25 éve Zürichben lépett fel a Depeche Mode. Nézzük a turnénaplót, Nichelle Carlson tollából:
"Mindannyian nagyon kellemes és pihentető napot töltöttünk Zürichben. Az aznap esti előadás után néhányan elmentünk egy klubba, ahol megismerkedtünk egy Mark nevű férfival, aki a Cirque du Soleilnél dolgozott. Véletlenül éppen másnap este volt az előadás, így Martin, Peter, Jordan, Andrew, Georgia, Darrell és én is elmentünk. Micsoda elképesztő előadás volt! Mark és a személyzet nagyon szépen gondoskodott rólunk, és utána bejutottunk a színfalak mögé, ahol sok előadóval találkozhattunk. Néhány dolog, amit csináltak, egyszerűen hihetetlen volt. Végül addig maradtunk ott az előadókkal, amíg gyakorlatilag ki nem dobtak minket a vendéglátó sátrukból! Az egyiküknek születésnapja volt, ezért úgy éreztük, ott kell maradnunk velük, és velük együtt ünnepelni, miközben mindannyian vodkát ittunk."
Így szólt a koncerten a Black Celebration, kicsit döcögős kezdéssel:
Ma 25 éve Stuttgartban lépett fel a Depeche Mode. A DM Live Wiki gyűjtése alapján voltak apró döccenők a koncerten: Martin gitárját ki kellett cserélni a Walking In My Shoes alatt, így néhány másodpercig nem tudott gitározni és háttérvokálozni; Dave elfelejtett elénekelni néhány szót a Freelove-ban; Martin összekevert néhány szót a Home-ban, és elfelejtett eljátszani egy szintetizátoros részt a Black Celebration alatt; a Home után Dave túl későn tért vissza a színpadra, így a zenekarnak körülbelül 30 másodpercet kellett várnia rá.
Nichelle Carlsonnak nem volt szokása a koncertről írni Exciter Tour Diaryban, ez ezúttal sem volt másképp: "Nürnberg és Stuttgart is szépen lezajlott. Mindkét helyre autóval mentünk - már rég nem vezettünk ilyen hosszan! A stuttgarti koncert után volt egy kis afterparty a bárban, ami nagyon jól sikerült. Sokszor találkozunk ugyanazokkal a rajongókkal a koncertjeinken és ezeken a szállodai bulikon, és mindig csodálkozom, hogy van idejük ilyen hosszú ideig követni minket - persze biztos megoldják valahogy!"
25 éve Nürnbergben járt az Exciter Tour. A DM Live Wiki gyűjtése alapján a Personal Jesus háttérfelvételét nem állították le megfelelően, és a dal befejezése után is hallatszott néhány hang a basszusvonalból; Martin kihagyott egy szintetizátor-részt a Clean közben közben; Peter pedig nem játszotta el az első szintetizátor-részt a Black Celebration című dalban. A mára már megszűnt német DMHotwire weboldal szerint Dave a „Reach Out And Touch Dave” feliratú transzparenst tartott a magasba a Personal Jesus alatt, Martin pedig a „Home” című dalt annak a technikusnak ajánlotta, akinek éppen aznap volt a születésnapja.
