Újabb kislemez, kerek jubileummal, újabb kétnapos bejegyzéssorozat: ma 30 éve jelent meg a CONDEMNATION kislemez!
Ahogy az első dal volt az első kislemez, a második pedig a második, a Songs Of Faith And Devotion albumon szép szabályosan a harmadik dal lett a harmadik kislemez. Erről már a július 31-ei Crystal Palace koncerten osztogattak szórólapokat a rajongóknak. Dave állítólag első kislemeznek akarta volna a dalt, viszont az, hogy a kislemezen Rush mixek találhatóak, arra enged következtetni, hogy lehet, hogy a Rush lett volna mégis a kislemez, és később módosítottak Condemnation-re.
A kislemezes verzió, a CONDEMNATION (PARIS MIX) egy még gospelesebb, még lágyabb, még felemelőbb és valljuk meg, még amerikaiasabb ízű verziója lett az albumdalnak. Dobok helyett máris sokszínű vokállal és zongorával kezdődik, azonnal hallatszik, hogy nemcsak Martin, hanem egy nőkből álló vokalistacsapat (talán éppen a turné vokalistahölgyei) is be lett vonva az énekbe. Az "if you honestly" résznél megerősödik a háttérvokál (tulajdonképpen a koncertverzióra emlékeztet ebből a szempontból), és csak az első versszak után érkeznek meg a dobok. A második versszakban a "why"-nál tovább erősödik a háttérvokál, tökéletesen kiegészítve Dave csodálatos, szenvedéllyel teli énekét. Az, hogy Martint egy egész háttérvokál-csapat helyettesíti, az a dal végén lesz egyértelmű: két taktusnyit csak Dave énekli az albumzáró hangkieresztő dallamokat, ám aztán beáll a gospelkórus is, felemelő, emelkedett, ízig-vérig amerikaias ízt adva a kislemezverziónak. Egészen különlegesen csodálatos verziója egy amúgy is kiváló dalnak, számomra mindenképpen a DM egyik csúcspontja!
Martin: (...) A szám a lehető legegyszerűbben készült, a dalszöveg erősen gospel hatású és felénekelve is ilyen lett. Nem használtunk szekvenszereket és nem lettek sampelre téve a hangok sem. Egyszerűen ilyen érdekes hatása lett. Dave úgy is gondolja, hogy ez a vokál élete legjobb teljesítménye volt. Igen érdekes volt rögzíteni a számot.
Alan: Megpróbáltuk a lehető legjobb környezetet megtalálni a felvételek és a magunk számára. Az a bizonyos vokál egy madridi villa-studió pincéjében lett rögzítve. Maga a helység is nagyon vízhangos volt, és Dave élvezte, ahogy a hangja ide-oda áramlik a falak között. Ez örömet okozott neki, így mégnagyobb odaadással énekelt.
Dave: Az a dal...hát igen. Mindenképpen a legjobb teljesítményem ezidáig. De maga a dal, a szöveg, a melódia is az, amely a legjobb amit valaha kaptam, hogy előadjam. Ez az a dal amelyről azt kívánom, bárcsak én magam írhattam volna. A felvétel még Madridban készült,...úgy érzem mindennek van jelentősége a számban. Minden hangnak, sornak, ütemnek van értékes helye. A felvétel után kijöttem a kontrollszobába és láttam Flood és a többiek arcát. Mindenki hallgatott és érezni lehetett, hogy valami nagyszerű dolog történt. És ez az a szám is, amelyet szeretném, hogy először halljanak tőlünk az emberek, mert azt hiszem, valami nagyon speciális dolgot vittünk véghez.
Dave: A Songs Of Faith And Devotion album dalainál valami nagyon erőset érzek minden dalban, igazán! Van valami minden számban... A Condemnation volt az egyik szám, amelyet még a felvételek kezdetén rögzítettünk egy madridi villa-stúdióban. A felvételkor éreztem rá a számra, és ha őszinte akarok lenni elmondom, hogy akkor döntöttem úgy, hogy nem hagyom ott a többieket. Elég nehéz felvételi kezdet volt...úgy akartunk új lemezt csinálni, hogy nem bírtuk elviselni egymást egy szobán belül.
Dave: "Nem, sohasem lesz másik "Condemnation". (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak)
Martin Gore a Bong számában. 37, 1998: "Dalszerzőként nem nekem kell folyton azt mondanom, hogy szerintem ez egy nagyszerű dal, ezt inkább valaki másnak kell mondania. Nagyon szeretem ezt a dalt, de nem vagyok benne biztos, hogy a legjobbat hoztuk ki belőle. Az albumverziónk egyfajta gospelutánzat, de a kislemezes verzió, amit gospelénekesekkel vettünk fel, valószínűleg jobb. Bár még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez a maximum, amit kihozhattunk volna a dalból."
Alan Wilder a Keyboard magazin 1993. májusi számában nyilatkozott: "A 'Condemnation' című számban a zongorát egyfajta hullámzó hangmagasságváltónak vetettük alá. Az volt az elképzelésünk, hogy fokozzuk a gospel-hangulatot, ami a dalnak eredetileg is megvolt, anélkül, hogy utánzatba mennénk át. Megpróbáltuk azt a hatást kelteni, mintha egy szobában, egy térben játszanánk. Úgyhogy úgy kezdtük, hogy a csapat mind a négy tagját rávettük, hogy egy-egy dolgot csináljanak ugyanabban a térben. Fletcher egy billiárdrúddal ütögetett egy zacskót, Flood és Dave tapsoltak, én doboltam, Martin pedig orgonán játszott. Visszahallgatva elég embrionális állapotban volt, de ötletet adott a dal irányvonalához".
Dave Gahan az Exclaim! 2021-ben azt mondta, hogy még mindig libabőrös lesz, amikor felidézi a dal felvételét: "Azonnal magamévá tettem a dalt.. Nem feltétlenül volt teljesen pontos, ahogy Martin megírta a dallamvonalat, a frazeálást vagy az időzítést. Egyszerűen csak elénekeltem, és amikor végeztem a szalag leállt, és csend lett. Bekapcsoltam a fejhallgatómat, és hallottam a producer, Flood hangját, aki azt mondta: "Igen, azt gondoltam, hogy fel kell vennünk újra, de ez úgy jó, ahogy van." (az idézeteket a DM Live Wikiről fordítottam).
Dave gyakran említi a Condemnation-t, mint a kedvenc DM dalát, nem véletlen, hogy többször eljátszotta, szólóturnéin is - de ezekről holnap!
A Condemnation klipjét Magyarországon, Felsőgödön forgatták, az 1993-as budapesti koncertet követő napon. (A pletykák szerint ezért is nem került fel a The Singles 86-98 videoklip-gyűjteményre, mert Anton Corbijn szerint túl fáradtnak tűnik a zenekar, főleg Dave. A pár évvel későbbi újrakiadáson aztán mégis szerepelt a klip). Daryl Bamonte így ír erről a híres-hírhedt Devotional Tour Diaryban: "Hihetetlen hosszú útat tettünk meg Belgiumból ideáig és ma még ki kellett autózni "a nagy magyar pusztába" is, csakhogy Anton leforgathassa a Condemnation videót. Dave számára az egész nap Sam és Hildia ölelésében telt. Nem tűnt bánatosnak emiatt. Történhetett volna mindez máshogy is...."