Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

5 éves az Imposter!

2026. november 12. - Szigi.

Ma 5 éve, 2021. november 12-én jeleng meg Dave Gahan és a Soulsavers harmadik közös lemeze, az IMPOSTER! A feldolgozásokból álló lemezről Dave úgy mesélt, hogy az album egy zenei önvallomás; a frontember olyan dalokon keresztül beszél önmagáról, amelyek eredetileg más előadókhoz, más korszakokhoz és más zenei világokhoz kötődnek.

imposter.jpg

 

A lemez a Soulsavers közreműködésével készült, ahogy a korábbi The Light The Dead See és az Angels&Ghosts is. A produkcióban Rich Machin és Dave Gahan mellett egy nagyobb zenészgárda is részt vett. 

Az Imposter album címe csalót, "hozzá nem értőt" jelent, olyan embert, aki úgy érzi, nem egészen az, akinek mások látják. Dave esetében ez az önironikus cím az identitás, a művészi szerep és az önmagával való szembenézés kérdéseit is felveti. A frontember több 2021-es interjújában is beszélt arról, hogy korábban sokszor érezte magát kívülállónak, vagy olyasvalakinek, aki nem teljesen a saját világában mozog. Elmondása szerint Martin Gore dalait énekelve kezdetben úgy érezte, mintha valaki más világában kellene helytállnia. Martin írta a dalokat, Dave pedig azokat a saját személyiségén keresztül közvetítette.

Dave azt is elmondta, hogy a dalok kiválasztásakor és sorrendbe állításakor vált számára világossá: ezek az előadók és szerzemények életének különböző időszakaiban fontos szerepet játszottak. Némelyikük nehéz időkön segítette át. A lemez címe Imposter, miközben Dave elmondása szerint a felvételek alatt az egyik olyan alkalom volt, amikor a legkevésbé érezte magát imposztornak. 

A NME-nek 2021 októberében adott interjújában arról beszélt, hogy a kiválasztott dalokban van egyfajta bölcsesség és élettapasztalat, amelyet csak idővel lehet igazán megérteni. Azt is mondta, hogy nem tudta volna húsz évvel korábban elkészíteni ezt az albumot.

Az album már 2019 novemberében elkészült, két évvel a megjelenése előtt. A felvételek helyszíne a kaliforniai Malibu legendás Shangri-La stúdiója volt, amelyet Rick Rubin is használt számos produkciójához. A korábbi Soulsavers-albumokhoz képest jelentős változás történt: ezúttal nem külön-külön vették fel a zenészek a saját részeiket, hanem tíz zenész dolgozott együtt, egy helyiségben, élő zenekarként. A felállásban Dave és Rich Machin mellett többek között James Walbourne gitáros, Martyn LeNoble basszusgitáros, Kevin Bales dobos és a háttérvokálosok is részt vettek. Dave a NME-nek 2021 októberében adott interjújában kifejezetten felszabadítónak nevezte ezt a munkamódszert. Azt mondta, hogy Rich olyan környezetet teremtett körülötte, amelyben biztonságban érezte magát, és egyszerűen azt csinálhatta, amit akart. 

A lemez elkészítése után következett a COVID időszak, ami miatt az eredetileg 2020-ra tervezett megjelenés végül 2021 novemberére tolódott. Az album borítóját Dave lánya, Stella Rose Gahan készítette. Ő fotózta a korábbi Angels & Ghosts album borítóját is.

 Itt egy Chris Black interjú 2021-ből a lemezről: 

Jill Riley "karantén-interjúja" 2021-ből:

Egy újabb karantén-interjú Kyle Meredith-tel (ő Martint is interjúvolta ebben az időszakban)

 És még egy karanténinterjú (Audacity)

Vaughn George meglátásai:

Nézzük a dalokat, és azok eredetijét! Elsőként itt a THE DARK END OF THE STREET. Az eredeti előadó James Carr, a szerzők Dan Penn és Chips Moman, a megjelenés éve 1967. Ez egy hamisítatlan amerikai déli soul klasszikus. 

