Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Markolászás, hajrázás, őrjöngés - Fly On The Windscreen, Devotional

2023. november 23. - Szigi.
A ma 30 éve kiadott Devotional VHS utolsó két dala következik. Elsőként itt a Devotional Tour nagy meglepetése, a FLY ON THE WINDSCREEN, amely egy remekül átdolgozott, "grúvos" változat - és amit ráadásul a koncerten igen előkelő helyén, a második ráadás első dalaként játszottak. A videó emlékezetes pillanatai közé tartozik, ahogy az újra vörös fényben úszó színpadon Dave magára markol, ahogy Martin rázza a haját a szinti mögött, ahogy Dave a "Now"-t a közönséggel énekelteti, ahogy kimegy oldalt az oldalsó páholyban ülőkhöz, akik annyira meg akarják fogni a kezét, hogy majdnem leszakad az emelet; majd pedig a végén egy gyengéd "Kiss me" Dave szájából, miközben a szerencsés első sorral pacsizik, és ahol éppen egymást nyomják agyon az őrjöngő rajongók...
 

Betűk, vásznak, csodagitár - Enjoy The Silence, Devotional

Alan a dobolástól kimelegedve megérkezik a szintik mögé és gyorsan megtörölközik, és Dave is sebesen szárítkozik egyet: a banda pedig már az ENJOY THE SILENCE-t játssza! Alan és Martin arca néz ránk a kivetítőről; a közönség egy része erre a dalra is "Never Let Me Down Again-esen" karlenget. Szinte szokatlan módon Dave még az első refrént is végigénekli. Aztán a dal vége felé Dave felszalad Alanhez és Andyhez, amíg Martin a "földszinten" a világ leghódítóbb gitárdallamát játssza. És persze a végén ott van Dave, aki elkéri a közönség egyik tagjától a "Reach Out And Touch Dave" feliratú vásznat. A Devotional Tour Enjoy The Silence-ének egyik érdekessége, hogy a dal végén Dave nem énekli el még egyszer azt a sort, hogy "enjoy the silence". A legvégén pedig a "Depeche Mode" betűi futnak végig a kivetítőn...
 

Itt még semmi különös - Personal Jesus, Devotional

A ma 30 éves Devotional VHS utolsó 4 dalához érkeztünk. A ráadás első száma a PERSONAL JESUS volt, Alan Wilder-rel a dobok mögött. A későbbi turnékon talán több elánnal adták elő a dalt, itt szinte még csak "egy a sok közül" számnak tűnik - legalábbis számomra.
 

Pergők minden mennyiségben - Never Let Me Down Again, Devotional

A Stripped után csupa SOFAD-dal jött a ma 30 éves Devotional VHS-en (Condemnation, Judas, Mercy In You, I Feel You), ezeket majd december 6-án, a Songs Of Faith And Devotion Live 30 éves jubileumán fogom végigvenni. Következzék most a NEVER LET ME DOWN AGAIN, első ízben élő dobbal, a doboknál Alan Wilder-rel. Az 1993-as verzió újdonsága az ötletes kivetítés mellett az, hogy a "nagyzenekari" kezdéssel indít (tehát nem is a négy gitárhanggal, mint az 1987-es verzió és nem is az Aggro Mixszel, mint az 1990-es), és a legnagyobb furcsasága, hogy ezúttal teljesen kimarad a középrész, így a bevezető hangokat leszámítva majdhogynem az albumverziót hallhatjuk. Aki szereti Alan dobolását, annak csemege ez az erősen "pergőkkel dúsított" verzió. Szerintem van jobb változata is a dalnak.
 

Az MTK-pályán még félig-meddig ismeretlen gospeldal - Death's Door, Devotional

A DEATH'S DOOR a stáblistában volt hallható a Devotional VHS-en, de mivel a setlistben itt következne, ezért ideteszem, ráadásul némi csalással egy utólagosan összefabrikált videóból. A Condemnation B-oldalasa jónéhányszor elhangzott a Devotional Tour során (többek között az MTK-pályán is, ahol állítólag sokan nem ismerték fel a dalt, hiszen az csak később jelent meg Depeche Mode-kiadványon, az említett Condemnation-ön). Alan zongorajátékával és a vokalistahölgyek hathatós támogatásával csendült fel a dal, azaz alaposan eltért az albumverziótól és a B-oldalas változattól is. (talán még gyorsabb is volt). Talán a leghirhedtebb előadása akkor volt, amikor 1993-ban New Orleans-ban Dave szívinfarktust kapott az In Your Room prezentálása közben, és érthető okokból nem tudott visszamenni a színpadra ráadást adni. Így Alan és Martin - kissé talán fanyar humorral - ezt az egy dalt adta elő ráadásként.
 

Ülve törölköző Dave, és köldökök mindenhol: Stripped, Devotional

A STRIPPED következik a ma 30 éves Devotional VHS-ről. Ez mindössze a második dal a koncerten, ahol kivetítést használ Anton Corbijn: a köldökök látványa és a Stripped feliratok komótos rajzolása sokunk számára örök emlék marad. A kezdő hang és Dave Porsche-ja között itt mintha több idő telne el, mint a korábbi változatokban.A Stripped-nek a Devotional-dobok szerintem kevésbé álltak jól, nekem jobban tetszik ez a dal a korábbi (főleg a 101-es) változataiban. A dal egyik csúcspontja Dave, aki a dal elején ülve (!) törölközik (!). Ebben a videóban az látható, hogy ki mit játszott a dalból (sok szeretettel küldöm az "Andy nem játszott semmit" tévképzetben élő rajongóknak)
 

Egy kisebb meglepetés, sárszínű háttérrel: Halo, Devotional

A HALO következik, ami a Policy Of Truth mellett egy olyan dal, ami nem is volt rajta a 30 évvel ezelőtti Devotional VHS-en, de a 2004-es DVD-re rákerült. A Devotional Tour kilencvenes évekre koncentráló dalcsokrát az is alátámasztja, hogy ezen a turnén simán dobtak olyan dalokat, mint az A Question Of Time, a Black Celebration, a Shake The Disease, a Strangelove, vagy a Master And Servant (hogy az ekkortájt tiltólistás Just Can't Get Enough-Photographic párosról ne is beszéljünk), de a kislemezen meg sem jelent Halo mégis minden egyes fellépésen szerepelt. A dal 1993-as nem igazán nyúltak hozzá; a Devotionalos köntös ellenére ez (talán a végét leszámítva) szinte teljesen ugyanaz, mint a World Violation Tour-változat.
 

Pacsi és őrület a közönség soraiban: Behind The Wheel, Devotional

A Walking In My Shoes után a BEHIND THE WHEEL következett a ma 30 éve boltokba kerülő Devotional VHS-en! Ez is élőbb hangzású verzió, köszönhetően annak, hogy a dobalap alaposan meg van színesítve pergőkkel. A színpad ezúttal kékre vált, a közönség megőrül: Dave pacsizik a közönséggel, Martin a gitárját bűvüli, a végén pedig még a Beatmasters-mix is befigyel.
 

A magányos Dave és egy kiváló változat - World In My Eyes, Devotional

A Policy Of Truth után egy újabb Violator-klasszis következik a ma 30 éves Devotional VHS-en: ez a WORLD IN MY EYES! A kiválóan átdolgozott verzió a Mode To Joy remix "let me take you on a trip"-jével kezdődik, majd a The Beloved-féle Mayhem Mode mix szintifutamaival folytatódik, de aztán jön a refrén zenei alapja, és innentől már nagyjából az albumverzió hallható (Dave éneke itt kezdődik csak). A színpad pirosra vált, és Dave mindent belead, bár feltűnő, hogy mennyire magányosan mozog a színpad alsó részén (szó sincs a mostani turnék összevigyorgásairól, interakcióiról). A World In My Eyes ezen változata egészen kiváló: természetesen itt sincs szó élő dobokról, mégis sokkal organikusabbnak tűnik, mint a World Violation Touros változat (és őszintén szólva mint a későbbi élődobos változatok is...)
 

Az első ruhadarab lekerül: Policy Of Truth, Devotional

A ma 30 éve megjelent Devotional videókazettát úgy fogom bemutatni, hogy a mai napon végigveszem a kiadvány Songs Of Faith And Devotion-ön kívüli dalait, néhány nap múlva - egészen pontosan december 6-án, a megjelenése napján - pedig a Songs Of Faith And Devotion Live dalait (hangsúlyozva, hogy a SOFAD Live felvételei nem egyeznek meg a Devotional Tour hanganyagával). Így tehát ma nem a grandiózus Higher Love-val kezdünk (viszont december 6-án azzal zárunk), hanem a koncertek állandó második dala, a POLICY OF TRUTH következik. Kissé szokatlan volt, hogy 1 új dal után azonnal egy régebbi jöjjön, de volt már erre példa a DM korai turnéin.
 
A függöny lehullása után tehát ez volt az első dal. A színpad lila fényben úszott, és Dave a dal felénél meg is szabadult első ruhadarabjától, az öltönyétől... Maga a dal élőbb hatású, mint a World Violation Tour-on (noha fontos kiemelni, hogy nem dobokkal játsszák), és a dal végén a refrén ismételgetésnél többször jön vissza a jellegzetes éles Policy Of Truth-"riff", ami egyértelműen javít az alkotáson.
 

süti beállítások módosítása
Mobil