A Mercy In You lehalkuló szintihangjai után fordított visszhanggal felvett dudákat hallunk. Noha az eredeti hatás szerint Steafan Hannigan (egy külsős szereplő DM lemezen - ilyen se volt még) játéka talán kísérteties atmoszférát kellett volna, hogy teremtsen, ez mégis egy hűvös, kellemes, emelkedett felüdülés a Mercy In You harsánysága után. Martin dupla vokálban megszólaló gyengéd sorai aztán egyértelművé teszik, hogy egy ballada következik a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion című lemezen: ez a JUDAS!. Elképesztően telt hangzás, lenyűgöző effektek, játék a sztereó hangzással a dal további részében is. A második versszakra megérkeznek a finoman kopogó dobok is, de a dal igazán a refrénre nyílik ki, egészen lefegyverző, abszolút a későbbi Recoilt idéző vonósjátékkal. A puha, mégis felemelő hangzású dal a vége felé a sorvégi "if you want my love" ismétlésekbe torkoll, amely aztán átmegy egy templomi hatású kórusénekbe. Aztán mégsem így ér véget a dal, mert egy pillanatnyi döccenő után jönnek Alan Wilder másodpercei: a stúdiómágus még egy kiváló "kódát" ragasztott az eredeti dal végére (állítólag a dal lezárásán nagyon sok vita volt Martin és Alan között). Pedig Alan nem nyúl annyira a hangzáshoz, ugyanaz a puha, selymes hangzás hallható, mint eddig, "Recoilos" vonósokkal és hűvős hangulattal. A lemez egyik legszebb dala!
