A Depeche Mode Route 66-feldolgozása a WDRE hétvégi listáján az első helyre ugrott - az amerikai sajtóreferens, Teresa Conroy képernyőn elhangzott, elragadtatott szavainak köszönhetően: „A Depeche Mode-nak több száma van a kétszázas listán, mint bármelyik másik zenekarnak.” A WDRE producere, Denis McNamara, úgy tűnik, kiszagolta az együttes vonzerejének titkát: „A zenéjük keverék. Ott van a dance-rajongó, a fiatal női rajongó, aki valószínűleg az Erasure-t is szereti. A Depeche Mode-osok izgatottan várják az új Cure-albumot, és megveszik a Rattle And Hum-ot is, de nem az lesz a kedvenc U2-lemezük. Nem tinizenekar. Bár több nő van rajongóik közt, mint férfi, a tizennyolc és huszonnyolc év közti korosztályban hatalmas rajongótáborral rendelkeznek. Ez részben a Just Can’t Get Enough látványos diszkósikeréből ered, ezek az emberek a zenekarral együtt nőttek föl. Aztán ott vannak a feketébe öltözött kölykök, akik az Einstürzende Neubauten-t és a Nitzer Ebb-et, az ipari zenét szeretik. A rádiónk sok hallgatója yuppie. A Depeche Mode koncertjein előfordulhat, hogy ingatlanügynököt látsz egy Siouxsie-hasonmás mellett állni...”
Andy Fletcher: „Az emberek sokkal komolyabban veszik a zenét Amerikában, mint itt [az Egyesült Királyságban]. Mivel annyira elüzletiesedett a zeneipar, és a pénzcsinálásról szól, van bizonyos slágerlista-ellenesség is. Mikor a rajongók bejönnek a színpad mögé, mindig azt követelik, hogy fel ne kerüljünk a negyvenes listára. De mit tehetünk, ha a rádió játszani kezdi a számunkat, és feljutunk a listára?”
Martin Gore szerint „a 101 egyik munkacíme Mass volt, mert úgy gondoltuk, jól kapcsolódik a Music For The Masseshez is - a csodálat és a hit miatt.” (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak)
Itt az említett Route 66, ami egyébként nem szerepel a hivatalos 101 kiadványon, mivel nem is játszották a koncerten:
