A ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion kilencedik dala a ONE CARESS, azaz rátették az I Feel You B-oldalasát a lemezre is. Erről a dalról is volt szó részletesebben az I Feel You kiadványnál, így most csak ismétlem magamat: a One Caress az egyik legkülönlegesebb gyöngyszem a Depeche Mode történelmében. Egy gyönyörű dallamú dalt valamiért egy (Wil Malone által vezetett) 28 tagú vonósszenekar segítségével rögzítettek, ráadásul Martin kissé megmagyarázhatatlan módon egy alkalommal akarta csak felénekelni a dalt. Ha jól figyeltek, hallatszik is, ahogy izgul! Lenyűgöző, ahogy a visszafogottan kezdődő vonósok egyre inkább veszik át az uralmat a dalban, díszítésekkel, ügyes kis témákkal; talán egyetlen Depeche Mode dal sem ennyire ünnepélyes és játékos egyszerre! A vége pedig már-már meghatóan csodálatos: kinyílik a hangszerelés, széles mozdulatokkal játszanak a vonósok és ezzel a már-már klasszikus zene-szintű élményt hozó zenei megoldással, szinte váratlanul ér véget a dal. A One Caress aztán hamar kinőtte B-oldalas státuszát: rákerült a Songs Of Faith And Devotion lemezre is, utolsó előttiként (noha hangszerelésben nem igazán illik rá, persze különösebben semelyikre, annyira egyedi kis különlegesség), aztán később játszották néhány turnén is. Ami nagyobb meglepetés, hogy egy elég szokatlan, igencsak „dark“ klip is készült hozzá, egy hideg őszi reggelen, az észak-amerikai turné kellős közepén, Chicagoban. Érdekesség még, hogy ez volt hosszú évek után az első DM klip, amelyet nem Anton Corbijn, hanem a korszak népszerű rendezője, Kevin Kerslake rendezett. Állítólag hosszú órákig szedték össze az elkóborolt bogarakat a környékről :D
A DM Live Wikiről következzék most néhány szó a dalról.
Alan: „Miután eldöntöttük, hogy "igazi" vonósokat akarunk, csak egy vagy két lehetőségünk volt, hogy ki hangszerelje őket. Will Malone hangszerelte a vonósokat a Massive Attack 'Unfinished Sympathy'-jához, ami mind nekem, mind Martin-nak a kedvencem. A vonósokat a londoni Olympic Studiosban vették fel, egy 28 tagú vonósszekcióval, amelyhez Martin élőben énekelte a vokált - ezzel megszületett (holtversenyben) a valaha volt leggyorsabban felvett Depeche Mode dal (a másik a Somebody volt)
Andy: "Ezt csak egy B-oldalnak szántuk, de olyan jól sikerült, hogy úgy gondoltuk, felrakjuk az albumra".
Martin: "Az volt a legjobb benne, hogy annyira spontán volt. A vonósnégyes bejött és játszott, én pedig élőben énekeltem velük. Három óra alatt vettük fel a dalt, általában minden dal körülbelül egy hónapig tart. Nem osztom azt a nézetet, hogy a szintetizátorok és a samplerek nem igazi hangszerek, de a zenészekkel, az igazi vonósokkal ad valami különleges pluszt az egésznek. Sok éven át tanultak, tudjanak játszani a hangszerükön. Éreztem magamban, hogy a zenémet hirtelen komolyabban veszik. Tudom, hogy nem kellene így éreznem. De bármilyen hülyén is hangzik, dha hirtelen "igazi" zenészeket hallok, akik évekig tanultak zenét, és előadják a dalodat, az bizonyos értelemben komolyabbnak hat. Ez csak egy érzés, és hamis. De létezik.“
