Niggels Uhlenbruch, egy német rajongó visszaemlékezése a német újraegyesülés időszakára, és természetesen a Violator megjelenésére - mai izgalmas olvasnivalónk az Almost Predictable Almost blogról!
"1990 döntő jelentőségű évszám volt Németország számára: Kelet és Nyugat-Németország újraegyesült, és megjelent a Depeche Mode: Violator című lemeze.
Persze, nem azt akarom mondani, hogy a két esemény ugyanazon a történelmi szinten van. Túlegyszerűsítés lenne. De ha egy keletnémet rajongót kérdezel, akkor nagy esély van arra, hogy azt fogja mondani a Berlini Dal leomlásáról, a Violator megjelenéséről és az ezt körülvevő dolgokról (különösen a World Violation turnéról), hogy MINDKETTŐ sorsdöntő, életét megváltoztató esemény volt. És jobban össze is fonódnak annál, ahogy azt elsőre gondolnád.
1989 és 1990 nagyon izgalmas és érdekes időszak volt Németország számára. 1989 november 9.-én a Berlini Fal leomlott, ami a Hidegháború végét jelentette. Az egész 199-es évet valahogy ez a sietős, ám békés újraegyesítési folyamat uralta a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között. Ennek a folyamatnak a csúcspontja az 1990 október 3.-ai német újraegyesülés volt.
Sorsdöntő volt ez nemcsak Németország, hanem az egész világ számára. Ugyanúgy, ahogy sorsdöntő volt a Violator is a Depeche Mode, és a rajongóik számára is - egy olyan világ számára, ami nem is volt már annyira kicsi! A Depeche Mode 1987 és 1990 között globális szupersztárrá vált, a Music For The Masses betört az amerikai piacra, és egy valószínűtlen fellépés, az a bizonyos 101, a szupercsillagok közé lökte őket. Mialatt a keleti blokk összeomlott, a Depeche Mode a hidegháborús gyerekekből csillogó szupersztárokká váltak a szemünkben. Úgy tűnt, hogy a Depeche Mode a legnagyobb együttes a világon!
Néhány helyen persze a DM már szupersztár volt, ilyen hely volt például Nyugat-Németország. A Depeche itt komoly sikereket ért el már a korai években és a People Are People már No.1 volt a német kislemezlistán, ami tiniszenzációvá és foglalkoztatott koncertbandává tette őket. A People Are People sokáig egyedüli első maradt Németországban (egészen pontosan a Dream On 2001-es feltűnéséig), de a DM népszerűsége albumról albumra emelkedett. A Violator 1990-es sikere hirtelen robbanásnak tűnhetett a világ más részein, de Németországban ez egy hosszú és bizonyos értelemben megállíthatatlan folyamat eredménye volt. A banda ezért is választotta a kissé fura Peters Pop Show-t az Enjoy The Silence premierjeként! A Peters Pop Show egy nagyszabású médiaesemény volt, ahol playback énekeltek az énekesek, és ami a hatalmas dortmundi Westfalenhalle-ban lett rögzítve 1989 november 17.-én és december másodikán adták le. Ha tudni szeretnéd, hogy milyen nagy is volt a DM már akkor is Németországban, akkor csak nézd meg ezt az előadást.
Gondolj bele, ez egyáltalán nem egy DM-rajongói tömeg, amit látsz, hanem egy 15 000 férőhelyes helyszín, ahol különböző művészek léptek fel, Janet Jackson-tól Tina Turner-en és a Bonfrie-on át az elkerülhetetlen Mr. Hasselhoff-ig. Érdekes módon az Erasure és a Camouflage is a szerepelt, tehát a szintipoprajongók is részesei lehettek a playback-színjátéknak. Mosolyogj, TV-ben vagy!