Így szólt a Halo a koncertről, szokatlan, hátsó perspektívából:
31 éve jelent meg a TOWER OF SONG - The Songs Of Leonard Cohen című lemez. A tribute lemez koncepciója meglehetősen ambiciózus volt: Cohen dalait akkoriban ismert mainstream előadókra bízták, nem pedig elsősorban alternatív/underground zenészekre, szemben az 1991-es I'm Your Fan című lemezhez, amin például az R.E.M., vagy a Pixies szerepelt. A Tower of Song inkább egy sztárparádé lett. Don Henley, Sting, Bono, Tori Amos, Elton John, Peter Gabriel, Suzanne Vega, vagy éppen Billy Joel mellett Martin Gore is feltűnik. Ekkortájt, 1995-ben igencsak híján voltunk új DM-hez kötődő anyagnak, így a meglehetősen konvenciózus COMING BACK TO YOU feldolgozás viszonylag nagy figyelmet keltett a Depeche Mode rajongók körében. A dal elkészültében szerepel a Spirit Feel formáció, mint producer: nekik ekkortájt a Rejoice című dalukat remixelte Martin, cserébe, hogy ők Anandamidic Remix néven készítettek egy hivatalos remixet a Walking In My Shoes-hoz. Ez volt a Coming Back To You:
A The Slips egy londoni elektronikus duó volt, David Treahearn és Rob Haggett alkotta. 2007-ben alakultak, és mindketten stúdiómérnökként dolgoztak az Olympic Studiosban, ahol többek között Madonna, Björk, New Order, Oasis és Massive Attack felvételein is dolgoztak. Alan Wilder kifejezetten kedvelte a formáció zenéjét, ezért felkérte őket, hogy készítsenek egy remixet a The Killing Ground című dalhoz. A remix végül állítólag nem nyerte el Alan tetszését, mindenesetre "csak" a The Slips MySpace oldalán jelent meg, ma 19 éve:
25 éve Münchenben duplázott a Depeche Mode: szeptember 30-án volt a második este.
A koncerten számos vicces pillanat történt. A zenekar elszúrta a When The Body Speaks-t, mivel Dave elfelejtett elénekelni néhány sort. A Home után Martin és Andy a billentyűsökhöz ment, nem tudván, hogy Dave a Condemnationt akarja játszani. Nagy kavarodás kerekedett a színpadon, mivel még a háttérénekvokalisták sem voltak ott! Az It's No Good-nál hallatszott néhány furcsa billentyűhang, de a színpadon senki sem tudta, hogy honnan jöttek a hangok.
Nichelle Carlson is alaposan megkeveredett, mert az Exciter Tour Diaryban így írt: így írt "Mindkét müncheni koncert jól sikerült és a második este a srácok ismét megvariálták a setlistet; elhangzott a Condemnation és Martin elénekelte a Dressed In Black-et is."
Ehhez képest a második estén nem a Dressed In Black, hanem a turné elejéről ideimportált, DM koncerten utoljára felcsendülő The Bottom Line volt a műsor része.
Martin Gore és Wayne Hussey, a The Mission frontembere állítólag 1990 februárjában, a San Remo fesztiválon ismerkedett meg, ahol a Depeche Mode és a The Mission is fellépett. A barátság annyira elmélyült, hogy Martin 1991-ben megkérte Hussey-t, hogy játsszon rockdalokat a 30. születésnapi partiján. Hussey ráadásul egy meglehetősen bizarr ajándékot is szerzett neki: egy Gary Glitter által dedikált fotót. Wayne a nagyrabecsülését 2002-ben is kifejezte, amikor a Shine Like The Stars kislemez B-oldalára a Mission Never Let Me Down Again feldolgozását rakta fel.
2016-ban a Mission új albumot jelentetett meg, Another Fall From Grace címmel. Wayne Hussey a lemezt a The Mission korai korszakának szellemi folytatásaként képzelte el, egyfajta elveszett láncszemnek a The Sisters of Mercy First and Last and Always című albuma és a The Mission első albuma, a God's Own Medicine között. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy visszahozta az elektromos 12 húros gitár használatát.
Wayne elmondása szerint 2016 év elején meglátogatta Martin Santa Barbarán, és ott kérte meg a közreműködésre. A lemez végül pont ma 10 éve, 2016 szeptember 30-án jelent meg, és szerepel rajta a méltóságteljesen hömpölygő Only You And You Alone, Martin vokáljával:
Ma 35 éve jelent meg a NITZER EBB: EBBHEAD című lemeze, amelynek Alan Wilder és Flood volt a producere, a mixelési feladatokat pedig Alan mellett Steve Lyon végezte. A felvételek 1991 májusa és júliusa között készültek a londoni Konk Studiosban, az előkészítés/programozás pedig a Sync Cityben zajlott. Alan aktívan részt vett a hangszerelésben, hangzás kialakításában, felvételekben és a keverésben is.