A dal egy titkos, tiltott szerelemről szól: két ember kapcsolatáról, amelyet a külvilág előtt rejtegetniük kell. A „sötét utca vége” az a hely, ahol találkozhatnak, távol a kíváncsi tekintetektől.

Carr eredetijében a déli soul jellegzetes hangzásvilága dominál: fájdalmas, mégis visszafogott ének, gospelhatások és finoman építkező hangszerelés.

Dave változata a Dark End Of The Street című dalból megőrzi a dal érzelmi alapját, de sokkal inkább a Soulsavers világába helyezi. A mély, kissé rekedtes hang, a lassú tempó és a sötétebb hangszerelés szinte filmszerű atmoszférát teremt. Amíg James Carr előadásában a soul hagyományos szenvedélye dominál, Dave-nél sokkal inkább a visszafogott, érett melankólia. Ehhez a változathoz klip is készült:

...

A ma 5 éves Imposter második dala a STRANGE RELIGION. Ez egy 2004-es Mark Lanegan dal, amely a Bubblegum albumon szerepel - Dave elmondta, hogy ez egy olyan lemez, amelyhez újra és újra visszatér. A Strange Religion-nel kapcsolatban megjegyezte, hogy számára a dal egy olyan kapcsolatról is szólhat, amelyben a másik ember talán az utolsó, akitől megtudhatnánk, valójában hol is állunk.

Itt az eredeti Mark Lanegan dal: nyersebb, folkosabb, és a 90-es évek jellegzetes alternatív rockhangzását hozza.

Dave változata megőrzi Lanegan sötét világát, de a Soulsavers hangszerelése még inkább előtérbe helyezi a gospel- és blueshatásokat.

Az Imposter harmadik dala a Lilac Wine. Ez egy régi, 1950-es dal, James Shelton szerzeménye, és többek között Nina Simone vitte sikerre. 

A dal egy különös, álomszerű állapotot ír le. A lila bor íze, az elveszettség, a vágyakozás és a szerelem képei összefonódnak benne. Nina Simone verziója jazzes, érzéki és drámai. 

Dave Lilac Wine változata kifejezetten intim: saját hangjára és a dal szomorkás atmoszférájára épít.

Az Imposter negyedik dala az I HELD MY BABY LAST NIGHT. Ez egy igazi bluesklasszikus. Elmore James a slide gitár egyik legnagyobb hatású alakja volt, jellegzetes, nyers hangzásával a későbbi blues- és rockzenészek egész generációjára hatott. Az 1952-es eredeti felvétel energikus, gitárközpontú blues, amelyben James jellegzetes, torzított slide gitárja szinte egyenrangú szereplője az éneknek.

Dave változata egészen más irányba indul. A dalból egy lassabb, súlyosabb, bluesos hangulatú előadás születik, amelyben a hangszerelés és az ének együttesen teremti meg a feszültséget. De így is ez az album leginkább bluesos pillanata.

 

Az Imposter ötödik dala az A MAN NEEDS A MAID, ami Neil Young 1972-es Harvest albumának egyik különleges szerzeménye, amelyben a zongora és a vonószenekari hangszerelés meghatározó szerepet kap. A szöveg első hallásra egy férfi vágyáról szól, aki szeretné, ha valaki gondoskodna róla, főzne neki, rendet tartana körülötte. A dal azonban ennél jóval összetettebb: a magány, a kapcsolatoktól való félelem és az érzelmi kiszolgáltatottság is megjelenik benne. 

Dave Gahan előadásában a dal sokkal sötétebb és drámaibb karaktert kap. A mély hang, a Soulsavers hangszerelése és a lassú építkezés különösen jól illik a szöveg érzelmi tartalmához.

Az Imposter hatodik dala a METAL HEART. Az eredeti előadó a Cat Power, polgári nevén Chan Marshall, az amerikai indie rock egyik fontos énekes-dalszerzője. Az 1998-as Moon Pix albumon található eredeti dal rendkívül személyes, törékeny hangulatú szerzemény. A szöveg egyik központi motívuma a lelki sérülékenység, az érzelmi bezárkózás és az emberi kapcsolatok nehézsége.

