David McElroy így írt a 30 éves Condemnation kislemezről a blogján:
"
A Condemnation, a Songs And Faith Of Devotion harmadik kislemeze a Depeche Mode számára egy új utat jelentett. Nem volt csikorgó zaj, ami a dalt nyitotta volna, és nem voltak dicsőségesen gótikus szintetizátorhangorgia sem, amik előrevitték a dalt. (David az I Feel You-ra és a Walking In My Shoes-ra céloz - a ford.
Ehelyett egy „Depeche Mode Gospelt Csinál“ élményt kaptunk - mégpedig nagyon jót
Vizsgáljuk meg ezt a meglepetés brit top tízes slágert.
Azok közülünk, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy részt vegyenek a zenekar 1993. július 31-i Crystal Palace-i koncertjén, ezt a szórólapot kapták az ajándéktáskában, amelyet aznap lehetett megvásárolni. Amint láthatjátok, az enyém nincs a legjobb állapotban, de arról árulkodik, hogy a Condemnation kislemezként fog megjelenni, BONG 23 katalógusnévvel, szeptember 13.-án. Ahogy azt is, hogy az ott említett CD-n és 12"-en egy negyedik szám is szerepelt.(nem tudom, miből veszi ezt David, világosan látszik, hogy eredetileg csak 3 dal szerepel a lemezen - a ford.) Azt is észrevehettétek, hogy egy limitált, élő számokat tartalmazó kiadványt is említettek.
Mivel a 90-es években éltünk, és az emberek a Snapchat inkább a postát használták a hírek közlésére, és promóciós képeslapokat küldtek. Ez a képeslap 1993 szeptemberében egy nap be is pottyant a postaládámba.
Mint látható, az első CD-n már szerepel egy negyedik szám is, itt viszont 12"-ről nincs szó. Kaptunk egy új képünk Dave-ről, aki csípőre tett kézzel keresi a Hole To Feed demókazettát, amit Martin dobott le neki. Négy új Depeche Mode koncertfelvétel - izgalmas idők.
A fenti Melody Maker hirdetés mindent elmondott azoknak, akik nem voltak rajta a levelezőlistán, és ismét kihagyta a standard 12"-t. Érdekes módon úgy tűnt, hogy a Condemnation remixelt formában jelenik meg. Hogy lehet ilyet remixelni? Tetszene a zenei sajtónak?
Valahogy úgy. Az NME-ben John Harris azt írta:
"Perverz gospel, ha a Songs Of Faith And Devotion-ból ezt a kifejezést a megfelelő módon hallgatod. 'Feel elation / High / To Know I can trust this / Fix of injustice', szárnyal Dave Gahan, miközben egy újonnan hozzáadott, egyházi köntösbe öltözött kórus háttérvokálozik, Martin Gore egy templomi zongorán kalapál, és egy plébános leselkedik a sekrestyében egy lóostorral.""
Alan Jones a Music Week-ben így nyilatkozott:
"A Depeche Mode karrierjének egyik atipikusabb kislemeze, ez a lassú gospel stílusú dal buja és erőteljes vokált, de áhítatos és visszafogott hangszeres számot takar. Finom és stílusos."
Természetesen nem volt Top Of The Pops szereplés, de a kislemez figyelemre méltóan jól teljesített. Valójában a 9. helyen került a slágerlistákra - egy teljesen hivatalos TOP 10 sláger! Ez volt a Depeche Mode karrierjének legmagasabb új belépője az Egyesült Királyságban, pont azzal a kislemezzel, amire ez a legkevésbé volt esélyes. Lenyűgöző munka. Oké, a következő héten a 22-re, majd a 43-ra esett vissza, és végül egyáltalán nem éreztem örömöt, amikor a 68-ra csúszott, majd örökre a Top 75-ön kívüli sötétségbe.
A dal kislemezes verziója remixelt, de nem rossz értelemben. A Paris Mix, amit azért hívnak így, mert Alan és Steve Lyon Dortmundban remixelte, hozzáad egy csipet ütemet, néhány új hangot és Samantha Smith és Hildia Campbell lenyűgöző énekét, és mindez nagyon szépen működik együtt. A dalt 237 alkalommal játszotta a zenekar. Kezdetben minden este szerepelt a Devotionalon Dave énekével, de ahogy a Devotionalból Exotic lett, Martin vette át az éneklést, mert mindenki túlságosan arra koncentrált, hogy túl jól érezze magát a turnén. Nagyon szeretem Martin verzióját, különösen azt, ahogyan minden versszak második sorát/szavát énekli. Dave aztán visszavette a mikrofont a Singles Tourra, mielőtt a dal gyakorlatilag eltűnt a setlistből, és csak néha bukkant fel a későbbi turnékon, ahol Martin vette át a főszerepet időről időre. (David a Memento Mori Tour előtt írta ezt a bejegyzését - a ford.)
A B-oldal a Death's Door (Jazz Mix). A Death's Door egy dal, amelyet Alan és Martin a World Violation Tour után vett fel Wim Wenders Until The End Of The World című filmjéhez. Dave nem akart Angliába átjönni a felvételekre, így Martin énekli a dalt, amiben többek között Nils Tuxen steel gitárjátékának néhány részletét tartalmazza a Clean című számból és Martin gitárdallamainak részeit a Blue Dressből. A Jazz Mix azért kapta ezt a nevet, mert tizennégy órányi jazz jammelést tartalmaz. Jó, de a soundtrack verzió jobb, a Devotional verzió pedig még jobb. A Death's Doorhoz egyébként nem adtak ki promo 12"-t. Ha mégis látnál, az egy bootleg.
A klipről.
Ha rocksztárként Budapesten jársz, az egyetlen dolog, amit nem akarsz, hogy az éjszakai kicsapongás után elhurcoljanak a magyar vidékre, ahol vagy szerzetesnek vagy 1993-as korszakbeli Dave Gahan-nek öltözve kelljen pózolnod. Antont nem érdekelte a kényelmetlen időpont, és pont ezt csinálta a Depeche Mode-dal a videó kedvéért.
Mi a fene folyik itt? Egy hatalmas szénakazal mellett álló nővel nyitunk, és hamarosan kiderül, hogy Dave-vel akar találkozni, aki nagyon lassan közeledik felé, körülvéve nagyon fiatal szerzeteseknek tűnő alakokkal. Egy véget nem érő mezőgazdasági úton vándorolnak felfelé, miközben egy pár az út szélén csókolózik.
"Ez Dave Gahan és egy csapat szerzetes?"
"Gary, tíz perc múlva dolgoznom kell. Vagy csókolj meg, vagy vigyél vissza a városba."
A szerzetesvonat ezután egy még fiatalabb pár mellett vándorol el, és úgy tűnik, mintha a fejüket összeragasztották volna. Dave, fürtjei a hideg magyar szellőben lobognak, végül találkozik a párjával, és furcsa módon két idős férfi és egy idős nő helyeslően bólogat. A 90-es évek voltak - a felszabadultság új érzése járta át egész Európát.
Ez a tanyasi helyszín tényleg furcsa hely - minél tovább tart a videó, annál több boldogan táncoló párt látunk, miközben egy nemzetközi rocksztár bolyong szerzetesekkel körülvéve. Ez biztos állandóan így történik Magyarországon.
"Az ott Dave Gahan és egy csapat szerzetes?"
"Persze, hogy Nigel. Tudod, milyen ez a hely. Legutóbb, amikor te és én elszórakoztunk, Jon Bon Jovi egy csapat apácával sétált arrafelé."
"Hogy felejthettem ezt el?"
Várj egy percet - ki az? Ez Wilder és Gore testvérek és Fletcher Atya, és azért vannak itt, hogy megmentsék a Szénakazal Nőt attól, hogy megint elénekeljék neki a refrént. Martin, kezében egy könyvvel, amire az van írva, hogy Elítélve (Condemned), egyáltalán nem igyekszik elrejteni másnaposságát, Alan csak nagyon dühösnek, és még Fletch is bosszúsnak. Martin talán tényleg állva alszik, mint egy részeg, szintetizátoros ló, bolyhos sörénnyel.
Ahogy a dal véget ér, a szerzetesek többsége elszalad, és Dave-et Samanthával és Hildiával találjuk, akik ezen a ponton már tényleg a szerződésüket vizsgálhatták. "Megegyeztünk, hogy énekelünk, de ez a baromság nem volt része semmilyen megállapodásnak". Martin rövid időre magához tér, és megmozgatja a kezét, amiből kiderül, hogy a könyvnek nem a címe Condemned, hanem valójában a Condemned To Love - ami kétségkívül limitált példányszámú, hatalmas könyvben és kisebb kiadásban is kapható. Samantha és Hildia felvonultatják Dave-et a Szénakazal Nőhöz, miután megfenyegették, hogy fejbe vágják a Condemned To Love-val, ha (1) újra elénekli a refrént a nőnek, és (2) nem hagyja, hogy befejezzék és visszamenjenek a szállodába.
Miközben Dave széltében-hosszában téblábol, Samantha és Hildia elveszítik a türelmüket, és összeláncolják Dave-et és a Szénakazal nőt, miközben a három Depeche szerzetes másnaposan nézi őket Magyarországon. Senki sem kérdezi meg Samanthát és Hildiát, hogy honnan vannak a láncok. Mindenki csak vissza akar jutni a meleg hotelszobába.
Volt egy élő videó is, ami a Devotionalból készült. Ebben nem szerzetesek és nem smároló magyarok szerepelnek, hanem egy láthatóan vidámabb Samantha és Hildia."
A cikk eredetije, képek és formátumok itt:
