Máris visszatérünk a tegnap 15 éves Dave Gahan szólólemezre, az Hourglass-re. Ekkortájt a CD-khez szinte automatikusan tartoztak DVD-mellékeltek is; a DVD-vel megtámogatott CD-k pedig alig kerültek többe, mint maguk a szimpla CD-k (sőt, gyakran könnyebben megtalálhatóak is voltak a lemezboltokban).…
A mai Hourglass-bejegyzéseket az ENDLESS stúdió változatával zárjuk (természetesen holnap folytatjuk a többi stúdió változattal, interjúkkal, és ma pedig még lesz más témánk is). Ez az Hourglass DVD-mellékletén is megtalálható verzió mutatja, hogy az Endless című dalnak milyen sok megközelítése volt…
Az ENDLESS úgy kezdődik, mintha New York zajait hallanánk, ami aztán hirtelen vízesés-szerű hangokba torkollik, majd jön egy finoman kotyogó távoli dob, de már érkezik is rá a komoly, egész dalt uraló elektronikus basszus. Dave éneke itt talán a legsokszínűbb: sziszeg, liheg, torzít, nagy levegőket…