Alan Wilder: „A People Are People volt az első szám, melynél kihasználtuk az előzetes programozás lehetőségeit, így spórolni tudtunk a stúdióidon - bár ahol dolgoztunk, az csak egy eldugott észak-londoni stúdió volt a Dollis Hillen. Akár hamarabb is be lehetett volna fejezni a felvételt, ha nem kellett volna a munka nagy részét megismételni. Történt egy hírhedt incidens: az együttes egyik tagja megjelent, átesett a zsinórokon, és kihúzta a kábelt a konnektorból."
A People Are People felvételére 1984 januárjában került sor. A Depeche Mode tagjai és Daniel Miller érezte, hogy jó úton járnak, és összeálltak Gareth Jonesszal a nyugat-berlini Hansa stúdióban. Ez a felállás kétségtelenül kedvezett a szabadúszó hangmérnöknek, aki akkoriban a megosztott városban, a Potsdamer Strassén lakott. Az ő szavaival élve „a rohanó Berlin része és darabja volt”. A People Are People felvételeinek megkezdése előtt Gareth Jones már jól ismerte a Hansát, hiszen Fad Gadgettel és a német experimentális együttessel, a Palais Schaumburggal már dolgozott ott. Az együttes tagja volt Thomas Fehlmann, aki nem hétköznapi tehetségét később a brit ambient formációban, a The Orb-ban kamatoztatta.
Jones szerint a People Are People berlini felvétele során még szokatlanabb technikai megoldásokat alkalmaztak, mint az előző közös munkáiknál: „Még a korábbinál is újszerűbb erősítést és akusztikát használtunk. Két stúdiót béreltünk ki a Hansában - a nagy Studio 2-t, valamint a keverőszobát. A Studio 2-ben egy hatalmas PA rendszert állítottunk fel, és egy sor mikrofont vezettünk le a terembe. A zene egy részét ez rögzítette. Még egy rendszer volt felállítva a tisztaviss hangú hangstúdióban, az emeleten, a keverőszoba mellett. Sok effektet élőben kevertünk be.”
Alan Wilder tanúsítja ezt: „A vokált egy nagy teremben vettük fel - vagyis az énekhangokat a PA-rendszeren keresztül vezettük egy nagy térbe, így a nagyszerű telt, öblös hangok mellett felvétel közben effekteket (például visszhangot) is tudtunk az énekhez tenni, majd a pulton kevertük.” (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