A Peters Pop Show-n való részvétel akkoriban soha nem jutott volna eszembe, noha nem éltem túl messzire Dortmundtól. Mindenesetre elkezdtem az én kis kalandomat, és elkezdtem levelezőtársakat keresni a még mindig létező NDK-ban. Akár csak hetekkel korábban ez lehetetlen lett volna, de most hirtelen könnyű lett. Ha megnézel egy korabeli Bravo, vagy Pop Rocky magazin levelezőrovatát, rengeteg DM rajongó akart levelezni. Én a New Life Soundmagazinban írtam, és kaptam válaszokat Kelet-Németországból (az új kapcsolatok és az új tapasztalatok iránti vágyuk eléggé érzékelhető volt!). És természetesen az összes levelezőpartnerem DM-rajongó volt! De persze leveleztünk olyan bandákról is, mint a Front242, a Nitzer Ebb, vagy a Skinny Puppy.
1990 tavaszán ideje volt meglátogatnom Kelet-Németországot, mert eddig csak olvastam róla. Így tehát elfogadtam egy drezdai srác meghívását, akivel a levélváltás különösen sűrű volt. A srác egy DM rajongói konferenciára hívott Meissen-ben, Drezda határában. Hosszú vonatút és a keletnémet vonaton hírhedten büdös vonatai után érkeztem Drezdába. Teljesen más világ volt, úgy éreztem magam, mintha egy idegen bolygón voltam. Drezda minden bizonnyal gyönyörű város, ám a házak nagyon le voltak pusztulva és szánalmas állapotban voltak az évtizedek óta tartó elhanyagoltság és a beruházások hiánya miatt. Az egész város szürke volt számomra, mivel nem voltak neonfények, nem volt kültéri reklám, sem színes üzletem, sem bárok, amelyek próbáltak volna vásárlókat becsábítani. Csak egy szocialista állam szürke valósága! Valójában eléggé bírtam.
A levelezőtársam, Karsten várt a vasútállomáson, és hamarosan megismerkedtem a barátaival, természetesen mind-mind DM rajongók voltak! Az én koromban mindenki rajongott zenekarokért valamilyen szinten, hacsak nem voltak metálrajongók, vagy inkább a rivális U2 rajongói, de a keletnémet-rajongás más skálán mozgott! Egész könyveket lehetne írni az NDK-beli rajongók elhivatottságáról, de az biztos, hogy teljesen különálló ifjúsági kultúra volt ott Depeche Mode-rajongónak lenni! Pont annyira különálló, mintha valaki punk, vagy valaki gót. Különösen szememet felnyitó dolog volt számomra, amikor a DM rajongói találkozó felé tartottunk szombat este Meissen-be. Hírt kaptunk a helyi Depeche Mode Rajongói Klubtól, hogy a heves esőzések miatt a szabadtéri (!) bulit törölték. Mivel már a vasútállomáson álltunk, nem szálltunk fel a vonatra, de megvártuk a Meissen-ből visszatérő vonatot. Amikor a beérkező vonat ajtajai kinyíltak, elképesztően hatalmas feketébe öltözött DM rajongó özönlött le a vonatról! Soha életemben nem láttam ennyi DM-rajongót egy olyan eseményen, ami nem koncert volt, és soha életemben nem találkoztam annyi Dave-és Martin külsejű emberrel, mint azon a szombaton Drezdában! Később bementünk egy ifjúsági klubban, ahol egy DJ (illetve inkább CJ, mivel kazettákon játszott) kb. a buli felén kizárólag Depeche Mode-dalokat játszott. Megkérdeztem Karsten-t, hogy ez azért van-e, mert elmaradt a DM rajongói gyűlés, és rengeteg DM-rajongó van a klubban. Karsten válasza az volt, hogy "nem, ez egy teljesen szokványos szombat délutáni zenei program itt!"
Hiába volt hatalmas a DM Nyugat-Németországban, de valójában nem lehetett összehasonlítani a félelmetes nagyságú NDK-rajongótáboorral. Kelet-Németország úgy tűnt számomra, mint egy kis DM-csodaország, és hihetetlenül inspiráló volt a "csináld-magad" attitűdjük is. Az itteni rajongók, ha úgy akartak kinézni, mint a hőseik, nem tudtak egyszerűen elmenni egy üzletbe, hogy lemezeket vagy ruhákat vásároljanak, hanem nekik kellett improvizálniuk a kéznél lévő dolgokkal és saját maguknak kellett elkészíteniük nemcsak a pólókat és a bőrdzsekiket, de még a foltokat és a kiegészítőket is. És a zenék másolt kazettákon terjedt, ugyanis 1990-ig csak egy 1987-es Greatest Hits (!) jelent meg a bandától, az 1985-ös The Singles 81-85 borítójával és néhány egészen meglepő választással (szerepelt például rajta az It Doesn't Matter és az It Doesn't Matter Two is, de például a Just Can't Get Enough vagy az A Question Of Time nem).
