Sokat írtam ma arról, hogy a produkció mennyire sokat számított a Songs Of Faith And Devotion korszakban. Ezt bizonyítandó jöjjön most a Judas 2009-ben kiadott demója, amelyben hallható, hogy milyen alapanyagból kellett Alannek megalkotni a SOFAD bonyolult, szövevényes zenei világát. Nem rossz ez a demó sem, de leginkább valami soulos-reggaes valamire hasonlít (egész jók a fúvósok). Ha a Judas a kétezres években jelent volna meg, akkor egy ilyesmi semmiség lenne - ennél nagyobb bizonyíték nem kell Alan Wilder pótolhatatlanságára.