A Metal Heart volt az Imposter első nyilvánosságra hozott dala, 2021. október 8-án jelent meg előzetesként. Dave már a megjelenés előtti NME-interjúban beszélt arról, hogy különösen egy sor rezonál vele: „Damned if you don't and damned if you do.” Vagyis akár tesz valamit az ember, akár nem, könnyen rosszul járhat.

Az eredeti Cat Power-verzió visszafogott, szinte törékeny. Dave és a Soulsavers viszont egy nagyobb ívű, drámaibb hangszerelést készített. És klip is készült  hozzá, íme:

Az Imposter hetedik dala a SHUT ME DOWN. Rowland S. Howard az ausztrál post-punk egyik kultikus alakja, a Birthday Party egykori gitárosa, aki a Nick Cave-hez kapcsolódó zenei világban is meghatározó szerepet játszott. A Shut Me Down a 2009-es Pop Crimes albumon jelent meg, Howard utolsó stúdióalbumán, még ugyanabban az évben bekövetkezett halála előtt. Az eredeti egy sötét, nyugtalanító, erősen karakteres dal. Howard gitárjátéka és énekhangja különös feszültséget teremt.

Dave változatában  a Rowland S. Howard-féle sötétség megmarad, de a hangszerelés sokkal inkább a Soulsavers filmes, gospel-rockos világát idézi. Howard előadása szikárabb és nyersebb, Dave-é pedig szélesebb hangzású, drámaibb, szinte himnikus.

Az Imposter nyolcadik dala a WHERE MY LOVE LIES ASLEEP, Gene Clark 1971-es dala. Gene a Byrds egyik alapító tagja volt, és a country rock, illetve az amerikai folk-rock fejlődésének fontos szereplője. A Where My Love Lies Asleep a White Light című szólóalbumán jelent meg. Ez az album a korai hetvenes évek amerikai folkos, country-s dalszerzői hagyományának egyik szép példája. A dal romantikus, melankolikus hangulatú, amelyben a szeretett személyhez való ragaszkodás és a nyugalom keresése kerül előtérbe.

Dave előadásában a country-folkos eredet háttérbe szorul, és sokkal inkább a Soulsavers jellegzetes, sötét, lassan hömpölygő hangzását kapjuk.

Az Imposter album talán legkülönlegesebb felvétele következik. A SMILE eredetileg Charlie Chaplin 1936-os Modern Times című filmjének instrumentális témája volt. A szöveget később, 1954-ben írták hozzá John Turner és Geoffrey Parsons közreműködésével. A dal Nat King Cole 1954-es felvételével vált igazán ismertté. A szöveg üzenete egyszerű, de erős: még akkor is próbálj mosolyogni, amikor fájdalmat érzel, és az élet nehézségekkel szembesít.

Dave a Hotpressnek és a FLOOD magazinnak is beszélt arról, miért fontos számára Chaplin. Gyerekkorában lenyűgözte Chaplin figurája, akit a tökéletes szomorú bohócnak tartott. Olyan karakternek, aki képes megnevettetni és megríkatni az embereket, miközben saját belső világát elrejti előlük. Dave azt is elmondta, hogy ragaszkodott a minimális hangszereléshez, és egyetlen felvételből szerette volna megoldani az éneket. A felvétel után annyira kiszolgáltatottnak érezte magát, hogy ki kellett mennie sétálni egyet. Úgy fogalmazott, mintha ruhátlanul állt volna a világ előtt.

Jöjjön most Nat King Cole elegáns változata: 

Most pedig jöjjön Dave lecsupaszított, intim vallomása: 

Az Imposter tizedik dalában ismét egy újabb dalhoz érkeztünk. PJ Harvey a kortárs alternatív rock egyik legfontosabb szerzője, Dave régi nagy kedvence. A THE DESPERATE KINGDOM OF LOVE a 2004-es Uh Huh Her albumon jelent meg Az eredeti dal egy nagyon személyes, szomorú szerelmi vallomás. A szerelem itt nem idilli állapot, hanem valami, amiért az ember képes küzdeni, szenvedni és akár önmagát is elveszíteni.

