Írok néhány első benyomást, kellett vagy 4 hallgatás, hogy egyáltalán legyenek gondolataim a lemezzel kapcsolatosan.

Going Backwards

Elég meglepő, hogy mindenféle felvezetés nélkül "belecsapnak a húrokba" (szó szerint is) és már szól is az első dal. Vajon a koncerten is így lesz? A warm-up-on így volt, de ez azért még változhat. A zene amúgy nem rossz, van egy kis kellemes sodrása, talán majd beakadt, egyelőre nem érzem a szokásos nyitányok erejét benne. A dalszöveg meg, jajjj... Ez mi? Ilyen üresfejű közhelyeket szokott posztolgatni az egyik általános iskolai osztálytársnőm a facebookon aki azóta OBI pénztáros lett :D meg anyukám régi házából a 3. emeleti szomszéd néni, hát ezekért a "like + repost" csacsiságokért nagyon kár volt Martin...

Where's the Revolution

Továbbra sem tetszik különösebben, túlságosan is "hallottunk már ilyet!" érzésem van tőle, de (és most egy picit kénytelen vagyok előreszaladni) most már teljesen jogosnak érzem a single mivoltát. Most azt mondom, hogy én is ezt választottam volna! Ezen az albumon kifejezetten dalszerűnek tűnik, csírázik benne némi sláger-gyanússág is (de sosem lesz az!), van egy megfogható karaktere, íve, ami ezen a lemezen ritka motívum.

The Worst Crime

Badalamenti + "lynching" ehhehehe... :) 

Nem egy túl érdekes tétel, így a harmadik poitikai téma után azt mondom, hogy nem volt jó ez a politikai irány... Ha ennyire nincs releváns mondanivalójuk, akkor inkább nem kéne ezt erőltetni.

Scum

Bonanza Banzai: "vörös szőrű, ronda patkány, mérgesgáztól bűzlő kátrány, akármilyen alakot is ölts, nem fizet jól az árulás" valahogy így volt a Provokatőr, ugye? Na ez ugrott be róla. :D

Zeneileg jó izgalmas, meglepő, sokkoló, igazán beteg, tetszik, remélem nem unok rá hamar. Elég nehéz eldönteni, hogy Martin vagy Dave énekli-e, eddig a legjobb, minden szempontból jól fogták meg.

You Move

És végre KÚRÁS :D az bezzeg megy! Jól elhelyezett kanoskodás, komolyan mondom tetszik ez itt, zeneileg a Martin féle Loverman ugrik be róla, az jó pont.

Cover Me

Elsőre jól megijesztett, azt hittem, egy újabb ásítozós Dave ballada lesz. Az embernek közben nem tud nem az eszébe jutni a Pink Floyd: Breathe hullámzó gitártémája. De még a dalszöveg is: 
"Long you live and high you fly And smiles you'll give and tears you'll cry 
And all you touch and all you see 
Is all your life will ever be"
A dal második fele egészen csodálatos, a szőr feláll a karomon tőle. Egy újabb antisláger, újabb anti-DM gyöngyszem.

Eternal

Na, ez meg az Anchor Song Björktől? :D

Most még tetszik, és próbálom megfejteni, hogy "as well as any man can, as well as any man could" Anyád! Ezt mégis hogy kell érteni? De aztán ez a dal hamar ki fog pukkanni, hosszú távon kevés ez a zajongás...

Poison Heart

Még egy badalamentiskedés, zsíros electro-blues, lüktet, még egész depesmódosnak is mondható, tetszik.

So Much Love

Csak kellett erre a lemezre is sláger. Elég fantáziátlan, hogy ez is az AQOT sodrását igyekszik idézni (és persze a Soft Touch-ot). Olyan b-oldalasnak érzem ezt a dalt, kicsit gagyi, de majd alakul még.

Poorman

Ennek a dalszövegét nem valami musical-ből kölcsönözték? Ha lesz a koncerten, akkor nagyon kívánkozik utána az Everything Counts! Egyébként tetszik.

No More

Koncerten egészen biztosan ez lesz a valamelyik blokk záró tétele :)Jó darab ez is, talán az egyetlen, ami első hallgatásra is kellemesen ragadja meg az ember figyelmét, Dave éneke alá a Martin vokál MINDIG működik, órákig el lehetne hallgatni"The last time
(All those memories, all our pain)
This is the last time
(All those memories, all our pain)" rész a kedvencem, valami miatt az And Then... jut az eszembe róla.

Fail

És a végére maradt a kedvencem. Jó kis MG hangzás! Ha már nincs Alan Wilder (...) és Dave is inkább már csak rockerkedni "jár haza", mindig azzal kompenzálok, hogy "de legalább Martin minimál zenei világa még mindig annyira bejön és annyira egyedi"Hátborzongatóan kiábrándult, lemondó szöveg, micsoda fájdalom és hozzá tökéletesen párosított zenei világ. Na ez egy igazán pöpec darab!

Jó érdekes lemez. Nem könnyű hallgatni, egy best of-ra semmit sem tudnék feltenni róla, és ha most kéne megmutatni valakinek a zenekart, akkor eléggé alulra tenném ezt a korongot, hátha nem látja meg :)Nincsenek rajta mélypontok, kínos pillanatok, de igazán kiemelkedőek sem. Fogalmam sincs, mi legyen a következő single. Mintha ebbe most beleszartak volna (nagyon helyesen!), nem akartak slágert írni (a So Much Love b-oldalas, csak elfelejtették, biztos :D ), írtak inkább ilyen keserves dolgokat.De közben meg mégis, minden hallgatással, sunyi módon kúszik be az ember bőre alá, nagyon nehéz nem hallgatnom.Valóban szépen producerelt, ugye mondtam én, hogy már rég dobni kellett volna Hilliert, még ha ez a lemez eléggé idézi is a legutóbbi lemezek effektjeit. Valahogy mégis, kevésbé zajos, kevesebb a szar, elrontott hang, sehol sem fáj hallgatni, Ford sokkal finomabb munkát végzett, mint elődje.Ez az olcsó, semmitmondó szájbarágós politizálás viszont nem volt jó ötlet, még szerencse, hogy nem minden szám szól arról, illetve hogy a Fail azért nagyban javítja a politizálós dalok összképét is.A lemez tetszik, köze nincs a régi klasszikusokhoz, egyiknek sem léphet még csak a lábnyomába sem, de egyelőre az újak közé sem nagyon tudom beilleszteni, egyelőre nagyon különutasnak tűnik.