A Photographic lehalkulásába nyugtalanító hangok szűrődnek be; majd elindul egy vészjósló basszusmenet, amire egy, az album többi számához képest jóval cizelláltabb dobalap. Ez az egyik Martin által írt szerzemény a lemezen: hangszerelésében is némiképp sötétebb (bár abszolút a Speak And Spell…

Mintha egy gondtalan fütyörészést játszó szintidallammal kezdődne, de aztán a dobbal máris érkezik az egyszerű dobalap: az I SOMETIMES WISH I WAS DEAD a lemez egyik legmegkapóbb dala számomra. Pedig fura kis dal, refrén sincs benne, a szöveg megint teljes káosz, de a dalt végigkísérő "fütyörésző"…