Az Enjoy The Silence eddig megjelenése óta minden egyes teljes értékű Depeche Mode koncerten szerepelt (a néhány számos Ultra Launch Partykat leszámítva), ez rajta kívül a Personal Jesus-ről és a Never Let Me Down Again-ről mondható csak el (a Walking In My Shoes is csak egyetlenegy koncertről…

A ma 5 éves MODE Box utolsó 4 CD-jén volt néhány különlegesség. Az első lemez második dala a SOMETIMES I WISH I WAS DEAD (FLEXIPOP VERSION), ami nem más, mint az I Sometimes Wish I Was Dead című Speak And Spell albumszám élvezetes remixe (érdekes, hogy koncerteken mindigis "Sometimes I Wish"-ként…

Itt a borító Itt pedig a playlist - különlegessége, hogy instrumentális!

Ez volt az (tehát ez nem a két extradalt - Halo, Policy Of Truth - tartalmazó DVD-verzió)

Most pedig nézzük a tegnap 40 éves Blasphemous Rumours/Somebody kislemez koncertváltozatait! Jónéhány bejegyzés lesz, hiszen ez utóbbi dal a DM egyik legnagyobb koncertklasszisának számít. Nézzük először a Blasphemous Rumours-t, a jól ismert felvételről, a The World We Live In And Live In Hamburg…

Ma 26 éve jelent meg a Depeche Mode THE VIDEOS 86-98 elnevezésű VHS kazettája (a DVD kicsit később került a boltokba). A kiadány máig érthetetlen pontja a Condemnation videó mellőzése, ami helyett a Devotional-féle koncertverziót tették fel a lemezre. Még ilyen hercigül feliratozták a videókat a…

És a tegnapi után ma is egy magyar kötődésű bejegyzés: ma 31 éve jelent meg a CONDEMNATION kislemez, amelynek a klipjét a Devotional Tour budapesti fellépése előtt forgattak Göd felsőn. Klasszik magyar táj, nem igaz?

A 35 éves Personal Jesus megjelenése óta minden egyes Depeche Mode turnéfellépésen felcsendül, és még a szólótagok produkcióiban is fel-feltűnik néha. DM koncerteken mindig a koncert második felében, gyakran a ráadásban hallható, mostanában egyre gyakrabban koncertzáró dal. A Personal Jesus…