Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

5 éves egy izgalmas jubileum: Dave és a Nothing Else Matters története

2026. szeptember 10. - Szigi.
A The Metallica BLACKLIST című albuma 2021. szeptember 10-én jelent meg digitális formátumban (fizikaiban pedig október 1-jén). A projekt a Metallica 1991-es, legendás Metallica („Black Album”) című lemezének 30. évfordulóját ünnepelte. A koncepció az volt, hogy az album 12 dalát annyi különböző előadá adja elő, amennyi csak lehetséges. Az előadók maguk választhatták ki, melyik dalt akarják feldolgozni. (A Metallica eredetileg attól tartott, hogy bizonyos dalokra egyáltalán nem lesz jelentkező, végül viszont mind a 12 számra született legalább egy feldolgozás. A „Nothing Else Matters” például 12 különböző változatban került fel a projektre.).
 
Érdekesség, hogy nem Dave jelentkezett a Metallica felkérésére. A Metallica hivatalos interjújában Dave elmondta, hogy James Hetfield volt az, aki elsősorban szerette volna, hogy részt vegyen a projektben. Hetfield ismerte és nagyra értékelte Gahan munkásságát, és kíváncsi volt arra, hogy mit kezdene a Depeche Mode énekese ezzel a dallal.
 
Dave a Metallica interjújában elmesélte, hogy a COVID-időszak közepén kapta a felkérést. Akkoriban gyakorlatilag nem dolgozott, és nem is nagyon akart dolgozni. A felkérés hatására elkezdte újra hallgatni a Black Albumot, és a „Nothing Else Matters” volt az a dal, amely újra és újra kiemelkedett számára. Dave elmondta, hogy számára a Black Album nem egyszerűen egy régi Metallica-lemez volt, hanem a Metallica és a Depeche Mode pályája között párhuzamot látott. Felidézte, hogy amikor a Black Album megjelent, ő és a Depeche Mode éppen Los Angelesben éltek, és a zenekar egy olyan pontjára érkezett, amelyet ő „az első korszak végének” érzett. Ugyanezt látta a Metallica esetében is.
 
Dave először gitárral próbálkozott. Fogta a fekete Gretsch gitárját, és elkezdett a Black Album dalaira játszani. A „Nothing Else Matters”-nél azonban hamar rájött: nem szabad megpróbálnia Metallica-szerűen elénekelni. Sőt, kifejezetten az ellenkezőjét akarta csinálni: letette a gitárt, és elkezdett egészen közel énekelni a mikrofonhoz. Az volt a célja, hogy úgy hangozzon, mintha beszélne valakihez, egészen közel.
 
Az intim felvétel jelentős része Izlandon készült, ahol a Depeche Mode körül ismerős Kurt Uenala dolgozott a hangzásvilágon. Dave New Yorkban vette fel az éneket Adrian Hierholzerrel, a csellót Gyða Valtýsdóttir Brooklynban, a gitárt pedig Peter Hayes Los Angelesben.
 
Egy interjúban Dave elmondta, hogy azt kérte a Metallica csapatától, hogy küldjék el neki a dalt csak James Hetfield énekével, háttérvokálok nélkül, mert hallani akarta Hetfield nyers érzelmét. Dave szerint éppen ez az érdekes az emberi hangban: lehet rá rengeteg effektet tenni, de végül az számít, hogy kijön-e belőle az emberi lélek.
 
Dave a dalban azt látja, amit a Led Zeppelin esetében a „Stairway to Heaven” jelentett: egy alapvetően rockzenekari kontextusban megszülető dal, amely hirtelen szentimentális, sebezhető, már-már balladaszerű területre merészkedik. És ez valóban az egyik oka annak, hogy a „Nothing Else Matters” ennyire alkalmas volt Dave számára. A dal már eleve kilógott a Metallica-életműből, Dave pedig a saját feldolgozásában még tovább fokozta ezt a különös sebezhetőséget.
 

Küzdelem az elemekkel 25 éve - 2001, Lipcse

Erről mindent leírtam itt.

Itt pedig egy felvétel a Never Let Me Down Again-ről, ahol az elején Dave leállítja az induló Clean-t:

A Just Can't Get Enough feldolgozásai

Most pedig következzék néhány mű a ma 45 éves Just Can't Get Enough feldolgozásai közül. Nézzük először a Force To Mode megközelítését: 

Na de hol találkozhatott a magamfajta diszkószökevény 1997-ben, DM rajongásom hajnalán a Just Can’t Get Enough című Depeche Mode dallal? Hát, természetesen a VIVA-n, ahol a kedvenc holland hardcore-gabba DJ-i, Charly Lownoise és Mental Theo egyszer csak feldolgozzák ezt a különös, régi dalt :D "put your hands together!"
 

