A ma 20 éve megjelent Martin szólóalbum, a Counterfeit 2 az IN MY TIME OF DYING című dallal indul. Martin ezt nyilatkozta a dalról: "ez a dal igényelte a legkevesebb erőfeszítést. Leginkább azért, mert ez volt az első, amin dolgoztam, és a lelkesedésem még töretlen volt! [nevetés]. Alig két napot töltöttünk vele, miközben a többi számmal hónapokat és hónapokat töltöttünk".
Az In My Time Of Dying egy hagyományos gospes-blues dal, amelyet később többen is feldolgoztak. Martin: "Az 'In My Time Of Dying'-ot valószínűleg Bob Dylan első albumán hallottam először. Később felfedeztem ennek a számnak más változatait is, némelyik a '30-as évekből származik, de persze jól ismerem a Blind Willie Johnson és Led Zeppelin verzióit is. Szeretem az olyan dalokat, amelyek a halálról szólnak. Ez arról szól, hogy valaki haldoklik, és vigasztalást talál Jézusban, aki segít neki átmenni egyik állapotból a másikba. Tetszik az ötlet, hogy ez a szám szerepeljen az albumon, majd később megjelenik a 'Lost In The Stars', ami arról szól, hogy Isten elhagyott. Ez két különböző téma, és különböző pillanatokban rezonálnak rám."
A dal szuper-elektronikus hangszerelést kapott. A homályból előtörő hangokra Martin meglepően "közeli" éneke rezonál, majd a harmadik sortól bejön egy emelkedő szintibasszus, ami innentől végigkíséri a dalt. A harmadik versszaktól egy új elektronikus dob érkezik, amely kicsit kirántja a hangulatból a dalt, de így is azzal a sejtelmességgel ér véget az alkotás, ahogy indult. Az egész Counterfeit 2-re jellemző visszafojtott, Exciter-re emlékeztető elektronikus hangzás talán ezt a dalt fémjelzi a legjobban. (Martin: "Ennek a dalnak az összes verzióját, amit találtam, főleg a régieket, mind gitáron játszották. Engem az érdekelt, hogy szétszedjem.")