Természetesen az egész ország ki volt éhezve minden információra a DM-mel kapcsolatban, mivel a Berlini Fal és a szigorú cenzúra távol tartotta őket a nyugati forrásoktól. Csak egy probléma volt: NDK és NSZK még mindig külön ország volt, külön valutával! A valutaúnió (amikor a nyugatnémet márkát bevezették NDK-ban) ekkor még nem valósult meg (csak majd 1990 július elsején). Ez elég nagy probléma volt, mivel ekkor volt az esély a keletnémet rajongók számára, hogy lássák a legendás zenekarukat! Persze volt egy legendás DM fellépés Kelet-Berlinben 1988 márciusban, de a közönséget a Free German Youth (FDJ) ifjúsági szervezetből válogatták, és a szervezők ügyesen elrejtették azt az információt, hogy a FDJ megalakulásának az ünnepén a DM fog játszani. A szervezők valójában féltek a zavargásoktól, teljes joggal!
A World Violation volt tehát az első igazi esély, hogy egy keletnémet rajongó lássa a Mode-ot élőben. A probléma az volt, hogy a jegyelővétel márciusban, a valutaúnió előtt kezdődött, így jogos volt a félelem, hogy az összes koncert teltházas lesz, mire lezajlik a valutaúnió - a keletnémet rajongóknak pedig csak keletnémet márka volt a pénztárcájában, amivel nem lehetett fizetni. Amikor a Depeche turnéja végre Németországba érkezett 1990 őszén, a feketepiac egyszerűen felrobbant, a keletnémet rajongók érdeklődése miatt. Nem számított, hogy Hannoverben, Frankfurtban, Hamburgban vagy Dortmundban, de valahol ott kellett lenni - és ott is voltak, mindenhol lehetett látni a keletnémet arcokat. Néhányan boldogok voltak, mert volt jegyük, mások még mindig kerestek belépőt. Az árak az egekben voltak, simán ötszörös-hatszoros pénzen lehetett belépőket venni, és ha valaki olyan bátor volt, hogy felmutatott egy szabad jegyet az aréna előtt, akkor hirtelen egy csomó ember gyűrűjében találhatta magát, akik megpróbálták túllicitálni a másikat. Volt valamilyenfajta hisztéria a levegőben, és ez a felfokozott hangulat minden bizonnyal hatott a koncertekre is - mintha azok nem lettek volna már eleve elég hisztérikusak!
A német újraegyesítés korszaka, a fal leomlásától (1989 november) a tényleges újraegyesülésig (1990 október) tehát így különösen izgalmas időszak volt a német rajongók számára - főleg a keletnémetekre gondolok itt. A Violator jelentette a német újraegyesülés aláfestő zenéjét, és érdekes, hogy a Violator-korszak megjelenítési dátumai valamiképpen mindig egybecsengtek a német újraegyesülés fontosabb dátumaival. A Personal Jesus 1989 augusztusában jelent meg, 27 hétig maradt a német slágerlistán, és egész 1989 őszén nagy sláger maradt, pont akkor, amikor a keletnémetek kormányellenes tiltakozásai tömegméretűvé dagadtak. A Violator-ről az utolsó kislemez, a World In My Eyes 1990 szeptember 17.-én jelent meg, alig néhány héttel a német újraegyesülés dátuma, október 3. előtt. Mind a négy kislemez az albumról természetesen Top 10 volt Németországban (az Enjoy The Silence második lett, mivel Sinéad O'Connor Nothing Compares 2 U-ja nem volt hajlandó átadni az első helyet)."
