David így írt a ma jubiláló kislemezről:
"Ma már annyira szokványos a gitár a modern Depeche Mode hangzásában, hogy szinte meglepőnek tűnik, ha Martin a billentyűs hangszerek mögött áll. Pedig a Personal Jesus megjelenéséig a gitár a Depeche Mode-ban vagy meglepetésszerű kíséret volt (Love In Itself), netán egy minta, amely kiemelkedően szerepelt egy dalban (Strangelove, Never Let Me Down Again), vagy egy meglehetősen visszafogott hangzású valami, amely inkább a dalok textúráját adta hozzá, mint bármi mást (Behind The Wheel, Nothing). A Personal Jesus vezetett be mindannyiunkat abba a fogalomba, hogy egy Depeche Mode-dalban a hangszer dominál, szóval nincs más hátra, minthogy belevessük magunkat a DM 1989-es új hangzásába.
A Personal Jesus Milánóban lett rögzítve Flood-dal, és ez volt a legelső dal, ami elkészült a Violator-höz. Anton Corbijn 1989 májusában készített néhány fotót a kislemezhez, szintén Milánóban. Még arra is találtak időt, hogy készítsenek néhány fotót egy 17 éves meztelen lánnyal, amit aztán a Spin magazinban (és a kislemez belsejében) használtak el. Ez volt Dave első "nézd, milyen kemény vagyok" fotója a Violator-érából. A fotózás után pedig elmentek a Almeírába, Spanyolországba, a Tabernas sivatagba, a Texas Hollywood Theme Park-ba, hogy leforgassák a videót az új dalhoz
A Personal Jesus-t Milánóban vették fel a Flooddal, és ez volt az első kész Violator szám. A kislemez artworkjéhez készült Anton Corbijn-fotózás (amelyről még lesz szó) szintén Milánóban zajlott 1989 májusában. Még arra is találtak időt, hogy készítsenek néhány olyan fotót, amin nem egy meztelen 17 éves szerepel, de itt készültek el Dave első "Nézzétek, milyen kemény vagyok" fotói is.
Szinte rögtön a fotózás után, 1989 júniusában a zenekar és Anton a spanyolországi Almeriában, a Tabernas sivatagban található Texas Hollywood Theme Parkba indult, hogy leforgassák a kislemezhez készült, egészen elképesztő klipet, kétségtelenül magukkal hozva a már betört cowboykalapokat is. Ha úgy szeretnél megemlékezni a Violator 30. születésnapjáról, ahogyan ezt a blog szívből támogatná, akkor újrajátszhatod a videót - a díszletet még mindig itt bérelheted ki (kattints ide és érintsd meg a hitet).
Amit sokat fogsz tőlem hallani ebben a hónapban, az az, hogy hihetetlen, hogy mennyire klappolt minden a Violator időszakában. Minden stimmelt, a banda, a zene, Anton hozzáadott imidzse, a World Violation Tour monumentalitása, és az se titok, hogy a banda sose nézett ki coolabban. A szemcsés témájú videók, amiket Anton a Music For The Masses korszakban kezdett el, folytatódott ebben az időszakban is. Ne felejtsük el, hogy mindössze 4 évvel vagyunk később az It's Called A Heart napsütötte pojácáitól. A Personal Jesus videó egy mestermű, egy ikonikus Depeche Mode pillanat, amely egyszerre hangulatos és komoly, ugyanakkor mégis szórakoztató, főleg, mikor a ló fenekét mutatják a "lélegző/huhogó" sample-nél. De Fletchet a hintalovon sem érdemes kihagyni (és ha egyszer lenne szerencsém megkérdezni Martint a dalszerzéseivel kapcsolatban, akkor az első 5000 kérdésben tuti benne lenne az, hogy "mi volt ez a lélegző/huhogó dolog a Personal Jesus-ben? Honnan jött ez?"
