Daniel Miller: „Úgy vélem, a Rose Bowl koncert nagyban befolyásolta az embereknek a bandáról kialakított képét, és nyilván mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy ez valóban így is történjen. Óriási előrelépés volt számukra, hogy ott játsszanak, és a tény, hogy azonnal elkelt az összes jegy, valami elképesztő volt.”
Gahan lelkes volt, hogy végre bizonyíthat hazájának: „A britekkel az a gond, hogy művészileg lenézik a Depeche Mode-ot. A karrierünk kezdetén úgy éreztük, hogy minden magazinban ott kell lennünk, minél több helyen, annál jobb. Naivak voltunk, és ebből kifolyólag a rossz irányba indultunk el. Folyamatosan bizonyítanunk kell a brit sajtónak és ez szarul esik; ezért nem is beszéltünk velük az utóbbi pár évben. Nem igazán gondoljuk, hogy lenne bármilyen mondanivalónk, amikor a kezdő kérdés mindig az, hogy »ugyan miért is jöttetek létre, miért léteztek?«. Ez volt a másik ok, amiért ezt a filmet meg akartuk csinálni; hisz szerettük volna, ha annak mutatnak be minket, akik valójában vagyunk, és ha még ezután is pancsereknek tartanak minket, hát akkor rendben.”
A turné során ”a srácok a buszon tollászkodtak, táncoltak, és hülyére itták magukat, miközben igéző tájakon jártak - lepusztult belvárosi részektől kezdve forró sivatagokig majd végül június 11-én a pennsylvaniai Pittsburghben, az A. J. Palumbo Centerben utolérték a Depeche Mode-ot. Itt tanúi lehettek, ahogy hőseik a The Things You Said-et próbálják, ami - hála Pennebaker megfontolt szerkesztésének - átúszik az esti koncertelőadásba, erős vizuális kontrasztba állítva az üres koncerthelyszín éles fényeit és Jane Spiers invenciózus világítását a telt házas koncerten„
Dave Gahan: „Nem a fény mennyiségéről, hanem a módjáról van szó - a világításban a legfontosabb az egyes dalokhoz illeszkedő hangulatok megtalálása. Egy csomó banda csak bekapcsol egyszerre ezer lámpát, és miután egyszer láttad, többé már nem látványos. De a mostani show-ban minden dal alatt más és más zajlik a színpadon - a fények mozognak körbe, és különböző hátterek ereszkednek le. Minden dal alatt változik valami, a színpad másképp néz ki. Tényleg elég komplex.”
Something To Do a 101-ről:
