SPOILER! Szemelvények a cseh Depeche Mode rajongói oldal Memento Mori kritikájából
01 My Cosmos Is Mine - sűrű, nehéz kezdés, ami érdekes kontrasztot alkot Dave éteri hangzású énekével. Az énekes úgy hangzik, mintha egy felsőbbrendű lény hangja lenne, vagy talán éppenséggel egy egoista emberé, azki azt hiszi, hogy ő a sorsa ura, amikor arról énekel, hogy "don't mess with my world, don't mess with my mind, don't question my space-time". Martin aztán szembesíti őt a saját soraival: "no more war, no more fear..." és ahogy a Bladerunner-szerű szintetizátorok átsuhannak a dal vége felé, az egy tökéletes felvezetést eredményez. Tutira ez lesz az koncertnyitó dal.
02 Wagging Tongue - egy gyönyörű dal, nagyon fülbemászó, lehetetlen kiverni a fejedből. Dave és Martin közösen írta, de a szöveg egyértelműen Dave-é, aki nagyon sokat fejlődött: "I won't be persuaded - Kiss your doubts goodbye - Everything seems hollow - When you watch another angel die".
03 Ghosts Again - poposabb hangzása ellenére tökéletesen illik az albumra.
04 Don't Say You Love Me - egyértelműen Tarantino és a Kill Bill juthat először eszünkbe, aztán Angelo Badalamenti és David lynch. Ez egy filmes dal, valószínűleg a leginkább filmszerű, amit valaha készítettek. Dave hangja nagyon érett, tökéletes a hangszerelés, és a Depeche Mode tényleg Lonely Shepherd interpretációját tette be a dal közepébe! Hűha! Egyszerűen gyönyörű darab, amit nem mindenki fog első hallásra azonnal értékelni.
05 My Fabourite Stranger - a nyitó basszusgitárvonaltól kezdve az az érzésünk, hogy az 1919-es német művészeti iskoláról elnevezett zenészek hirtelen életre kelnek. A háttérhangok megintcsak úgy hangzanak, mintha a The Cure Pornography-jának legjobb pillanatait hallanám, Dave fiatalos vokáljával: "My Favourite Stranger, standing in my mirror, putting words in my mouth, all broken, bitter"
06 Soul With Me - ez a cím tűnt a legvalószínűtlenebbnek elsőre, pedig ez egy gyönyörű ballada a haldoklásról és a halálról, amit Martin énekel: "I see the beauty when the leaves begin to fall, I follow the light towards the voices that call me, I go where the angels hide, and I take my soul with me."
07 Caroline's Monkey - egy dal a függőségről, a drogokról és a kokainról. "Drives like a demon through Caroline's tears" - ez egy közvetlen utalás David Bowie-ra és a Station To Station-re. Az album egyik csúcspontja, néhol funky, néhol Clean hangzású, remek ritmussal és szintezitátorokkal
08 Before We Drown - a dal elektronikus felvezetése gyors dalt sugall, de aztán maradunk középtempón. Gahan fenséges hangja, és Martin tökéletes háttérvokálja egy olyan refrénben csúcsosodik ki, ami egyértelműen Moby We Are All Made Of Stars című dalát idézi. Pedig ezt a stílust Moby a korai DM-től tanulta... Elsőre ez volt a legkevésbé megnyerő dal a lemezrtől, most pedig az album csúcspontja már.
09 People Are Good - egészen elképesztő újabb csúcspont. A dal címe pedig azt sugallta, hogy ez a dal szar lesz. Egyszerűen elképesztő groove, egyetlen számban minden olyan elemmel, ami a Depeche Mode-ot Depeche Mode-dá teszi. Súlyos elektronikus dobok, fantáziadús szintetizátorok, végig a dalon. Az emberek nem jók, de a DM még 2023-ban is az. Ráadásul még viccesek is.
10 Always You - színtiszta elektronika, és a Ghosts Again mellett a legpoposabb dal a lemezen, simán lehetne a következő kislemez. Az egyik legkülönlegesebb dalszöveg ebben van: ""My love, the world's upside down, my love, no solid ground, my love, there are no more facts, my love, reality's cracked."
11 Never Let Me Go - ha választanom kellene egy kislemezt, egyértelműen ez lenne. Az egyik gyors dal, tele gitárokkal, akár a Placebo is játszhatná. Élőben is remek lenne! Lendületes, ötletes dal, ami ugyanakkor még a SOFAD időszakba is beleillene
12 Speak To Me - Dave, Christian, Marta és James által írt szerzemény. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a számot, akkor ez a szó a "rekviem" lenne. Egy gyászos Depeche mise: "Speak to me, I'll follow you, I heard you call my name", énekli Dave lassan a billentyűs dallam fölött. Aztán a dal közepén megjelenik az első elektronikus zaj, de Dave folytatja: "I'd be grateful, I'd follow you, all around, I'm listening, now I'm here, I'm found". Az elektronikus nyüzsgés felerősödik, majd hozzáadódik a szívdobogás ritmusa, a recsegés, és az elektronikus zűrzavar, de a szívdobogás még mindig tart, majd hirtelen elhalkul. Vége.... Ez a Memento Mori vége.
Személy szerint - és könnyen lehet, hogy nem mindenki fogja így hallani - ez a legjobb albumuk a Songs Of Faith And Devotion óta. Az első gondolatom az album meghallgatása után az, hogy ezt valamikor '95-ben kellett volna megcsinálniuk, és Alan talán el sem ment volna. Az egész album referencia a saját munkásságukra. Még a dalcímek is annyira DM-esek... Úgy döntöttek most, hogy a legjobb megoldásaikat újra átveszik és nemcsak saját maguktól, hanem a példaképeiktől és a kedvenceiktől is. Ugyanakkor nem lehet nem arra gondolni, hogy ez az utolsó album. Annyira szép a befejezés, hogy az már fáj. "
A cikk eredetije itt található