Mostanában a kedvenc Just Can’t Get Enough feldolgozásom elkövetője egy sajnos más megszűnt fokvárosi banda, a Hog Hoggidy Hog. Ska, punk és DM egyben:
 

A The Saturdays feldolgozása:

A DM Experience feldolgozása:
 

EMF: 

Matute:

Audrey megtáncoltatja a The Voice zsűritagjait:
 

A 45 éves Just Can't Get Enough kislemezre emlékeztünk ma. Jöjjön az utolsó feldolgozás, Trilúmiától:
 

A Just Can't Get Enough a popkultúrában - filmeken és focipályán

Talán azért is volt kérdés nélküli, hogy a Memento Mori Touron szerepelni fog-e a Just Can’t Get Enough, mert a turné előtti hetekben került a mozikba a Kokain Medve című film, amelyben felcsendült Vince slágere. Ez volt az: 

Mindig lenyűgöz, amikor fociszurkolók énekelnek dalokat: óriási erőt, energiát érzek ilyenkor a legártatlanabb alkotásokban is! A skót Celtic Glasgow rajongótábora pedig a ma 45 éve megjelent Just Can’t Get Enough-ot szokta énekelni meccseken, frenetikus hangulatban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Celtic rajongók kissé átírják a szöveget, ami a következőképpen hangzik:
 
„When I see you Celtic I go out of my Head,
I just can’t get enough I just can’t get enough,
 
I cannot wait for Saturday’s, to see you at Parkhead,
I just can’t get enough I just can’t get enough,
 
Celtic you’re the side I’ll always love, and I just cant seem to get enough of YOU!
 
DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO DO…”

A Just Can't Get Enough (és az Any Second Now) koncerteken

Most pedig nézzük a ma 45 éves Just Can't Get Enough koncertfelvételeit! Elsőként mindjárt itt egy 1980-as felvétel, ahol a dal még teljesen máshogy szól, mint ahogy megismerhettük: már-már darkos kezdés után indul csak el a jól ismert dalszerkezet. Igaz, a Stripped könyv tanulsága szerint Dave ezt nyilatkozta a dal megszületéséről: „Nem tudtunk a felvételre koncentrálni, és a Just Can’t Get Enough első változata borzalmas lett. Mindent kidobtunk, amit addig készítettünk, és újabb számokat vettünk fel. Rengeteg időbe telt felvenni, mert még mindig a New Life hangzása volt a fejünkben”
 
Borzalmasnak nem mondanám, de itt még tényleg nehéz elképzelni, hogy később stadionnyi tömegeket fog énekeltetni Dave ezzel a dallal 

1981-ben hasonlóan kezdődött a dal, viszont a szám eleji szintihangok nem mentek fel a szokott magasságra. Az első pár másodpercben hallható a változtatás: 

1981 év vége felé a Speak And Spell Touron természetesen szerepelt a Just Can't Get Enough, noha csak a koncertek kb. kétharmadánál játszották el. A szinti valahogy gyengécske benne, a dobok viszont meglepően hangsúlyosak. Az „i just can’t get enough” ismételgetés előtt még hiányzik az átvezető rész. 

Az 1981 végi, meghatározott setlisttel rendelkező koncerteknek – lehet már ezt bátran Speak And Spell Tour-nak nevezni – az ANY SECOND NOW volt az intrója! Természetesen a kislemezen található instrumentális változattal kezdődött minden egyes fellépés 1981 végén. Képfelvétel hiányában nehéz eldönteni, hogy élőben játszanak-e a fiúk, vagy szalagról megy a zene – mindenesetre aki jól fülel, hallhat pár plusz szintit a gazdagabb hangzás érdekében! A végén Dave bátortalan beköszönése hozzáadott érték!

1982 elején, a See You Touron így játszották a Just Can't Get Enough-ot: a közepe (a harmadik versszak előtti rész) elkezdett egyre hosszabb lenni. Ez a hosszabbodó tendencia aztán 1982-ben tovább folytatódott... A dal végén Dave rappelése külön pluszpont! 1982, február, Glasgow:

 1982-ben az A Broken Frame Tour-on elfoglalta a Just Can't Get Enough az őt megillető helyet, ugyanis az első ráadás első dalaként csendült fel a dal. És hosszabban játszották: a dal végébe beleillesztették a Schizo Mix végét, így máris több, mint 2 perccel több Just Can’t Get Enough-t kaptunk. A belénkégett felvételen Dave biztatja is a tömeget: „gyerünk, ne álljatok meg, ez a 12” változat! nincs még vége!” És hogy honnan éghetett belénk? Természetesen egyrészt a jól ismert Hammersmith Odeonos felvételről, másrészről pedig a Love, In Itself maxiról, amelynek a limitált kiadásán megtalálható volt ez a koncertfelvétel.