Jöjjön PJ Harvey intim, alternatív folkos karakterű verziója: 

Dave a Hotpress-interjúban külön kiemelte, hogy a dal szövege számára maga az élet; a Musikexpressnek pedig arról beszélt, hogy az eredeti dalt bizonyos mértékig át kellett alakítaniuk, hogy a Soulsavers hangzásába illeszkedjen.Ez a változat sokkal inkább a Soulsavers sötét, gospelhatású világát idézi.

Az Imposter tizenegyedik dala a NOT DARK YET, talán az egész album egyik leginkább Dave Gahanre szabott dala, Bob Dylan 1997-es Time Out of Mind albumának egyik legismertebb szerzeménye. A lemez a művész pályájának egy késői, különösen elmélyült korszakában készült, és Grammy-díjat is nyert.

A Not Dark Yet az öregedésről, a fáradtságról, a veszteségekről és az elmúlás közelségéről szól. A cím jelentése: még nincs sötét, de már közeledik.

Dave a Hotpressnek adott interjújában külön is kiemelte ezt a sort. Úgy érezte, hogy az ilyen gondolatok az életének jelenlegi szakaszában sokkal erősebben szólnak hozzá, mint korábban.

Jöjjön most Dylan fáradt, karcos és kissé rezignált változata: 

Dave hangja mély, sötét és érzékien drámai, miközben a Soulsavers hangszerelése még inkább kiemeli a dal súlyosságát. Kevésbé visszatekintés, mint Dylané: a dal személyes vallomássá válik. 

A ma 5 éves Imposter utolsó dala az ALWAYS ON MY MIND egy igazi popzenei klasszikus. A dal 1972-ben született, három dalszerző (Wayne Carson, Johnny Christopher és Mark James) munkájaként. Brenda Lee az egyik legkorábbi felvételt készítette belőle, Elvis Presley pedig még ugyanabban az évben rögzítette a saját változatát. Később Willie Nelson 1982-es felvétele is hatalmas sikert aratott, a Pet Shop Boys pedig 1987-ben készítette el az elektronikus pop egyik legismertebb feldolgozását.

A dal egy olyan ember vallomása, aki utólag felismeri, hogy talán nem mutatta ki eléggé a szeretetét, de a másik mindig fontos volt számára. Dave számára különösen fontos volt, hogy ezzel a dallal zárja a lemezt. A Hotpressnek azt mondta, úgy érezte, kiérdemelte a jogot arra, hogy elénekelje ezt a szerzeményt. 

Ez méltó lezárása az albumnak: az egész lemezen átívelő személyes történet végül egy szeretetről, megbánásról és ragaszkodásról szóló vallomással ér véget.

Jöjjön az eredeti verzió Brandon Lee-től: 

Dave változata is lassú: visszatér a dal érzelmi magjához. A Soulsavers hangszerelése lassabb, súlyosabb, a vokál pedig szinte vallomásszerű.

Szólj hozzá!
bob dylan pj harvey nina simone smile kiadvány feldolgozás dave neil young cat power nat king cole charlie chaplin 2026 mark lanegan elmore james 2021 soulsavers martyn lenoble brenda lee always on my mind imposter szólóprojekt rich machin koronavírus james carr gene clark not dark yet metal heart the dark end of the street lilac wine strange religion i held my baby last night man needs a maid shut me down where my love lies asleep desperate kingdom of love stella rose james walbourne kevin bales james shelton rowland s howard

4 éves a tizenegyedik vinyl singles box!

4 éve jelent meg PLAYING THE ANGEL - THE 12'' SINGLES kiadvány! A tízlemezes válogatáson a Depeche Mode 2005-ös lemezéhez tartozó kiadványok (Precious, A Pain That I'm Used To, Suffer Well, The Darkest Star, John The Revelator, Lilian) voltak megtalálhatóak (a soralbum nélküli "árva" Martyr ezúttal is lemarad). Külön kiadványon tűntek fel a The Darkest Star két James Holden mixe is, az igazi érdekesség azonban az utolsó lemez volt, ahol - a korábbi kiadványoktól eltérően - a korszak B-oldalasait (Free, Better Days, Newborn - nem tudni, az utolsó kettőnél miért fordult meg az időrendi sorrend), kislemezváltozatait, és néhány rövidebb, eredetileg vinylen nem megtalálható mixeit jelentették meg. 

Következzék most a korszakot remekül jellemző FREE!

41 éves a legfurább válogatáslemez.

Ma 41 éves a CATCHING UP WITH DEPECHE MODE válogatáslemez! Mivel az Egyesült Államokban másfél évvel korábban már megjelent egy People Are People című válogatásalbum, a Catching Up with Depeche Mode összeállítói gondosan ügyeltek arra, hogy az előző kiadványon szereplő dalok közül egy se kerüljön fel az új lemezre. Ennek következtében olyan fontos slágerek maradtak ki a válogatásból, mint az Everything Counts, a People Are People, a Get the Balance Right! vagy éppen a Leave in Silence. Érdekesség, hogy az Everything Counts esetében csak a hosszabb változat szerepelt a People Are People albumon, így akár az eredeti kislemezverzió is helyet kaphatott volna az új összeállításon.

A végeredmény emiatt kissé foghíjas, ráadásul meglehetősen érdekes dalválasztással állunk szemben. A The Meaning of Love után például rögtön a Love, in Itself következik, a rendelkezésre álló helyet pedig további két B-oldalas szerzeménnyel töltötték ki: a Shake the Disease és az It's Called a Heart kislemezeinek kevésbé ismert kísérődalaival.

Így kerülhetett fel egy Depeche Mode-válogatásalbumra a zenekar egyik leginkább zavarba ejtő szerzeménye, a Flexible, de itt találjuk a már egyértelműen a későbbi korszakot előrevetítő Fly on the Windscreen-t is.

catchingup.jpg

A Jarre-Gore együttműködés története

Ma a 2022-es Jean Michel Jarre-Martin Gore együttműködés történetét elevenítem fel. 

Jarra 2022-ben megjelentette a Brutalism című számot, amely az október 21-én megjelent Oxymore album első kislemeze volt. A szintimágus erre az albumhoz egy különleges koncepciót talált ki: az egyes dalokhoz más-más elektronikus zenei alkotókat kért fel, hogy közösen készítsenek új változatokat. 2022. szeptember 6-án jelentette be Martin Gore közreműködését, és szeptember 9-én már meg is jelent a Brutalism Take 2.

Jarre rendkívül elismerően nyilatkozott Martinnal kapcsolatban. Kiemelte, hogy Gore a kísérteties dallamoktól az extrém zenei kísérletezésig rendkívül széles alkotói skálán mozog, és hogy sajátos zenei kézjegye egyértelműen felismerhető a közös munkában. Jarre azt is hozzátette, hogy nagy öröm és megtiszteltetés volt számára az együttműködés.

Az eredeti Brutalism egy kifejezetten sötét, súlyos elektronikus kompozíció. Jarre elmondása szerint apokaliptikus hangulatot szeretett volna teremteni, és a korai berlini techno robbanásszerű energiája is inspirálta. Martin megközelítése kicsit más volt: noha megőrzi az eredeti kompozíció sötét, indusztriális jellegét és az erőteljes elektronikus ritmusokat, mégis a szintetizátorok és a hangtextúrák fontosabb szerepet kapnak, és a hangzásvilágban jól érzékelhető az a hideg, kissé nyugtalanító elektronikus atmoszféra, amely Martin Gore szólómunkáiban is gyakran megjelenik. 

Íme a Brutalism Take 2: 

Itt pedig Vaughn George meglátásai a kollaborációról:

Még néhány Speak&Spell feldolgozás

Camouflage: Tora! Tora! Tora!

