Martin Gore, aki nyakig merült a hangtechnika világába, szívesen kalauzolta az International Musician And Recording World olvasóit a legújabb sláger elkészítésének folyamatában. Gore elbeszélése is bizonyította, hogy a Depeche Mode szívesen kísérletezik és fejleszt az elektronikus művészetben: „A basszusdob a People Are People elején pusztán egy akusztikus dob volt, annak a hangját tápláltuk be a Synclavierbe. Hozzáadtunk egy rövid csattanásnyi fémes hangot, egy üllőszerű gépi hangot, amitől újszerűen szólt. Ettől jó a Synclavier - össze lehet szerkeszteni a hangokat, hogy úgynevezett hangkombinációk keletkezzenek. A fő szintetizátorhang a Synclavier hangja, ez játssza a basszus riffet. De a basszus is keverékhang: részben egy érmével pengetett akusztikus gitáré - a két hang szinkronizálva nagyon érdekes."
A People Are People nem az egyéni teljesítményről, hanem a végeredményről szól. „Nem sok valódi zenélés van a People Are People-ben - értett egyet Alan Wilder. - Gyakorlatilag az egészet hangmintákból állítottuk össze a Synclavier segítségével. Kicsit átalakítottuk benne a gitárhangokat is. Elég egyetlen hangmintát venni, és szabadon állítható a hossza meg a dinamikája. A gitárjáték így kifejezőbbé tehető, de ettől még pontos marad.
Ha már belebonyolódtunk a sequencer használatába, és észreveszünk három vagy öt ezredmásodpercnyi eltérést, akkor addig kell szabályozni, amíg tökéletes nem lesz - árulta el Wilder Adrian Devooynak, az International Musician And Recording World riporterének 1984-ben. - Aztán már tudatosan csúsztattunk el dolgokat, mint például a People Are People kórushangját. Itt különböző kórushangok kombinációját használtuk különféle szintetizátorokról, majd egymáshoz képest kissé elcsúsztattuk őket. Egy hangot a Synclavierből, egyet a PPG Wave 2-ből, egyet az Emulator II-esből vettünk.” (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
A következő fellépésünk már 1984 szeptemberéből származik, az On The Road műsorból:
