Ma 5 éve, 2021. november 12-én jeleng meg Dave Gahan és a Soulsavers harmadik közös lemeze, az IMPOSTER! A feldolgozásokból álló lemezről Dave úgy mesélt, hogy az album egy zenei önvallomás; a frontember olyan dalokon keresztül beszél önmagáról, amelyek eredetileg más előadókhoz, más korszakokhoz és más zenei világokhoz kötődnek.

A lemez a Soulsavers közreműködésével készült, ahogy a korábbi The Light The Dead See és az Angels&Ghosts is. A produkcióban Rich Machin és Dave Gahan mellett egy nagyobb zenészgárda is részt vett.
Az Imposter album címe csalót, "hozzá nem értőt" jelent, olyan embert, aki úgy érzi, nem egészen az, akinek mások látják. Dave esetében ez az önironikus cím az identitás, a művészi szerep és az önmagával való szembenézés kérdéseit is felveti. A frontember több 2021-es interjújában is beszélt arról, hogy korábban sokszor érezte magát kívülállónak, vagy olyasvalakinek, aki nem teljesen a saját világában mozog. Elmondása szerint Martin Gore dalait énekelve kezdetben úgy érezte, mintha valaki más világában kellene helytállnia. Martin írta a dalokat, Dave pedig azokat a saját személyiségén keresztül közvetítette.
Dave azt is elmondta, hogy a dalok kiválasztásakor és sorrendbe állításakor vált számára világossá: ezek az előadók és szerzemények életének különböző időszakaiban fontos szerepet játszottak. Némelyikük nehéz időkön segítette át. A lemez címe Imposter, miközben Dave elmondása szerint a felvételek alatt az egyik olyan alkalom volt, amikor a legkevésbé érezte magát imposztornak.
A NME-nek 2021 októberében adott interjújában arról beszélt, hogy a kiválasztott dalokban van egyfajta bölcsesség és élettapasztalat, amelyet csak idővel lehet igazán megérteni. Azt is mondta, hogy nem tudta volna húsz évvel korábban elkészíteni ezt az albumot.
Az album már 2019 novemberében elkészült, két évvel a megjelenése előtt. A felvételek helyszíne a kaliforniai Malibu legendás Shangri-La stúdiója volt, amelyet Rick Rubin is használt számos produkciójához. A korábbi Soulsavers-albumokhoz képest jelentős változás történt: ezúttal nem külön-külön vették fel a zenészek a saját részeiket, hanem tíz zenész dolgozott együtt, egy helyiségben, élő zenekarként. A felállásban Dave és Rich Machin mellett többek között James Walbourne gitáros, Martyn LeNoble basszusgitáros, Kevin Bales dobos és a háttérvokálosok is részt vettek. Dave a NME-nek 2021 októberében adott interjújában kifejezetten felszabadítónak nevezte ezt a munkamódszert. Azt mondta, hogy Rich olyan környezetet teremtett körülötte, amelyben biztonságban érezte magát, és egyszerűen azt csinálhatta, amit akart.
A lemez elkészítése után következett a COVID időszak, ami miatt az eredetileg 2020-ra tervezett megjelenés végül 2021 novemberére tolódott. Az album borítóját Dave lánya, Stella Rose Gahan készítette. Ő fotózta a korábbi Angels & Ghosts album borítóját is.
Itt egy Chris Black interjú 2021-ből a lemezről:
Jill Riley "karantén-interjúja" 2021-ből:
Egy újabb karantén-interjú Kyle Meredith-tel (ő Martint is interjúvolta ebben az időszakban)
És még egy karanténinterjú (Audacity)
Vaughn George meglátásai:
Nézzük a dalokat, és azok eredetijét! Elsőként itt a THE DARK END OF THE STREET. Az eredeti előadó James Carr, a szerzők Dan Penn és Chips Moman, a megjelenés éve 1967. Ez egy hamisítatlan amerikai déli soul klasszikus.
A dal egy titkos, tiltott szerelemről szól: két ember kapcsolatáról, amelyet a külvilág előtt rejtegetniük kell. A „sötét utca vége” az a hely, ahol találkozhatnak, távol a kíváncsi tekintetektől.
Carr eredetijében a déli soul jellegzetes hangzásvilága dominál: fájdalmas, mégis visszafogott ének, gospelhatások és finoman építkező hangszerelés.
Dave változata a Dark End Of The Street című dalból megőrzi a dal érzelmi alapját, de sokkal inkább a Soulsavers világába helyezi. A mély, kissé rekedtes hang, a lassú tempó és a sötétebb hangszerelés szinte filmszerű atmoszférát teremt. Amíg James Carr előadásában a soul hagyományos szenvedélye dominál, Dave-nél sokkal inkább a visszafogott, érett melankólia. Ehhez a változathoz klip is készült:
...
A ma 5 éves Imposter második dala a STRANGE RELIGION. Ez egy 2004-es Mark Lanegan dal, amely a Bubblegum albumon szerepel - Dave elmondta, hogy ez egy olyan lemez, amelyhez újra és újra visszatér. A Strange Religion-nel kapcsolatban megjegyezte, hogy számára a dal egy olyan kapcsolatról is szólhat, amelyben a másik ember talán az utolsó, akitől megtudhatnánk, valójában hol is állunk.
Itt az eredeti Mark Lanegan dal: nyersebb, folkosabb, és a 90-es évek jellegzetes alternatív rockhangzását hozza.
Dave változata megőrzi Lanegan sötét világát, de a Soulsavers hangszerelése még inkább előtérbe helyezi a gospel- és blueshatásokat.
Az Imposter harmadik dala a Lilac Wine. Ez egy régi, 1950-es dal, James Shelton szerzeménye, és többek között Nina Simone vitte sikerre.
A dal egy különös, álomszerű állapotot ír le. A lila bor íze, az elveszettség, a vágyakozás és a szerelem képei összefonódnak benne. Nina Simone verziója jazzes, érzéki és drámai.
Dave Lilac Wine változata kifejezetten intim: saját hangjára és a dal szomorkás atmoszférájára épít.
Az Imposter negyedik dala az I HELD MY BABY LAST NIGHT. Ez egy igazi bluesklasszikus. Elmore James a slide gitár egyik legnagyobb hatású alakja volt, jellegzetes, nyers hangzásával a későbbi blues- és rockzenészek egész generációjára hatott. Az 1952-es eredeti felvétel energikus, gitárközpontú blues, amelyben James jellegzetes, torzított slide gitárja szinte egyenrangú szereplője az éneknek.
Dave változata egészen más irányba indul. A dalból egy lassabb, súlyosabb, bluesos hangulatú előadás születik, amelyben a hangszerelés és az ének együttesen teremti meg a feszültséget. De így is ez az album leginkább bluesos pillanata.
Az Imposter ötödik dala az A MAN NEEDS A MAID, ami Neil Young 1972-es Harvest albumának egyik különleges szerzeménye, amelyben a zongora és a vonószenekari hangszerelés meghatározó szerepet kap. A szöveg első hallásra egy férfi vágyáról szól, aki szeretné, ha valaki gondoskodna róla, főzne neki, rendet tartana körülötte. A dal azonban ennél jóval összetettebb: a magány, a kapcsolatoktól való félelem és az érzelmi kiszolgáltatottság is megjelenik benne.
Dave Gahan előadásában a dal sokkal sötétebb és drámaibb karaktert kap. A mély hang, a Soulsavers hangszerelése és a lassú építkezés különösen jól illik a szöveg érzelmi tartalmához.
Az Imposter hatodik dala a METAL HEART. Az eredeti előadó a Cat Power, polgári nevén Chan Marshall, az amerikai indie rock egyik fontos énekes-dalszerzője. Az 1998-as Moon Pix albumon található eredeti dal rendkívül személyes, törékeny hangulatú szerzemény. A szöveg egyik központi motívuma a lelki sérülékenység, az érzelmi bezárkózás és az emberi kapcsolatok nehézsége.
A Metal Heart volt az Imposter első nyilvánosságra hozott dala, 2021. október 8-án jelent meg előzetesként. Dave már a megjelenés előtti NME-interjúban beszélt arról, hogy különösen egy sor rezonál vele: „Damned if you don't and damned if you do.” Vagyis akár tesz valamit az ember, akár nem, könnyen rosszul járhat.
Az eredeti Cat Power-verzió visszafogott, szinte törékeny. Dave és a Soulsavers viszont egy nagyobb ívű, drámaibb hangszerelést készített. És klip is készült hozzá, íme:
Az Imposter hetedik dala a SHUT ME DOWN. Rowland S. Howard az ausztrál post-punk egyik kultikus alakja, a Birthday Party egykori gitárosa, aki a Nick Cave-hez kapcsolódó zenei világban is meghatározó szerepet játszott. A Shut Me Down a 2009-es Pop Crimes albumon jelent meg, Howard utolsó stúdióalbumán, még ugyanabban az évben bekövetkezett halála előtt. Az eredeti egy sötét, nyugtalanító, erősen karakteres dal. Howard gitárjátéka és énekhangja különös feszültséget teremt.
Dave változatában a Rowland S. Howard-féle sötétség megmarad, de a hangszerelés sokkal inkább a Soulsavers filmes, gospel-rockos világát idézi. Howard előadása szikárabb és nyersebb, Dave-é pedig szélesebb hangzású, drámaibb, szinte himnikus.
Az Imposter nyolcadik dala a WHERE MY LOVE LIES ASLEEP, Gene Clark 1971-es dala. Gene a Byrds egyik alapító tagja volt, és a country rock, illetve az amerikai folk-rock fejlődésének fontos szereplője. A Where My Love Lies Asleep a White Light című szólóalbumán jelent meg. Ez az album a korai hetvenes évek amerikai folkos, country-s dalszerzői hagyományának egyik szép példája. A dal romantikus, melankolikus hangulatú, amelyben a szeretett személyhez való ragaszkodás és a nyugalom keresése kerül előtérbe.
