Vegyük sorra a Barrel Of A Gun mixeit! Az Ultra új időszakot jelentett a Depeche Mode remixkészítőinek a világában. Míg korábban, 1993-ig az volt az ember érzése, hogy vagy a DM tagjai vagy készítik a kislemezekre kerülő, vagy legalábbis szorosan "felügyelik" a mixek készítőit (1993-ban mintha Alan Wilder ízlését idézték volna a remixek készítői). 1997-től viszont úgy eléggé tűnik, hogy a DM maxikra kerülő mixek feletti döntéshelyzet három részre oszlik. Egyrészt ott van Daniel Miller, aki gyakran a Mute Records más művészeit hozza a kiadványokra; másrészt ott van Martin egyre jobban kifacsart, az elmúlt bő 20 évben teljesen a minimáltechno közelébe csúszó ízlése; harmadrészről pedig ott vannak azok a bizonyos Üzleti Szempontok is... Az Ultra-korszaktól van az az érzése az embernek, hogy a Depeche Mode tagjait már nem igazán érdekli, hogy kik szerepelnek a kislemezeiken. Megjelenik persze később is Martin ízlése (főleg 2001-től, lásd a Martin DJ szett szereplőinek felbukkanása a mixek készítői között), illetve a Mute Records üdvöskéinek a mixei, de - érzésem szerint - innentől csaknem minden kislemezen van egy erőteljes kikacsintás az üzleti szempontok felé.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy "senkiháziak kezébe került a popszakma": ha pl. az 1997-es időszak remixelőin végigtekintünk, és némileg érdeklődünk az elektronikus zene iránt, akkor mint a tíz ujjunkat megnyalhatjuk. Az olyan nevek, mint az Underworld, Plastikman, DJ Shadow, Peter Rauhofer, a 3 Phase, a Kruder+Dorfmeister formáció, Carl Craig, az LFO, a Renegade Soundwave, Luke Slater, Hardfloor, Andrea Parker, Speedy J, az Air formáció, Jedi Knights, CJ Bolland, a Gus Gus, vagy a Dan The Automator ekkortájt a legkurrensebb, legkeresettebb nevek közé tartoztak, mint népszerűség, mint művészi szempontból.

És - ami nekem kicsit szomorú - ez volt az utolsó olyan időszak, amikor az együttes tagjai még nyilatkoztak a saját kislemezeikre kerülő mixek kiválasztásának módszeréről, vagy eleve a mixekről. A HDMFC magazinjából, a BANG-ból idézek:

Andy: "Együtt döntünk a dolgok állásáról. Néha kapunk egy ajánlatot, amit elfogadunk, néha pedig magunk járunk a dolgok után. A választás igen nehéz feladat, hiszen manapság elég sok különféle dance és zenei stílus van. Példának okáért, Martin nem igazán kedveli a house zenét. Így house mix nem született ezeddig. Talán szerencsétlen a dolog, mivel mostanában mind Angliában, mind Amerikában a legtöbb disco house zenét játszik. Így maradt a sok trip-hoppos hatás. Lehet azonban, hogy a negyedik kislemezhez lesz talán valami house stílusú mix is."

Martin: "Manapság egyébként elég érdekes folyamat lett a mix készítés. Adsz mondjuk egy általad tökéletesnek ítélt számot egy mix készítőnek, ő meg egy vadonatúj számot ad neked vissza. Néha azon gondolkozom, szinte bármit adhatnánk nekik...."

Dave: "A "Barrel Of A Gun" maxikról beszélve, tulajdonképpen személy szerint nekem csak az Underworld Soft mix és a Plastikman mix tetszik. A többit csak reklámcélból hagytuk a CD-ken. Ha ezekkel a mixekkel több embert rá bírunk venni a vásárlásra, akkor számomra rendben van a dolog."

Martin: "Véleményem szerint, mindkét Underworld mix érdekes. Szerintem merőben más a megközelítésük és ezért jók. Valahogy kiegészítik egymást."

És hogy milyen ez az Underworld Hard Mix? Olyan, mint az ekkortájt rendkívül népszerű Underworld zenekar ekörüli munkái! A Second Toughest In The Infants nagylemezzel éppen népszerűsége csúcsán lévő Underworld egyébként teljesen jó mixet készített: Dave lágy (torzítás nélküli!) hangjával kezdődik és félelmetes "harsonaszerű" hangokkal, de aztán hamar bejön az egész mixet uraló kemény dobalap és a rá illeszkedő, 8 perc után már kissé idegesítő ütőshang. Tényleg kicsit az az érzése az embernek, hogy tulajdonképpen szinte nem is kellene rá Dave hangja; ez egy Underworld szám egy Depeche Mode kislemezen. Néhány igazán Underworldös szintitéma oldja a remix kissé monoton dübörgését, de amúgy "nincs kegyelem" 9 és fél percig dübörög végig a dal (leszámítva egy igazán emlékezetes, pár másodperces kiállást 4:47-nél). A remix végén egy alig hallható női hang mond valamit ismétlődően: vagy azt, hogy "Underworld", vagy azt, hogy "I'm Gahan"... vagy "Martin Gore"? A remix rákerült a Remixes 81-04 válogatásra is: ez egyrészt jelzi a népszerűségét is, másrészt viszont tény, hogy az első remixlemezen gyanúsan a "nagynevű remixelők" felé hajlott a válogatók keze.

Az eredeti kislemezen a Barrel Of A Gun a 12'' vinylen és a "második CD-n' kapott helyet.