 

A Construction Time Again Touron már az első ráadás második dalaként (a koncert utolsó előttiként elhangzott számaként) játszották a Just Can’t Get Enough-ot. Ez hasonló verzió, mint az 1982-es, ugyanúgy belejátsszák a Schizo mix végét, de a szinti hangszíne sokkal jobb, mint 1982-ben. A közönség pedig nem sokat gondolkodik rajta, hogy megőrüljön-e, vagy sem!

 

A Some Great Reward Touron volt először utolsó, koncertet záró dal a Just Can’t Get Enough. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból nekem EZ, az 1984-es a kedvenc Just Can’t Get Enough-verzióm: a „when I’m with you baby I go out my head” résznél (és utána is a versszakok elején) egy árnyalattal hangsúlyosabb a szinti a háttérben, ami nekem nagyon-nagyon tetszik. Dave sűrű „jee-jeee”-zése is hozzáad az élményhez. A Schizo Mix betét itt is jelen van. Természetesen a The World We Live In And Live In Hamburg zárásaként nézhetjük meg ezt a Just Can’t Get Enough verziót (aki pedig jobb minőségben, kevésbé torz mikrofonnal akarja hallani ezt a verziót, annak – mint mindig – az 1984 bázeli koncertfelvételt javaslom).
 

A gyászos (?), koncepciózus Black Celebration Tour sem maradhatott el Just Can’t Get Enough nélkül: ismét utolsó előttiként, a ráadás második dalaként játszották. Az 1986-os verzió érdekessége, hogy dobták a Schizo Mixes betétet, ez ismét nagyjából az albumverzió. A londoni, Wembley-fellépésről nézzük meg a dalt:
 

„Ez egy örökös vitatéma a zenekarban. Minden alkalommal, amikor turnézni megyünk, azon gondolkodunk, hogy játsszuk-e a ‘Just Can’t Get Enough’-t. Mivel ez egy Vince Clarke-dal – aki már nincs a zenekarban – és nagyon különbözik már attól, amit most csinálunk, mindig hezitálunk vele kapcsolatban. De ugyanakkor ez volt a legelső slágerünk, és a közönség csalódott lenne, ha nem játszanánk el. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy semmibe veszem, mert ez egy jó popdal, de be kell vallanom, hogy már nem igazán izgat, hogy énekeljem”. – nyilatkozta Dave a nyolcvanas évek végén, és bizony, a Music For The Masses Tour úgy indult, hogy – a DM története során első ízben – nem szerepelt a setlistben a Just Can’t Get Enough. Aztán cseredalként fel-felbukkant (1987-ben csak kétszer, aztán 1988-ban Budapesten csak a második este volt), majd egyre gyakrabban tűnt fel a dallistában, hogy aztán az észak-amerikai turnészakasztól már kirobbanthatatlan legyen onnan! És így természetesen szerepelt a 101 filmben – őrület, ahogy táncolnak rá a lányok a nézőtéren, és persze mindezt az első sorból láthatjuk, hiszen Dave egy csibészes mosollyal maga mellé hívja DA Pennebaker-t, a rendezőt, így láthatjuk, ahogy több tízezer amerikai megőrül a pasadenai éjszakában… Így búcsúzott 10 évre a DM koncertek repertoárjából a dal.
 

A lázas pasadenai éjszaka aztán hosszú ideig hattyúdalt is jelentett a Just Can't Get Enough-nak: sokáig úgy tűnt, hogy a dal a People Are People-lel, és a Blasphemous Rumours-szal a nyolcvanas években marad, és nem fogják játszani a 101 után. Nem játszották sem a World Violation, sem a Devotional, sem az Exotic Touron – főleg ez utóbbi két turnén hangzott volna nagyon furcsán... Teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem fogják játszani a The Singles 86-98 Touron sem, mivel 1981-es, egyértelmű volt, hogy inkább a Strangelove meg a Behind The Wheel lesz helyette. De a Depeche Mode mindig meglepi a rajongóit: elképesztő meglepetésre – például a Strangelove és a Behind The Wheel helyett – 1998-ban utolsó dalként minden egyes alkalommal eljátszotta a Just Can’t Get Enough-ot! Néhány rajongónak egyébként ezt nehezen vette be a gyomra… A dal nagyjából a 101-verzió volt, de néhány helyen már volt némi közönségénekeltetés is a végén… Nézzük most a brüsszeli koncert felvételét!
 

