És ma volt a legeslegutolsó koncert 25 évvel ezelőtti The Singles Tour-on, így ez az utolsó bejegyzésem a szeptember óta tartó, az 1998-as eseményeket felidéző visszaemlékezés-sorozatomban. Az utolsó, szintén Los Angelesben tartott koncertről is teljes audio felvétel létezik - ez egyébként a turné egyik legjobb minőségű felvétele. A koncert különlegessége Andy speciális beszéde volt a záró Just Can't Get Enough előtt, amelyről Daniel 'BRAT' Barassi megemlékezik a turnénaplóban. Idézzük fel utoljára ezt a bizonyos The Singles Tour Diary-t:
"A turné utolsó koncertje! Az első dalról végül lemaradtam, mert meg kellett várnom, hogy Jody (Hardy) bevigyen a keverőpultba - akár ott is aludtam volna! Onnan élvezhettem a nagyszerű előadást, amelyben volt pár meglepetés. A Never Let Me Down Again középrészénél Peter Gordeno becsúsztatott néhány taktust a "God Rest Ye Merry Gentlemen" című karácsonyi dalból (ezt csak utólag a felvételen hallottam, élőben nem vettem észre) (én a felvételen sem hallom - a ford.). Az Enjoy The Silence elején David azt mondja, hogy "egyébként boldog karácsonyt". A Personal Jesus alatt Chris a Stabbing Westwardból egy tollboával a nyakán csatlakozott a vokalistalányokhoz, Janethez és Jordanhez.
De az igazi csemege a második ráadás (Just Can't Get Enough) előtt történt. Fletch ragadta magához a mikrofont, és azt mondta: "köszönöm, hölgyeim és uraim. Nagyszerű közönség voltak. Nagyon jól éreztük magunkat Dél-Kaliforniában. Hosszú idő óta ez volt az egyik legboldologabb turnéja a Depeche Mode-nak, és van egy kis esély arra, hogy visszatérjünk. Szeretnék köszönetet mondani a zenekarnak. Christian Eigner a doboknál, Peter Gordeno, Janet és Jordan, és Mr. Andrew Philpott, aki a turné zenei programját állította össze. A meg nem énekelt hős. Legalábbis ő szereti magáról ezt hinni. Na mindegy is, átadom a szót a koncert igazi sztárjának... saját magamnak! (a banda felröhög). Dave, tessék!"".
A koncert után a backstage-be mentem. Ezúttal hoztam egy hatos csomag csocsólabdát (az előző koncerten valaki ellopta a labdát), mivel jtászani akartam! Persze, én, Chad barátom és két másik backstage-ben lézengő figura kihívott minket egy gyors játékra. Mi nyertünk. Miután befejeztük, Martin odasétált hozzánk. Ő és Chris a Stabbing Westwardból szétrugták a srácok seggét, akikkel az előbb játszottunk! (meg kell jegyezni, hogy Martin egy sárga golflabdával játszott, nem pedig egy hagyományos csocsólabdával).
Miután láttam az "embert" (Martin) akcióban, kizárt dolog volt, hogy ellene játsszak. Ehelyett Martin és Chris összeállt Peter Gordeno és Christian Eigner ellen egy utolsó, mindent eldöntő mérkőzésre (ismét a sárga golflabdával - képzelhetitek. A játék legalább 10 percig tartott! Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ez a négy férfi már SOKSZOR csocsószott a turné során. A legjobb pillanatok azok voltak, amikor Martin elhibázott néhány lövést. Nagyon szokatlan, ahogy Martin Gore azt kiáltja, hogy "ó, ugyan már!", és látni se semmi, ahogy fel-le ugrál. Őrülten menő persze :D Azt is meg kell jegyezni, hogy Christian rohoadt jó kapus (Martin jó sok lövését kivédte).
Egy másik alkalommal a lánya szakította meg a játékot (nagyon aranyos kislány) aki odasétált Martinhoz, és elkezdte rángatni a pólóját, és átölelte a lábát, miközben Martin játszott. Még ezzel együtt is Martin és Chris győzött (sőt, a meccs végén még egy felugrásos pacsira is képesek voltak!)
Kiváló befejezése volt ez egy remek koncertnek. Másnap a zenekar és a stáb hazautazott karácsonyozni. Kellemes ünnepeket mindenkinek!"
És a turnénapló végén Jody Hardy is visszatért: "Sziasztok, itt Jody. Mivel a turné véget ért, csak annyit szeretnék mondani, hogy jó volt találkozni mindenkivel, és várjuk a következő alkalmat!"
