Mai Violator-betevőnk az Almost Predictable Almost blogról a Policy Of Truth fogadtatásával foglalkozik a zenei szaksajtóban. Jelige: "kibaszott unalmas" :o
"Ahogy tegnap említettem, a Policy Of Truth nem tartozik a legnépszerűbb Violator-dalok közé, és úgy érzem, hogy kicsit igazságtalanul ítélik gyengébbnek, mint az album többi kislemezét. De amúgy is, mit tudhat a rajongói bázis? A dal értékének egyedüli fokmérője úgyis egyedül a Brit Zenei Sajtó véleménye. Ugye? :D
Ó, a Melody Maker... Nem is tudom, hol kezdjem. Oké, a Policy Of Truth nem mindenkinek az esete, de azok a szavak, amiket a kritika használ ("hatástalan", "tufa"), azért túlmennek minden határon. Az, hogy Francois Kevorkian-t balféknek nevezik, legalábbis zavarba ejtő. A legérdekesebb, hogy a Violator-ről ugyanez az újságíró írta a kritikát, és akkor a Policy Of Truth-t az egyiknek nevezte az öt lehetséges kislemezből, ami "egy szadista, cinikus elektro-riff köré épül", hozzátéve, hogy "őszinte veszélyérzés csöpörög belőle". Akkor hogy lehetne "hatástalan"?
Az NME "kibaszott unalmas"-nak írja le a remixeket, főleg a The KLF által készítettet. Csodálatos.
Egy másik kritika valamivel udvariasabb, de úgy tűnik, hogy a borítót sokkal jobban szereti, mint a dalt.
Ha átugrunk Amerikába, a The Boston Globe ezt írja a Violator-kritikájában a Policy Of Truth-ról: "Az album jobb dalai közé tartozik, köszönhetően egy csábító szintivonalnak, ami egy csúszó basszushanggal lett feljavítva - egy kis fülbemászó dallam, Gore gitárjából."
A Smash Hits - ahogy a Personal Jesus és az Enjoy The Silence esetében is - nem ismertette a kislemezt, viszont újra leközölte a dalszöveget 1990 május másodikán. Bizonyítva, hogy a Depeche-et továbbra is popbandának tekintik, a június 13.-i számba beletettek egy Depeche Mode posztert. Ugyanebben a kiadásban voltak plakátok Janet Jacksonról, a The Stone Roses-ről, valamint - kapaszkodjatok - Big Fun-ról és Soniáról. A képen látható, hogy Dave-nek nyilvánvalóan ekkor mondták meg, hogy Anton elkészítette a képet.
A Policy Of Truth-nak azért volt nehéz dolga, mert mindössze két hónappal a Violator után jelent meg, és nem igazán volt rajta semmi olyan érdekesség (a The KLF remixen kívül), ami megragadta volna a zenei szaksajtó figyelmét. Így aztán a Policy Of Truth sokkal rosszabb kritikákat kapott kislemezként, mint az album részeként."
És itt az említett remix a The KLF-től:
