A 10 évvel ezelőtti Tour Of The Universe koncertsorozatra most a berlini fellépéssel emlékezünk. A turnéblogban PeterToo a Home Fórumról az alábbiakat írta:
"Valahol Németországban... hazafelé tartok, kimenőm van. Két koncerte, és máris mindenem fáj. Mindegy... A Depeche a berlini Olimpiai Stadionban játszott tegnap este. Az 1936-os olimpiai játékok helyszíne ez (ahol Jesse Owens történelmet írt), ami nagyszerű alkalom egy kiváló előadásra. Noha az M83 és a Polarkreis 18 mindent megtett, hogy belelkesítse a közönséget, azok kicsit nehezen melegedtek fel. De a fenébe is, a koncert első harmada után csak beindult a közönség. Mindent dalt üdvrivalgást köszöntött, és a energia egyszerűen lenyűgöző volt. A Depeche Mode régi barátja és kiadótársa, a Nitzer Ebb is jelen volt, ami hozott magával egy spontán változtatást az Enjoy The Silence-ben, amelybe beleénekelt Dave pár sort a Lighting Man-ból, ami egyből a "meg kell venni" kategóriába lökte a koncert Live Here Now felvételét! Dave a Never Let Me Down Again-t is Doug-nak és Bon-nak
dedikálta. A koncert utáni afteparty jópofa volt. A szokásos pofák mellett biztos vagyok benne, hogy kiszúrtam Richie Hawtin-t (Plastikman), Dave Gooday-t és az A-Ha egyik tagját."
Valóban, Douglas McCarthy és Bon Harris is jelen volt a koncerten. Douglas később ezt nyilatkozta Dave őket köszöntő gesztusáról: "Kétségtelen, hogy szentimentális bolond vagyok, de igazából sírtam. Ezzel az egy gesztussal, ezzel a néhány szóval és azzal a dallal Dave több mint két évtizedes szeretetet, boldogságot, szívfájdalmat és bánatot összegzett. Micsoda gazember!"
Egyébként még Thomas Fehlmann (The Orb - ekkortájt a Little Soul-hoz készített remixeket), Gudrun Gut (korai Einstürzende Neubauten) és Daniel Miller is jelen volt a koncerten.
Egy Dave Gahan&Soulsavers dal is itt született, a Shine. Nézzük a történetét:
"Q: Említetted, hogy a Shine-t, a nyitódalt, Berlinben írtad, Európa közepében. Mi volt ennek az oka?
A: Igen, ezt egy lenyűgöző koncert inspirálta, amit ott adtunk, Berlinben, egy hatalmas stadionban. És ez egy különleges este volt - az egyik este azok közül, ahol, mint előadó, egyszerűen minden a passzolt, minden jól ment, minden a helyére került. Fantasztikus atmoszféra volt, egy csodálatos este. A hangom remekük működött, minden remekül működött, egyszerűen csak...
Q: Szóval, ez egyike volt azoknak a bizonyos mágikus pillanatoknak?
A: Igen, egyike volt volt azoknak a bizonyos pillanatoknak, amik néha megtörténnek a turnén, amikor minden a helyén van, jó helyen és jó időben. Amikor körbenézel a színpadon, a többiekre, és tudatában vagy, hogy ez a csoda megtörténik. Szóval a koncert után hátramentem, és ezek a sorok csak úgy előjöttek belőlem, és a dal is azonnal a fejemben volt. Gyorsan rögzítettem a számítógépembe, és elmentettem. És mikor Rich (a Soulsavers-ből) küldött nekem egy gitárdallamot később - egy slide gitáros, bluesos dallamot - Hirtelen az egész dolgot hallottam a fejemben. És ezzel a nagyívű hangszereléssel. És hirtelen lett értelme. Ez egy nagyon egyszerű, végtelenül egyszerű dal, nagyon egyszerű üzenettel. De pontosan megmutatja, hogy hogy éreztem magam azután a különleges előadás után.
Q: Ez talán olyasmi, mint egy segélykiáltás több optimizmusért, egy sötét és kegyetlen időszakban? Működik szerinted társadalmi, vagy politikai szinten is?
A: Remélem. Úgy értem, ez egyike azoknak a dolgoknak, amit igazán, legbelül éreztem abban a pillanatban, a koncert alatt. Amikor tízezrek válnak eggyé egy különleges pillanatban. Ugyanazt érzik abban a pillanatban. És hogy ez egy csodálatos érzés."
Itt pedig a koncert teljes felvétele (ez volt az utolsó koncert, ahol végig látszódott a lábujjnyalogatós Strangelove kivetítés):