A Just Can’t Get Enough aztán nem volt az Exciter Touron sem – naná, hiszen ott alig volt sláger, de főleg nem volt 1986 előtti dal, leszámítva néhány kósza Somebody-prezentálást a turné utolsó néhány koncertjén – aztán némi meglepetésre Dave „rocker-turnéján”, a Paper Monsters Touron Dave belefűzte Vince slágerét az „utcazenészesen” előadott Enjoy The Silence közepébe. Egyszerre furcsa és kissé nehezen megemészthető húzás, és egyszerre működik baromi jól a közönségnél, akik boldogan éneklik a dalokat (az Enjoy The Silence-et is) Dave helyett :)

A Touring The Angel rehabilitálta az összes régi slágert; csoda-e, hogy a Just Can’t Get Enough is visszakerült a setlistbe? A dalt a turné első kétharmadán a ráadás első dalában játszották, majd a nyári (Live Here Now kiadványokon megjelent) szabadtéri turnészakaszon a Photographic csereszámának minősült vissza; ekkor már csak néhányszor játszották, utolsó előttiként. A Live In Milan DVD-re is rákerült a dal; Dave alig-alig énekli a dalt, és itt először hallható a dal végén az azóta népszokássá váló közönségénekeltetés, miközben a közönség tagjai láthatóak a kivetítőn. Tetszetős gesztus!
 

„Kell játszanunk a Just Can’t Get Enough-ot? Nem tudom, tényleg kell?” kérdezte Dave az Electronic Beats magazinban a Delta Machine Tour előtt – és hát kellett játszani! Állítólag Fletch mindig beszavazza ezt a dalt, így valószínűleg Martinon múlik, hogy mikor juttatna egy kis jogdíjat Vince barátjának :) Egy turné kimaradás után (a Tour Of The Universe-ön nem volt Just Can’t Get Enough) a Delta Machine Tour minden egyes állomásán volt a dal, az ötszámos ráadás közepén. Kicsit furán jött ki a gyászosan előadott Halo és a rocker I Feel You között, de ez is a Delta Machine Tour sokszínűségét mutatta... Természetesen jókora közönségénekeltetéssel zárult a dal – sokkal hosszabbal, mint két turnéval korábban... Austinból mutatom a dalt:
 

„Ezen a turnén egy kikötésem van, nem szeretném játszani a Just Can’t Get Enough-ot” – jelentette ki 2017-ben Dave, a Global Spirit Tour elején. Hát, 2018 nyarára azért csak visszakerült a setlistbe :) először utolsó előttiként, majd első ízben Sopronban, a Volt Fesztiválon utolsóként játszották el a dalt. Ezúttal is az előző turné stílusában (már annál talán kissé „vékonyabban”) játszották, hatalmas, hosszú közönségénekeltetéssel a végén. Dave az elején, a dal felkonferálásában időutazásra invitálja a rajongókat…
Ezzel a dallal zárult az a 2018 júliusi kánikulai este Berlinben, a Waldbühnéban, a Global Spirit Tour utolsó fellépésén. Sokáig úgy tűnt, hogy ez a dal, és Dave kedélyes „That’s all, folks!” elköszönése a Depeche Mode végső búcsúját jelentette a rajongóitól. Aztán nem így lett…
 

Nem ért véget a Global Spirit Touron a Just Can't Get Enough koncertkarrierje: a Memento Mori Touron már „kérdés nélkül” újra volt a Just Can’t Get Enough: ezzel a dallal indult – az intim, akusztikus Waiting For The Night vagy Condemnation után harsány ellenpéldaként – a koncerteket záró hármas slágerparádé (Just Can’t Get Enough, Never Let Me Down Again, Personal Jesus). Minden elemében ugyanaz a verzió, mint az előző turnén, talán a közönségénekeltetés rövidebb – Dave az MVM Dome-ban a végén ki is szól egy kissé igazságtalan „ébresztő, ébresztő Budapest!”-et.
 

A Just Can't Get Enough fellépéseken

Elsőként itt a Swap Shopos fellépésük! Nem túl gyakran láthatjuk Dave-et nyakkendőtűt viselni…

Íme a kettőből az első Top Of The Pops fellépés a Just Can’t Get Enough-ot prezentálva. Igen, azok ott kis műanyag trombiták a kezükben...

Egy igen zavarbaejtő Amanda Lear-interjú, utána pedig a Just Can't Get Enough: 

Ez pedig már a második Top Of The Pops fellépés 1981-ben, a Just Can’t Get Enough-ot előadva. Ez egyben Vince Clarke utolsó fellépése a zenekarral. Talán már fogalmazódik az újsághirdetés, amely felkelti Alan Wilder figyelmét…

Ez pedig már egy 1982-es fellépés, dobolós játéknyuszival, öltönyös zenekarral, ikszlábú szintiállványokkal és az önfeledten dribliző Alan Wilder-rel

Applauso: Spanyol TV fellépés, szintén 1982-ből:

Az első német fellépés 1982 márciusából: 

Még egy 1982-es fellépés: 

Countdown fellépés, állítólag már 1983-ból, mindenesetre Alant leszámítva még mindenki az "A Broken Frame-korszak" erdészöltözetében van: 

 

süti beállítások módosítása