A Depeche Mode gyakorlatilag elkényeztet minket. Kevés nagy kult zenekar jár ilyen sokszor kis hazánkban, mint ők. Ennek ellenére még sosem voltam a koncertjükön. Óriási hiba volt, mert fantasztikusak!
Az elején még esett pár csepp eső, és az ég is vészjóslóan dörgött, de végül az idő is engedte, hogy tökéletes legyen az esténk.
Volt két előzenekar is, a F.O.X és a The Raveonettes. Aztán háromnegyed kilenckor Dave, Martin és Andy besétáltak a színpadra, és kezdődött a show. Egy billentyűs és egy dobos segítette őket, amúgy meglehetősen puritán volt a színpadkép. És innentől kezdve van nehéz dolgom, hiszen nem igazán lehet szavakkal leírni azt az elementáris erejű előadásmódot, amit láttunk-hallottunk. Pszicho-pop. Csontig hatoló mélyek. Karizma. Sosem hallott hangszínek. Bódulat.
A vájt fülűek egy Grandmaster Flash versszakot is felfedezhettek az énekben. Hogy az vajon rögtönzött poén volt-e, nem derült ki számomra.
Akiket a dob érdekel, azok biztosan megrökönyödtek a hangszeren: sosem látott, irgalmatlanul nagy lábdob, alsó bőr nélküli tamokkal. Érzékeltetném: ez olyan, mint egy Mercedes, szélvédő nélkül. Borzasztóan furcsa volt, de esküszöm, működik! :)
Naná, hogy az összes nagy világslágerüket előadták! Hihetetlen és leírhatatlan volt. Megszámoltam: tizenhárom kamionnal érkeztek. Minden tekintetben monumentális produkciót láttunk.
|
|
| Képek a 2017-es budapesti koncertről |
A legemlékezetesebb momentum számomra a Never Let me down again alatt történt. Hirtelen több ezer fehér kesztyűs kéz lendült a magasba! Mode-os fanok találták ki ezt a flahmobot, én pedig innen gratulálok nekik, telitalálat volt! A zenekar is jól láthatóan meglepődött, tán még el is érzékenyültek. A végén pedig még egy David Bowie dalt is bevállaltak. Maximális respect érte!
Csak remélni tudom, hogy eljönnek még. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Beszippant!
Pedig nem is vagyok Depeche Mode fan! (Illetve de, mától az vagyok.)
Fotó: Tumbász Viktor
Sólyom Attila
---
