Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Az Almost Predictable Almost blog írása a People Are People kislemezről

2024. március 12. - Szigi.
Ahogy azt megszokhattátok, a kerek évfordulókon lefordítom az adott kislemezhez tartozó szócikket David McElroy nagyszerű blogjáról, az Almost Predictable Almost-ról. Most sincs ez másképpen, nézzük a People Are People-ről írtakat, hevenyészett fordításomban:
 
"A Construction Time Again keverése során Berlin olyan nagy hatással volt a Depeche Mode-ra, hogy úgy döntöttek, a Some Great Reward című album folytatását is a Hansa stúdióban veszik fel. A zenekar, Daniel Miller és Gareth Jones Berlin felé vette az irányt, és a Hansa belső tereit kihasználva egy dübörgő nagylemezt készítettek, amely továbbfejlesztette és kikristályosította az "ipari zene találkozik a poppal" hangzást.
 
Az első dal, amit a világ hallhatott az albumról, a People Are People volt, amely nemcsak a Depeche Mode legmagasabb brit listás helyezését hozta, hanem Németországot is meghódította, és meglepően magas helyezést ért el az amerikai Billboard listán.
 
A People Are People (BONG 5) vitathatatlanul a Depeche Mode egyik legnagyobb kislemezes slágere, mégis ez egy olyan dal, amelyet a zenekar az 1988 júniusi Rosebowl koncert óta nem tűz a koncertrepertoárjára. Úgy tűnik, szégyellik, kétségtelenül a meglehetősen egyszerű szövege miatt, de ki mondaná azt, hogy amikor a People Are People elindul a 101 lemezen, nem fut végig a hátán a hideg a dal felcsendülésétől? Nem azért megyünk el egy Depeche Mode koncertre, hogy elemezzük a dalszövegeket (erre valók a blogok...), hanem hogy ugráljunk, énekeljünk és jól érezzük magunkat. A People Are People szívesen látott kiegészítője lett volna a közelmúltbeli setlisteknek.
 
A kislemez 1984. március 12-én jelent meg, és tökéletes ízelítő volt abból, ami a Some Great Rewarddal következett. A kislemezen szinte mindenből mintát vettek és Synclavieren keresztül játszották le, beleértve egy mintát, amiben Martin azt a "fúj-fütyül-fúj" hangot adja ki, amit most mindannyian énekeltek - ugye, igazam van? Ez volt az a pont, ahol a Depeche Mode elkezdte maga mögött hagyni a pop világát, bár ahogy az album is bizonyította, még mindig tudták, hogyan kell egy popos refrénhez nyúlni. A Construction Time Again-en már játszottak a sampling fogalmával, majd a Black Celebration-nél kifejlesztették a dicsőséges, sötét, egyedi hangzásukat, de a Some Great Reward volt az, ahol mindkét album legjobb részeit egyesítették. Ez volt az a pont, amikor a Depeche Mode első fázisa átadta a helyét a másodiknak.
 
A People Are People első kritikái, ahogy azt már mindannyian megszokhattuk, vegyesek voltak. Roy Hay a Culture Club nevetséges újdonságokat játszó zenekarból, egy olyan bandából, amelynek egész karrierje egyetlen másodpercet sem tartalmaz semmi érdemlegeset, a Record Mirrorban azt mondta: "Tényleg felnevettem, amikor először szólalt meg". Alig hét hónappal a People Are People után a Culture Club kiadta a The War Songot. Hay úrnak nyilvánvalóan nincs érzéke az iróniához. A Smash Hits sokkal pozitívabb volt, mondván, hogy a dal "Simán az eddigi legjobbjuk, és ez a keményebb irányzatot utánzók garmadait fogja életre hívni".
 