Dave előadásában a country-folkos eredet háttérbe szorul, és sokkal inkább a Soulsavers jellegzetes, sötét, lassan hömpölygő hangzását kapjuk.
Az Imposter album talán legkülönlegesebb felvétele következik. A SMILE eredetileg Charlie Chaplin 1936-os Modern Times című filmjének instrumentális témája volt. A szöveget később, 1954-ben írták hozzá John Turner és Geoffrey Parsons közreműködésével. A dal Nat King Cole 1954-es felvételével vált igazán ismertté. A szöveg üzenete egyszerű, de erős: még akkor is próbálj mosolyogni, amikor fájdalmat érzel, és az élet nehézségekkel szembesít.
Dave a Hotpressnek és a FLOOD magazinnak is beszélt arról, miért fontos számára Chaplin. Gyerekkorában lenyűgözte Chaplin figurája, akit a tökéletes szomorú bohócnak tartott. Olyan karakternek, aki képes megnevettetni és megríkatni az embereket, miközben saját belső világát elrejti előlük. Dave azt is elmondta, hogy ragaszkodott a minimális hangszereléshez, és egyetlen felvételből szerette volna megoldani az éneket. A felvétel után annyira kiszolgáltatottnak érezte magát, hogy ki kellett mennie sétálni egyet. Úgy fogalmazott, mintha ruhátlanul állt volna a világ előtt.
Jöjjön most Nat King Cole elegáns változata:
Most pedig jöjjön Dave lecsupaszított, intim vallomása:
Az Imposter tizedik dalában ismét egy újabb dalhoz érkeztünk. PJ Harvey a kortárs alternatív rock egyik legfontosabb szerzője, Dave régi nagy kedvence. A THE DESPERATE KINGDOM OF LOVE a 2004-es Uh Huh Her albumon jelent meg Az eredeti dal egy nagyon személyes, szomorú szerelmi vallomás. A szerelem itt nem idilli állapot, hanem valami, amiért az ember képes küzdeni, szenvedni és akár önmagát is elveszíteni.
Jöjjön PJ Harvey intim, alternatív folkos karakterű verziója:
Dave a Hotpress-interjúban külön kiemelte, hogy a dal szövege számára maga az élet; a Musikexpressnek pedig arról beszélt, hogy az eredeti dalt bizonyos mértékig át kellett alakítaniuk, hogy a Soulsavers hangzásába illeszkedjen.Ez a változat sokkal inkább a Soulsavers sötét, gospelhatású világát idézi.
Az Imposter tizenegyedik dala a NOT DARK YET, talán az egész album egyik leginkább Dave Gahanre szabott dala, Bob Dylan 1997-es Time Out of Mind albumának egyik legismertebb szerzeménye. A lemez a művész pályájának egy késői, különösen elmélyült korszakában készült, és Grammy-díjat is nyert.
A Not Dark Yet az öregedésről, a fáradtságról, a veszteségekről és az elmúlás közelségéről szól. A cím jelentése: még nincs sötét, de már közeledik.
Dave a Hotpressnek adott interjújában külön is kiemelte ezt a sort. Úgy érezte, hogy az ilyen gondolatok az életének jelenlegi szakaszában sokkal erősebben szólnak hozzá, mint korábban.
Jöjjön most Dylan fáradt, karcos és kissé rezignált változata:
Dave hangja mély, sötét és érzékien drámai, miközben a Soulsavers hangszerelése még inkább kiemeli a dal súlyosságát. Kevésbé visszatekintés, mint Dylané: a dal személyes vallomássá válik.
A ma 5 éves Imposter utolsó dala az ALWAYS ON MY MIND egy igazi popzenei klasszikus. A dal 1972-ben született, három dalszerző (Wayne Carson, Johnny Christopher és Mark James) munkájaként. Brenda Lee az egyik legkorábbi felvételt készítette belőle, Elvis Presley pedig még ugyanabban az évben rögzítette a saját változatát. Később Willie Nelson 1982-es felvétele is hatalmas sikert aratott, a Pet Shop Boys pedig 1987-ben készítette el az elektronikus pop egyik legismertebb feldolgozását.
A dal egy olyan ember vallomása, aki utólag felismeri, hogy talán nem mutatta ki eléggé a szeretetét, de a másik mindig fontos volt számára. Dave számára különösen fontos volt, hogy ezzel a dallal zárja a lemezt. A Hotpressnek azt mondta, úgy érezte, kiérdemelte a jogot arra, hogy elénekelje ezt a szerzeményt.
Ez méltó lezárása az albumnak: az egész lemezen átívelő személyes történet végül egy szeretetről, megbánásról és ragaszkodásról szóló vallomással ér véget.
Jöjjön az eredeti verzió Brandon Lee-től:
Dave változata is lassú: visszatér a dal érzelmi magjához. A Soulsavers hangszerelése lassabb, súlyosabb, a vokál pedig szinte vallomásszerű.
