Ezekben a napokban volt 40 éve, hogy elindult a Depeche Mode harmadik lemezét népszerűsítő turné, a CONSTRUCTION TIME AGAIN TOUR! Ez volt egyben az utolsó olyan turné, amire nem lehet rámondanunk, hogy "világturné", ugyanis a zenekar némi meglepetésre ezúttal kizárólag Európában lépett fel az 1983-1984-es menetelés során. A turné egészen 1984 június elejéig tartott. A 49 koncertnek csaknem a fele, 24 fellépés zajlott a brit szigetek valamelyikén, ami jól jelzi a turné területi eloszlásának egyenlőtlenségét. A felállás nem változott az A Broken Frame Tour óta, a színpadon immáron teljes jogú zenekari tagként játszott Alan Wilder.
Ez a turné nem tartozik a nagyon jól dokumentált Depeche Mode turnék közé, és kevés is róla a jó minőségű audio felvétel (videóra meg nem is gondolhatunk). Mindenesetre jóval energikusabbnak tűnik a turné, mint az A Broken Frame Tour. A setlistet elnézve is - a Construction Time Again dalai mellett - erősen visszanyúltak a Speak And Spell korszakhoz. A setlist legnagyobb meglepetése az utoljára See You Touron játszott Now, This Is Fun előszedése volt, a legnagyobb hiányzó pedig - számomra megdöbbentő módon - az előző lemez kultikus slágerének, a Leave In Silence-nek a teljes mellőzése volt.
A koncertek az Everything Counts-szal kezdődtek, az intró a dal meghosszabbított eleje volt. Ezután jött a számomra eléggé kilógó Now, This Is Fun, majd következett két új dal, az albumon is egymás után következő Two Minute Warning és Shame. A verziókban nagy meglepetés nincs, mindkét dal a későbbi hamburgi videóról ismert változatban szólal meg. Ezután jön három kislemezes dal (See You, Get The Balance Right, Love In Itself), majd jön az egyetlen Martin által énekelt dal, a Pipeline, kiváló, "bluesos" plusz vokálokat tartalmazó verzióban (amit a turné 1984-es fellépéseire a Big Muff-fal (!), majd az utolsó koncerten a People Are People-lel helyettesítettek, így az 1984 télvégi-tavaszi fellépéseken Martin nem is énekelt egyetlen dalt sem a koncertek során). A rövid "Martin blokk" után további két új dal következett (The Landscape Is Changing, And Then...), majd a főprogram utolsó 4 dalára alaposan felpörgették a tempót: jött a Photographic (szintén már "hamburgi" változatban), a Told You So, a New Life (amit néhány setlisten "New Crap" néven emlegettek...), és zárásként a More Than A Party. Az első ráadás a The Meaning Of Love-val indult, majd jött a Just Can't Get Enough. A második ráadás egyetlen dalból állt, ez pedig a Boys Say Go! volt - állítólag néhány koncerten a Work Hard-ot is tervezték játszani, de erről nincs hír, hogy sikerült-e (van egy felvétel, amin pár hang hallatszik a Work Hard-ból, de ez nem bizonyítékerejű, hogy valóban végig is játszották a dalt).
A ma 40 éves bristoli fellépésből következzék most egy bő 50 perces kivonat! A hangulat kiváló, a Shame elején a sokat tudó közönségből valaki megjegyzi, hogy "Pipeline!", és megdöbbentően nagy az ünneplés olyan daloknál, mint a See You, a Get The Balance Right, vagy éppen a The Meaning Of Love.
A Memento Mori Tour, a Devotional Tour, a The Singles Tour, és a Delta Machine Tour (azaz az 5-10-15-20-25-30 éves jubileumot ünneplő turné) mellé tehát meg fogok emlékezni jövő júniusig jónéhány Construction Time Again Tour fellépésről is!