A kislemez március 24-én a 29. helyen került az Egyesült Királyság slágerlistájára, és az ezen az oldalon látható március 22-i előadás ezt az eseményt jelezte. Van néhány dolog, amit érdemes megjegyezni az előadásból. Szokatlan módon Martin visel felsőt, de ez csak egy mellény, és a hozzá tartozó bőrnadrág és a melltartó, amely legalább két számmal túl nagy neki, segít visszaszerezni néhány értékes Martin-pontot. Emellett felváltva kalapáccsal ütögeti a fémdarabokat és egy furcsa dobot. Alan elkezdte kialakítani a Wilder-rajongók által kedvelt magas frizurát, és egy hullámos vasdarabot ütöget, amire valamiért az van írva, hogy PUS. De legalább van egy szintetizátora. Dave-re és Andy-re viszont egyértelműen nem lehetett rábízni fém- vagy vasdarabokat - nekik csak egy-egy dobverő és cintányér jutott.
 
A brit poprajongóknak egyértelműen tetszett ez az előadás, és a következő héten a People Are People a top 10-be száguldott, a 9. helyen landolva. A következő héten ismét feljött az 5. helyre - a zenekar eddigi legmagasabb brit listás helyezése. De várjunk csak! A következő héten még tovább jutott, ezúttal a 4. helyre. A Depeche Mode ismét bejutott a Top 10-be, de sajnos ez a 4. hely maradt a csúcs. A BBC-nél zajló munkabeszüntetés azt jelentette, hogy a zenekar nem játszhatta újra a dalt a Top Of The Pops-ban, így sajnos a dal lendülete megtorpant. Ahelyett, hogy magasabbra, esetleg az 1. helyre emelkedett volna, a következő héten a 6. helyre esett vissza. A következő héten a 9. helyre esett vissza, mielőtt még egy hétig a Top 20-ban maradt volna a 20. helyen, végül a 36., 50. és 74. helyeken keresztül "ütve, rúgva és kiabálva" hagyta el a slágerlistákat. (utalás a dalszövegre - a ford.)
 
Ezt a rendkívül lenyűgöző teljesítményt Németországban még felülmúlták, ahol a dal három hétig volt az 1. helyen, és most először Amerika is megadta magát a Depeche Mode varázsának, és a dal a figyelemre méltó 13. helyig jutott. Egy igazi világsláger volt tehát a kezükben.
 
Mint már említettem, a dalt a zenekar 30 (azóta 36 - a ford.) éve nem veszi figyelembe élő szettjeiben. Azonban 226 alkalo ígymmal szerepelt, és jó lenne újra hallani.
 
A Love In Itselfhez hasonlóan a People Are People B-oldala egy ismét Alan Wilder-szerzemény, az In Your Memory volt. Eredetileg a Depeche Mode információs szolgálat 1984. márciusi hírlevelében Place It In Your Memory néven jelentette be a dalt, amely a Foolshoz hasonlóan egy újabb nagyszerű Alan tollából származó szám. Ez egy fülbemászó, csilingelő szám, tele a korszak Depeche Mode-jának "bleeps és bashes" hangjaival, ugyanakkor sosem játszották koncerten.
 
A videó nem rossz, bár annyira nem is jó. Az élőszereplős jelenetek, amelyekben a zenekar dolgokat ütöget, fogantyúkat forgat, karokat húzogat és dolgokat tol, keverednek a tényleges énekes jelenetekkel, amelyeket mind a HMS Belfaston forgattak, ami egy olyan hajó, amit meg lehet látogatni, ha valaha is megengedik valakinek, hogy újra Londonba utazzon,
 
Szerencsére a hajó már nincs aktív szolgálatban. Ha az lenne, akkor Dave 57 másodperc múlva táncolva, ahelyett, hogy kormányozná a dolgot, valami szörnyűség történhetett volna. A "Depeche Mode Megkísérel Ellopni Egy Hadihajót De Kudarcot Vallanak" jelenetek között van még rengeteg stock felvétel katonákról, fegyverekről, háborúról és így tovább, mert legyünk őszinték, vajon bármelyikünk is érti, hogy mi késztet egy embert arra, hogy gyűlölje a másik embert? Ez egy mély dolog. Dave Everything Counts trükkje, hogy táncol, miközben a videót rákeverik, visszatér a második versszakban, és Martin is feltűnik a saját soraival
 
És így folytatódik a dal. Még több hajó, még több zavarba ejtő stock felvétel és még több felvétel Martin és Dave énekléséről. Igazából nem sok minden történik."
 

A bejegyzés trackback címe:

https://depechemode.blog.hu/api/trackback/id/tr718350289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása