Ahogy megszokhattátok, kerek jubileumú kislemeznél hozok egy fordítást David McElroy nagyszerű Almost Predictable Almost blogjáról. Most is így van ez, a téma a Love In Itself maxi:
"A Construction Time Again egy dicsőséges album, és ha mást mondasz, megküzdök veled egy általad választott kocsma parkolójában. Azt azonban be kell vallanom, hogy ez egy olyan album, amelyről hiányoznak a nyilvánvaló kislemezdalok, az Everything Counts-ot leszámítva. A dalok keményebb hangulatúak, és mindegyiknek van egy-két fülsértő éle, ami miatt nem valószínű, hogy a slágerlisták tetejére jusson.
Az egyetlen kivétel ez alól a Love In Itself. Ez egy olyan dal, amiben megvan az album többi részének indusztriális hangulata, de valahogy mégis könnyedebb; ha az albumon szereplő dalok focisták lennének, akkor a Love In Itselfet választanád a csatárok közé. Kedves dal, de minden tagadhatatlan bájossága ellenére nem ez a legemlékezetesebb kislemez, amit a zenekar készített. Ennek ellenére a kiadványt csodálatosan elnevezett remixek, remek borító, világszínvonalú kiadványok és egy újabb kiváló limitált kiadású 12" fémjelzi.
Engem meggyőzött. Imádom. Íme az alulértékelt kapus... bocsánat... kislemez, a BONG4, Love In Itself története.
A Love In Itself 1983. szeptember 19-én jelent meg, néhány héttel a Construction Time Again után. A zenekar a kiadáshoz újrakeverték, a 7"-es változatot Love In Itself 2-nek nevezték el, csodálatra méltó numerikus logikával. A remix egy kicsit pörgősebb változata az albumverziónak és ugyanolyan élvezetes.
A Love In Itself október 1-jén először a 35. helyen kúszott be a slágerlistákra, majd a következő héten a 26. helyre mászott fel. A következő héten már csak két helyet jutott előre, de szerencsére rettenthetetlen hőseinknek volt egy tervük. Barnuljunk le, vegyük rá Alant, hogy dobolás közben tűrje be a pólóját a nadrágjába, adjunk Martinnak egy ... gitárt (??)), és induljon az október 20-i Top Of The Pops. Megjegyzendő, hogy a Top Of The Pops felvételen Martin ellopta Alan Everything Counts-ban használt xilofonját. Meg vagyok győződve arról is, hogy a fiatal Martin itt ivott egy-két sört. Mindegy, a divat borzalmait félretéve (az a dzseki Dave?) ez a megjelenés megtette a hatását, és a dalt FELROBBANTOTTA A SLÁGERLISTÁT ÉS A DALT EGÉSZEN A... 21. helyig repítette előre. Ezután visszacsúszott a 22., a 35., majd a 62. helyre, aztán eltűnt a slágerlistákról, örökre.
A kritikák rendben voltak. A Smash Hits-ben például a hét kislemeze lett. A brit nemzeti kincs, Lenny Henry volt a vendégkritikus azon a héten, és úgy tűnt, tetszett neki. Lenny is azt mondta, amit minden Depeche-rajongó mondott abban a korszakban - egy gitár? EGY IGAZI ZONGORA? Ne aggódjatok, a Depeche Mode nem ment át a Spandau Ballet-ba. Geoff Barton a Soudsban valószínűleg bókolt, amikor azt mondta, hogy akkor is sláger lenne ez a dal, ha belevágnánk egy rozsdás kampót Dave Gahan formátlan koponyájába. A Number 1 magazin szerint "Sajnos a kislemez egésze, bár kevésbé gyenge, mint az 'Everything Counts', mégis nagyon zsúfolt. Valaki mintha evőeszközöket dobálna a refrén szünetében, az utolsó versszakban pedig egy seprű tűnik fel. És az ott egy vonat a levezetésben?"
Igen, egy vonat. És akkor mi van?
Az Everything Counts-szal ellentétben a Love In Itself nem bizonyult a zenekar koncertkedvencének. Ez egy olyan kislemez, amit a zenekar úgy tűnik, elfelejtett, mivel csak 47 alkalommal játszották élőben. Utoljára 1984. március 10-én hallhattuk élőben a madridi egyetemen. Viszlát, Love In Itself! Alig ismertünk téged.
A B-oldal egy remek kis darab. Feltehetően Alan Wilder The Great Outdoors! és Work Hard című számaiban játszott részei voltak a legjobbak, mivel rábízott egy igazi B-oldalast. A Fools egy csodálatos szám, és ennyi. Soha nem játszották élőben, és ez valószínűleg így is van rendjén, de B-oldalanként kiváló. Szép munka, Alan.