A Personal Jesus videójával a tarsolyban folytatódtak a Violator felvételei. Fontos tudni, hogy ekkor még a 101 promóciója zajlott (hiszen a koncertlemez csak ez év márciusában jelent meg), és Martin pedig éppen a szólólemezének készítésével volt elfoglalva (Counterfeit e.p.). 1989 egy hihetetlenül zsúfolt év volt az együttes számára, és úgy tűnik, hogy ez volt az a pillanat, hogy a régi, szégyenlős, szintetizátoros, véletlenszerűen stadiontöltő Depeche Mode átváltott egy új, magabiztos, teljesen tudatosan stadionokat töltő zenekarrá. A különbség elég jól látható, ha megnézzük az Everything Counts (Live) videóját, majd utána a Personal Jesus-ét.
A kislemez egy érdekes promóciós kampány után 1989 augusztus 29.én jelent meg. A brit újságokban megjelent néhány hirdetés: "A saját személyes Jézusod", alatta pedig egy telefonszám. Amikor valaki tárcsázta a számot, ahelyett, hogy valaki megnyugtató hangját hallotta volna, helyette hallhatta az új Depeche Mode dalt."
És milyenek voltak a Personal Jesus visszajelzései? A pozitív viszont nem egy olyan szó, ami brit sajtóban gyakran társítottak a Depeche Mode-hoz. Ezek után, vajon mit gondoltak az új Depeche dalról, 1989-ben?
Az Aberdeen Evening News és a Nottingham Evening Post például megtagadta a tegnap említett "Your Own Personal Jesus" hirdetést az újságjaikban, azon az alapon, hogy ez bűncselekményhez vezethet. Mit is mondhatnánk: a promóciós munka elvégezve.
Az NME-ben Stuart Maconie és Martin Gilks írt kritikát az új kislemezekről. Martin ezt írta: "Nagyszerű, hogy nem tartják be a Radio One összes szabályát, hogy függetlenek maradjanak, és tök jó, hogy csinálják ezeket a furcsa felvételeket, de nem mondhatom, hogy kedvelem őket. Nem érdekelne, ha soha többé nem hallanám ezt a dalt. Annyira hideg és élettelen. Elismerem őket, de nekem semmit sem jelentenek".
Az érdeklődés hiánya természetesen nem akadályozta meg a Violator sikerét. Stuart Maconie valamivel pozitívabb volt: "A Depeche Mode bűnösen briliáns popdalokat csinál Istenről, halálról, őrült szexről és az elidegenedésről, és amennyire aggodalmaskodtam korábban, nem mondhatom, hogy rossz lenne az új dal. A Personal Jesus úgy hangzik, mint a The Glitter Band, valami intenzív személyes válságban"
A Smash Hits szeptember 20.-i száma tartalmazza a Personal Jesus dalszövegét, de kritikát egyáltalán nem ír a dalról.
A Record Mirror a hét kislemezének választja 1989 szeptember másodikán a dalt. Az újság cikkírója, Iestyn George ezt írja: "Basildon büszkesége kifosztja a múltat, bőrnadrágba öltözteti és ráadásnak egy Duane Eddys gitárriffet ad hozzá. Sosem gondoltam, hogy egy napon valami jót mondok a Depeche Mode-ról, úgyhogy ma személyes mérföldkőhöz érkeztem."
A Personal Jesus kislemez 1989 szeptember 9.-én érkezett a brit slágerlistára, a 25. helyre, aztán a következő héten a csúcspontot jelentő 13. helyre kapaszkodott fel. 9 hétig maradt a slágerlistán, így csúszva vissza: 13, 14, 19, 30, 43, 65, 75, és végül 86. Kissé furcsának tűnhet, hogy egy akkora dal, aminek ekkora a jelentősége a Depeche Mode életművén belül, robbanás helyett inkább valami nyöszörgéssel jött világra. Persze, a Personal Jesus eladását nem segítette a Top Of The Pops fellépésük sem (más fellépésük nem is volt). Ahogy a videón látható, Alan Dylanra, vagy Neil Youngra hajazó, harmonikaszerű dolgot visel, minden érthető ok nélkül.
Az együttes szerencsére figyelmen kívül hagyta a kritikákat, visszatért a munkához, és 1990-ben, év elején egy újabb, hasonlóan fontos dallal jött elő. El kell mondani, hogy az Enjoy The Silence kritikái egészen másmilyenek voltak. "