Egy hangulatos akusztikus feldolgozás az I Sometimes Wish I Was Dead című dalból, a The New Dress nevű svéd formációtól:

A Forced To Mode Puppets-feldolgozása:
 

A Forced To Mode Boys Say Go feldolgozása:

Dominatrix Nodisco feldolgozása:
 

Ákos Photographic feldolgozása:
 

Az Elegant Machinery Tora! Tora! Tora! feldolgozása:
 

A Forced To Mode Any Second Now feldolgozása:

A Zeromancer Photographic feldolgozása:
 

Szeretetcunami Németországban: ma 25 éve volt a frankfurti MTV gála!

Először is egy kis visszatekintés: tegnap 25 éve az Exciter Tour után elnyűtt zenekar Frankfurtban klipet forgatott a GOODNIGHT LOVERS című dalukhoz. Nézzük az Exciter Turnénapló utolsó lapjait, Nichelle Carlson visszaemlékezését:

 "Ma van a születésnapom, és egy videóforgatáson tölthetem - ó igen! A "Goodnight Lovers" című dalhoz forgatnak klipet, és úgy néz ki, hogy nagyon király és eltérő lesz, mind az eddigiek. Kint borzalmas az időjárás, szóval ez egy jó indok arra, hogy bent maradjak.
 
A tegnap esti vacsora fantasztikus volt. Amellett, hogy az ételek nagyon finomak voltak, Jonathan gyönyörű beszédet mondott, amelyben minden egyes jelenlévő személyhez név szerint címzett egy-egy mondatot. Jó volt, hogy mindenki együtt volt még egyszer utoljára. A szomorú része az volt, hogy belegondoltam, hogy ez valószínűleg soha többé nem fog megtörténni - ó, ne! Bár attól könnyezni kezdek, ahogy ezt leírom!
 
A csodálatos vacsora után egy nappal korábban kezdtük el ünnepelni a születésnapomat, és kaptam egy fantasztikus tortát, valamint néhány nagyon szép ajándékot. Marek is elkényeztetett mindannyiunkat ajándékokkal, nagyon kedves volt. Összességében egy emlékezetes este volt, amit egyikünk sem fog elfelejteni!."
 
Itt pedig a Goodnight Lovers videó, amely a búcsú volt az Exciter-korszaktól (és az első és utolsó ízben klipben feltűnő vokalistahölgyektől)

Valamiért nagy esemény volt 2001-ben, hogy a Depeche Mode - az Exciter Tour lezárása után - fel fog lépni az MTV Music Awards gálán, Frankfurtban. Emlékszem, hetekig találgattuk, hogy melyik dalt fogják előadni, illetve nekem (nyilván nemcsak nekem) hetekkel előre "megsúgták", hogy a Never Let Me Down Again-t fogja előadni a banda. A Music Awards-on a német rajongók elsöprő szeretete, és az, hogy kis túlzással megtrollkodták a gálát a Depeche Mode nevének skandálásával, valahogy nagyon jóleső lezárása volt az Exciter-érának.
 
A DM-et végül nem életmű-díjasként, hanem a "legjobb weboldal" kategóriában jelölték a Limp Bizkit, a Daft Punk, a Gorillaz, és a U2 társaságában. Nem rossz névsor, és óriási releváció volt számomra a közönség óriási ovációja a Depeche Mode feltűnésekor. Ma már vicces nézni a weblapokat is a háttérben, és a végén a hölgyek is alulöltözöttnek tűnnek kissé mai szemmel. A boríték nyitásakor a zenekar a Depeche Mode nevét skandálta, de a nyertes végül a Limp Bizkit lett, akiknél talán 3 vagy 4 tapshang hallatszott :D

Egy rövid interjú a 25 évvel ezelőtti MTV Music Awards-on. Dave érkezik és pacsizik, a hölgy pedig Martinnal és Andyval készít interjút:

És ez volt maga az MTV Music Awards fellépés: új háttérkép, kissé elnyűtt zenekar, óriási hangulat, feledhetetlen karlengetés, és az Exciter-korszak vége: ami egyben egy komoly krízis kezdete is volt a Depeche Mode berkein belül.