Alan és a Nitzer Ebb frontembere, Douglas McCarthy között ekkorra már jó néhány évre visszatekintő munkakapcsolat alakult ki. A Nitzer Ebb többek között a Depeche Mode Music For The Masses és World Violation Tourjának egyes szakaszain is előzenekarként szerepelt, és úgy tűnik, Dave Gahan is sokra tartotta őket: amikor egy 1990-es rádióinterjúban arról kérdezték, melyik lehet a jövő nagy zenekara, röviden csak annyit mondott: „talán a Nitzer Ebb!”. Nem volt tehát különösebben meglepő, hogy 1991-ben Alan vállalta az új Nitzer Ebb-album, az Ebbhead produceri feladatait. A kapcsolat pedig később sem szakadt meg: Douglas McCarthy több Recoil-dalban is közreműködött – a Faith Healer, az Incubus és a Stalker című felvételeken –, így a két zenész együttműködése végül jóval túlmutatott az Ebbheaden. Sőt, McCarthy 2010-ben még egyszer visszatért a Depeche Mode környezetébe: a Nitzer Ebb ismét előzenekar lett, többek között a 2010 januári budapesti DM-koncerten is.
Az Ebbhead-ről három kislemez jelent meg. Elsőként a lemez egyik legjobb dala, az I GIVE TO YOU jelent meg maxin, amelynek már hamisítatlan, fenyegető, "Alanes" hangulata van, bőven elférne az egy évvel későbbi Bloodline lemezen is. A dalban hallható vonósszekció hangszerelését Andrew Poppy készítette
És hogy Alannek milyen volt a Nitzer Ebb-bel dolgozni, hogy is jött létre az együttműködés? Erről egy régi, a HDMFC honlapjáról származó interjút idézek:
"-Alan, te elég sok mindent szeretsz a színfalak mögött csinálni amellett, hogy a Depeche Mode előadózenésze és zenei munkása is vagy. A Nitzer Ebb producereként is dolgoztál mostanában, ugye?
Igen. Megkértek, hogy lenne-e kedvem velük dolgozni új albumukon? Ez tavaly volt. Azt gondoltam ez egy jó kihívás lehet számomra... megnézni milyen is más emberekkel dolgozni már csak változatosságból is. Ott volt a lehetőség, hogy a produceri munkát is kipróbáljam, természetesen azokkal a feladatokkal amikkel az jár. Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy az utóbbit élveztem.
-Túl sok volt a munka?
Igen, a felelősség! Tudod ilyenkor te vagy az egyetlen személy, akinek biztosítania kell, hogy minden kész legyen időben és közben biztosnak kell lenned abban, hogy nem lépted túl a költségvetést és jól halad minden egyeztető tárgyalás a lemezkiadóval is. Nem hiszem, hogy a dolgok ezen oldalát élveztem volna, habár a kihívást elvállaltam és azt hiszem, rendesen meg is feleltem neki. Közben pedig tapasztalatokat is szereztem ez irányban."
Az Ebbhead második kislemezes dala a GODHEAD volt, amely élő hatású dobjaival és (sample-ekből származó) torzított gitárjaival az album egyik legérdekesebb felvétele. Íme a klip:
A ma 35 éve megjelent, Alan Wilder által producelt Nitzer Ebb lemez, az Ebbhead harmadik kislemeze az ASCEND volt, ami az album visszafogottabb, fenyegetőbb hangulatú alkotásai közé tartozik.
"A lemezről a Reasons a kedvencem a témája és a fenyegető hangulata miatt." nyilatkozta Alan 1991-ben a BONG magazinnak adott interjújában, és én se találtam jobb dalt a ma 35 éve megjelent Ebbhead-en a nyitódalnál :) szóljon tehát a Reasons!
Hogy nézett ki a stúdiómunka a ma 35 éve megjelent, Alan Wilder által producelt Nitzer Ebb lemezen, az Ebbhead-en? Mi volt Douglas McCarthy, Bon Harris és Alan Wilder véleménye, benyomása a közös munkáról? Ebből az 1991-es MTV interjúból kiderül!