláján" (ahol azokat a dalokat írták fel az együttes tagjai, amin dolgoztak a lemez felvételei során) az utolsó helyen szerepelt ez a felirat (egyébként a toe stub lábujjhegyet jelent). Ebből a dalból lett az OH WELL, ami egy instrumentális őrületként indult, ám aztán végül Dave írt rá szöveget (legalábbis vélhetőleg ez történt, mindenesetre ez az első közös Dave-Martin közös munka az együttes történetében - később aztán mindegyik lemezen volt egy ilyen, lásd még Long Time Lie és You Move). A dal érdekessége, hogy minden dalszöveg szerint szerepel benne egy "Wooooaaaa mumma" rész, amit én személy szerint nem találok benne... Az Oh Well-t és a Black Light Odyssey mixeit már részleteztük a Wrong kislemez B-oldalasaként, most azért vesszük elő újra, mert a Deluxe kiadványon egy jóval hosszabb változata szerepel, mint a Wrong maxin. E sorok írója szerint ennyi ötlet azért nincs a dalban, bár az utolsó versszak mögötti torzított szövegrész és röhögés azért sokat dob az alkotáson :) Ezzel végeztünk a korszak "B-oldalasaival" is - de hol vagyunk még a Sounds Of The Universe-hétvége végétől! ;)
 

Egy jellegtelen című dal az űrből, 2009-ben, egy 2015-ös lemez modorában

Amikor 2015-ben először hallottam Martin instrumentális szólólemezét, akkor az első gondolatom az volt: "Nahát, itt csomó dal pont olyan, mint az ESQUE!" Valóban: a Sounds Of The Universe deluxe kiadványán szerepel egy Spacewalker-hez hasonlóan rövid instrumentális alkotás, amelynek sokkal jellegtelenebb a címe, mint az albumon szereplő párjának, viszont legalább ennyivel jobb, és kétszer ennyivel "űrszerűbb" is. Félelmetes hangok, szintiszőnyegek, mormogó, mániákusan ismétlődő mély szintihangok - érdemes felidézni ezt a már talán elfeledettnek számító Depeche Mode alkotást!
 

Egy káprázatos dal és egy csodálatos videóklip

Talán egyetlen albumról lemaradó dalt sem követeltek a rajongók annyira vehemensen a lemezre, mint a GHOST című alkotást. Láthatólag az együttes sem volt biztos, hogy mit kezdjen a dallal: egyrészről sokáig az album nyitódalaként (!) szerepelt a "fehér falon", ami sok helyen visszaköszön a korszak kiadványaiban (pl. Making The Universe videó, Making The Universe könyv, Sounds Of The Universe - A Short Film), másrészről pedig szenzációs versszakok után meglehetősen koncepciótlan, "elfolyós" refrén következik. Ezzel együtt ahogy Dave kiénekli a "linger" és a "finger" szavakat, az nemhogy kiváló, hanem a Depeche Mode legnagyobb pillanatait idézi, és a korszakból csak a Wrong záró versszakának őrülete fogható hozzá. A második versszakban aztán megjön Martin is - hidegrázós pillanatok - aztán a dal inkább amolyan "SOTU-san" elfogy, túl hosszúvá, és kissé jelentéktelenebbé válik. Ezzel együtt természetesen a korszak legnagyobb alkotásai közé tartozik, amelyet én követelnék a leghangosabban albumra, kislemezre, turnéra - sajnos hiába... És hiába szerepelt már itt többször is, nem tudom nem betenni újra a lengyel Depeche Mode-rajongók szakértelemtől, rajongástól és alázattól "csöpögő" fanvideóját. Bravó, fiúk-lányok!
 

Egy szépséges Martin-ballada a húsvéti ebéd mellé

Majdnem minden korszakban 2 Martin által énekelt dal készül; így volt ez 2009-ben és 2013-ban is, ám ezekben a korszakokban az egyik alkotás a "B-oldalasok között", azaz a Deluxe kiadványon végezte. A THE SUN AND THE MOON AND THE STARS egy kifejezetten hangulatos Martin-ballada, a Counterfeit 2 modorában, visszafogott torzított gitárokkal és atmoszférikus basszusmenettel. Az Electronic Periodic's Microdrum Mixben majd még jobban kiteljesedik az alkotás, de erről majd holnap ;) Nézzük meg a hangulatos fanvideót, ami a dalhoz készült - és persze jó étvágyat a húsvéti ebédhez! :)