Búcsúzunk Nichelle Carlson-tól és az Exciter Turnénaplótól is, az utolsó bejegyzés lefordításával:
 
""Véget ért a turné, már itthon vagyok. Még nem fogtam fel, hogy valójában MINDEN véget ért - őrület! Az MTV Awards nagyon jól sikerült, és mindannyian remekül éreztük magunkat. Szép befejezés volt, és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat az azt követő partin. Remélem, mindannyian élveztétek a naplómat, és sikerült adnom némi betekintést a turnéba. Csodálatos utazás volt, és bár voltak napok, amikor csak arra vágytam, hogy legyen már vége, most visszatekintve rájövök, milyen hihetetlen lehetőség volt ez, és milyen szerencsés voltam, hogy részese lehettem. Mindenkinek köszönök mindent!"

A nosztalgiázni vágyóknak pedig itt van a teljes műsor. A műsorvezető Sacha Baron Cohen, azaz Ali G, és a Depeche Mode mellett is impozáns fellépőlista (R.E.M., Kylie Minogue, Rammstein, Jay-Z, Blink-182, Dido, Mary J. Blige, Craig David, Basement Jaxx, Travis). 

16 éves a leggazdagabb DM kiadvány

Ma 16 éve került a boltokba a Depeche Mode matériában leggazdagabb kiadványa, a TOUR OF THE UNIVERSE: LIVE IN BARCELONA CD, DVD és Blu-Ray. Íme a teljes koncertanyag, hozzábiggyesztve a turné további dalainak audio változatát is:
 

45 éve Sheffieldben járt a Depeche Mode

Ma 45 éve Sheffield-ben lépett fel a Depeche Mode. A Blancmange volt az előzenekar.
 
Andy 1982 februárjában így emlékezett vissza a koncertre:
 
"Valójában találkoztunk a The Human League-gel, beugrottak hozzánk az öltözőbe Sheffieldben. Szerintem rendes srácok, de nagyon vicces volt látni őket. A két lány pont olyan, mint Hilda Ogden a Coronation Streetből: „'oo 'eck, 'oo 'eck” – az egyikük még rosszabb volt. Eljöttek velünk a szállodánkba is, az is elég vicces volt.”
 
Teljes audio koncertfelvétel itt:
 

Néhány Speak & Spell feldolgozás

A ma 45 éves Speak&Spell albumról most néhány híres feldolgozással emlékezünk meg. A legnépszerűbb nem kislemezes dal, amit feldolgoztak az albumról, természetesen a Photographic. Jöjjön most elsőként az I Sometimes Wish I Was Famous tribute lemezről a Pouppée Fabrikk agresszív hangzású Photographic-verziója!

A Leaether Strip két Speak&Spell dalt is feldolgozott. Elsőként jöjjön a Tora! Tora! Tora! átdolgozása:
 

A Leaether Strip Photographic-verziója:
 

Az In Search Of Neil formáció I Sometimes Wish I Was Dead feldolgozása az Electro Mode tribute lemezről:
 

Evezzünk hazai vizekre: O.J. Sámson Photographic-feldolgozása a 25 évvel ezelőtti THANK U című Depeche Mode tribute lemezről:
 

Az Eon Aurora formáció remek Puppets-feldolgozása a Tribute To 40 Years Depeche Mode feldolgozáslemezről:

A Black Wedding szépséges Any Second Now feldolgozása a Reconstruction Time Again című DM tribute lemezről: 

A Neikka Rpm Boys Say Go feldolgozása az Alfa Matrix Recovered lemezről:
 

Dominatrix Photographic-feldolgozása:
 

Dominatrix Tora! Tora! Tora! feldolgozása:

Niadoka Nodisco feldolgozása egy görög DM tribute lemezről:
 

A Pansy Division What's Your Name feldolgozása, amelyből sokkal jobban hallatszik az eredeti dal dallamvezetését inspiráló Ramones dal (Sheena Is A Punk Rocker)
 

Nerd Revolt Photographic-feldolgozása:

A Model1 Big Muff feldolgozása:

süti beállítások módosítása