A My Nerd World Podcast készítője, Jon Justice is hallott néhány dalt az új lemezről, és ebben a videóban meg is osztja a gondolatait.
Egy rövid kivonatot készítettem az elmondottakból:
- a banda továbblépett a bluesos hangzásvilágból: a Memento Mori olyan, mintha a Black Celebration érzelmi mélysége az Exciter és a Sounds Of The Universe elektronikus hangzásával lenne elegyítve. Mindegyik dal jól ki van találva, láthatóan mindegyik elkészítésére elég idő jutott.
- a Never Let Me Go gyors, agresszív dal, olyan, mint a So Much Love, a Soothe My Soul, Soft Touch/Raw Nerve, Its's No Good (?) és "nagyon jó". A gitár a Fragile Tension-re emlékeztet
- Wagging Tongue Dave/Martin közös dal: jó a groove-ja, de vannak jobb dalok is a lemezen
- My Cosmos Is Mine: tipikus "epic" nyitódal, nagyon erős track
- Don't Say You Love Me: Dave által énekelt, dramatikus ballada (adja magát a When The Body Speaks párhuzam, de a Breathe is beugorhat a "barokkos szövegfűzéséről")
- Caroline's Monkey: A legérdekesebb dal az általa hallottak közül, azonnal adja magát a Cure-párhuzam, a Disintegration című dalra emlékeztet, egy kifejezést egy az egyben át is emeltek. Dave éneke érzelmes és hódító, a refrént Martinnal énekli. Van egy kis funky groove-ja, és egyszer Dave és Martin egyszer majdnem pont úgy énekli együtt a "sometimes" szót, mint a Clean-ben
- Before We Drown: hátborzongató(an jó) lassú szám.
- Speak To Me: elsőre ez tűnik a leggyengébbnek az eddig általa hallottak közül. Goodnight Lovers vibe, baljóslatú zenével. A Paper Monsters album Stay című dalára emlékeztet, tipikus Dave-dal.
