Ma 35 éve indult útra Oxfordban a Black Celebration Tour! Az Európát, Észak-Amerikát és Japánt érintő koncertsorozat augusztusig tartott, és 4 koncerttel rövidebb volt a Some Great Reward Tournál. A setlist az addigi legnagyobb koncertklasszisokat gyűjtötte össze; a Black Celebration-ről viszont egyszer sem játszották a Sometimes, a World Full Of Nothing és a Dressed In Black című dalokat. Elmaradtak a korábbi turnék sikerszámai közül olyan dalok, mint a New Life, a See You, vagy a Told You So: "cserébe" a ráadásblokkban visszakerült a Boys Say Go! és a koncertet záró More Than A Party. Hosszabb változatát játszották a Fly On The Windscreen, az It's Called A Heart és a Stripped című daloknak. A Here Is The House csak az első 2 koncerten volt, utána - állítólag "a vegyes közönségreakciók miatt" - csere nélkül kikerült a setlistből a dal. Egyetlenegy csere volt a dallistában 77 fellépés alatt: az utolsó, nagyszabású koppenhágai fellépésen (ahol többek között a New Order és a Talk Talk volt az előzenekar) Martin az It Doesn't Matter Two helyett az 1986 és 1993 között alig-alig játszott Somebody-t adta elő Alan kíséretében.
Az elkövetkezendő időszakban több bejegyzéssel emlékezünk meg a turnéról. Három remek teljes videófelvétel van a koncertsorozatról (London, Hamburg, Stuttgart), audioban pedig a londoni és a stuttgarti mellett a St. Paul, a Koppenhága és a 12 számos Birmingham fellépéseket érdemes csekkolni - de ezekről is szó lesz még! Kedvcsinálónak és hétindítónak pedig jöjjön a fantasztikus "Live In Hamburg", de ezúttal 1986-ból :)
