A Depeche Mode sokféle rajongójának bemutatása, fontos részét képezi a film végső felépítésének, ami végül a 101 címet kapta. A rendező együttműködött a Long Island-i fősulis, „new music” Radioval, a W-DRE- vel, akik táncversenyt rendeztek a Malibu Discoban. A nyolc győztes és a filmes stáb egy buszon összezárva megindult a 66-os úton a pasadena-i Rose Bowl felé. A sok locsogás nem sokat mutat meg a banda és a rajongók kapcsolatából, és Wilder igen szkeptikus volt a dologgal kapcsolatban: „Én meglettem volna a rajongók nélkül a buszon, de gondolom kellett, hogy megmutassuk a közönségünket is.”
A 101 a U2-féle Rattle And Hum mintáját követi - koncert, illetve az amerikai turnén készített színfalak mögötti felvételek, melyeken a turné pasadenai Rose Bowlban tartott kiemelkedő százegyedik koncertjére készülnek.
D. A. Pennebaker: „Úgy tűnt, a Depeche Mode alkalmatlan arra, hogy filmet készítsenek róluk, de a négy srác aligha lehetett volna kedvesebb. Fogalmuk sem volt az őket körülvevő világról, de kitalálták, hogyan csinálhatnak egy csomó pénzt egy magnóval. Volt az egyik srác, egy remek zenész, Alan, aki azóta már nincs velük. Aztán ott volt ez a másik bolygóról érkezett hihetetlen zseni, aki képes volt megírni ezeket a számokat, és persze ott volt Dave! És a másik srác. Imádnivalók voltak, de hogy lesz ebből film? Úgyhogy kieszeltük ezt a furcsa ötletet a rajongói busszal, és... működött. Alig akartuk elhinni!”
A „furcsa ötlet” tulajdonképpen akkor került napvilágra, mikor a Long Island-i angol nyelvű rádióállomás, a WDRE Malibu Sue című műsora bejelentette a mintegy háromszázötvenezer hallgatónak, hogy „a Depeche Mode filmet csinál, és szeretnék, ha néhány rajongójuk is szerepelne velük.” (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
Még egy MTV riport:
