Az új Musikexpress magazin új számában 24 oldal szól a Depeche Mode-ról, ebből 2 a Memento Mori dalait elemzi. Ebből szemezgetek most, szóval SPOILER!

01 My Cosmos Is Mine - lüktető nyitány, noha ez volt az utolsó dal, amit Martin az albumra írt. Sötét elektronikus hangok, világfáradtság, reflektálás a háborúra. A dal egyszerre vádirat a világ eseményei ellen, és elvonulás a belső kis világba. A cím ezért dacosan értendő: az én kozmoszom az enyém, ez az én világom, és ez így is marad!

02 Wagging Tongue - eredetileg egy folkos dal, amit Dave a 70-es évek stílusában írt. Az elején Kraftwerk-szerű kozmikus analóg szintetizátor teremti meg a hangulatot. Ez egy dallamos és könnyed visszamlékezés arra az időszakra, amikor a DM naiv vidámsággal hódított. Talán Vince Clarke kedvence lehet?

03 Ghosts Again - a megjelenés előtt kiadott kislemez, amelyet Martin Gore és régi ismerőse, Richard Butler (a poszt-punk veterán The Psychedelic Furs dalszerzője és énekese) közösen írt. Már akkor kellemesen melankolikus 80-as évek-végi, 90-es évek eleji hangulatot idézett fel, amikor az októberi sajtótájékoztatón részleteket hallhattunk belőle. A dal nem is okoz csalódást: sok év után az első olyan DM kislemez, ami tényleg azonnal működik. Az Enjoy The Silence fiatalabb unokatestvére.

04 Don't Say You Love Me - mintha a Walker Brothers írna egy elektronikus stílusban írt Morricone-stílusú filmzenét, amelyet aztán David Lynch felhasználna a Twin Peaks következő évadához. Gahan komoran éneke, többek között az album egyik legerősebb sorával: "Te vagy az énekes, én vagyok a dal". Így szól a blues 2023-ban.

05 My Favourite Stranger - félelmetes hangulatú, visszatérően ismétlődő, hangos, elektronikus dal. A dalszerzők, Gore és Butler konkrétan kínpadra teszik a hallgatót, miközben Dave a pusztító egóról énekel. A végén pedig vér tapad a kezéhez - posztindusztriális elektro-blues, komoly paranoiafaktorral! Kényelmetlen, hideg, és rendkívül intenzív - egy különös Depeche-pillanat az ínyenceknek

06 Soul With Me - meleg hangvételű Martin-dal. A refrénre már-már giccsbe fordulna, de Gore vigyorogva szakít az elvárással és egy okos-soul refrént énekel ehelyett, arról, hogy kiszabadulna a "földi ketrecekből", hogy oda költözzön, ahol az angyalok repülnek, és ráadásul még a lelkét is magával vinné.

07 Caroline's Monkey - egy újabb együttműködés Richard Butler-rel, valószínűleg az album legkevésbé fülbemászó dala. A drogokról és a függőségről szól, a Caroline vállán lévő majom a függőség démonát jelképezi. Fontos téma, jó szöveg, mégis egy dal, ami szándékosan tart távolságot.

08 Before We Drown - Dave nagyívű balladája az albumon, érdekes kezdéssel. A téma a szerelem ambivalenciája, az állandó kételyek, az emelkedések és a zuhanások - és az, hogy egyénként kell előre lépni, mielőtt együtt süllyednénk alá. Az egyik legjobb kifacsart szerelmes dal, amit Gahan a Depeche Mode-ban írt.

09 People Are Good - Martin sosem szerette a People Are People-t: a dal, amely az USA-ban és Németországban naggyá tette a Depeche Mode-ot, szövegileg túl lapos és egyértelmű volt. Ez a dal nem egy újrafeldolgozás - bár az alapütem némiképp hasonlít - hanem egy új emberekről való elmélkedés, tele ambivalenciával. A "minden rendben lesz" mondatot a "bolondítsd csak magadat" sor követi - Dave tudja, hogy hogy találja meg a megfelelő hangnemet Gore gúnyos dalszövegéhez.

10 Always You - komplex ütemekkel és modern pop hangulattal kezdődik, majd átvált a 80-as évek synth-wave világába. Dave ismét megmutatja, hogy az énekhangját jobban befolyásolta a blues, mint bárki hinné. Martin dalszövegei egy sajátos szerelmes dal sorait fogalmazzák meg, ahogy azt ő elképzeli: "Szerelmem, nincsenek már szavak - Az élet túl abszurd". A dal címe más zenét sugall, mint amit kapunk.

11 Never Let Me Go - egy klasszikus DM-dal - és talán a "Go" még tisztelgés is Vince Clarke és a Yazoo slágere, a Don't Go előtt? Erős, slágergyanús, sőt kislemezgyanús dal, 80-as évekbeli ütemekkel, sziporkázó elektromos gitárokkal, és Dave és Martin erős közös vokáljával.

12 Speak To Me - méltóságteljes albumzáró, Dave által írt ballada - a dalszöveg egy fürdőszoba padlóján született. A dal egy könyörgés egy felsőbb lényhez, és egészen nyilvánvalóan halálközeli élményből született. Mint amikor egy imádkozó ember arra kér valakit, hogy vezesse őt, hogy kövessen egy hangot. De hogy az életbe, vagy a halálba? A dal ütemek nélkül kezdődik, a vonósok a tetőpontig fokozódnak, és amikor aztán elhalkulnak, marad egy szívdobogást imitáló lüktető ütem. Egy ember, aki tudatában van a saját halandóságának: Memento Mori! A DM teljes diszkográfiájának egyik legintenzívebb hallgatási élménye.