Ez az észak-amerikai bizonyos turnékezdet kicsit tehát döcögősen alakult 30 éve a Depeche Mode-nak. A helyi újság, a Variety alaposan lehúzta a banda első fellépését. Hevenyészve lefordítom a cikket:
"A Depeche Mode három év után első észak-amerikai turnéja rázósan indult Québecben, a Montreal Forumban tartott, rendkívül egyenetlen koncerttel. A show majdnem az est felénél szétesett, amikor David Gahan énekes elvesztette a hangját.
A baj akkor kezdődött igazán, amikor Gahan megpróbálta elénekelni a "Condemnation"-t, a bluesos, gospeles számot a csapat legutóbbi Sire kiadványáról, a "Songs of Faith and Devotion"-ről. Ez vitathatatlanul a legjobb dal a lemezen, és egyértelműen a műsor első felének középpontjába szánták, Alan Wilder zongorával és két háttérénekesnővel, Samantha Smith-szel és Hildia Campbell-lel kiegészülve.
Sajnos Gahan hangja a dal felénél elcsuklott, és végül lesétált a színpadról, így a három döbbent tekintetű zenekari tagnak kellett befejeznie a dalt. Gahan a Warner Music forrásai szerint súlyos megfázásban szenvedett. A gitáros/billentyűs Martin Gore vette át a helyét, és a színpad elejére ment, hogy énekelje a "Judas"-t, a közel-keleti ízű balladát az új albumról.
Gahan körülbelül 15 perccel a sietős távozása után visszatért, hogy meglepően erőteljesen előadja a "Mercy in You"-t, de hangi problémák gyötörték a show hátralévő részében, különösen a dallamosabb számoknál. A teljes szett a ráadással együtt csak alig több mint másfél órát tartott, és a zenekar egyetlen régi slágerét sem adta elő.
A zenekarnak mégis sikerült megmentenie az estét, köszönhetően Gore zenei vezetésének és a 13 000 rajongó kimagaslóan lelkes támogatásának.
A koncert úgy kezdődött, hogy Gore, Wilder és Andrew Fletcher billentyűs hangszereken játszott a Gahan mögötti magas színpadon, a korábbi Depeche Mode turnékra jellemző high-tech felállásban. De a csapat radikális stílusváltásaként a zenészek az este előrehaladtával akusztikus hangszerekre váltottak.
Az előzenekar, a brit The The The egy 50 perces szettel nyitott, amelyet az énekes Matt Johnson merengő, intenzív jelenléte uralt. A közönség reakciója megfelelő volt, de Johnson sötét, komor stílusa nem igazán érvényesült egy aréna keretein belül.