Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Alone

2023. március 25. - Szigi.

A következő dal a tízéves Delta Machine-on az ALONE, sokunk titkos kedvence, "elrejtve" a két kislemezes dal közé. Kemény elektronikus dobokkal kezd, ám aztán jön Dave éneke és a szintetizátoros háttér, ami egyfajta könyörgő, rémült összhatást adnak a dalnak. Jönnek még erősebb dobok is, aztán a refrén meg valahogy az A Broken Frame időszakot juttathatja eszünkbe. A refrén után egy szépséges, nem is evilági szintetizátorszóló következik. Aztán a többi versszakra több effekt jelenik meg, de a refrénre ismét megnyugszik a zenei háttér. Majd jön egy egészen érdekes, a dal többi részéhez nem feltétlenül illeszkedő középrész, ami után szerencsére ismét visszatér a szépséges szintiszóló. Aztán a dal utolsó hangjai megint valahogy a Satellite-ot juttathatják eszünkbe... egészen érdekes, különleges, borongós hangulatú dal, kár, hogy csak "rejtett gyöngyszem" maradt!

Should Be Higher

A SHOULD BE HIGHER a következő dal a ma 10 éve megjelent Delta Machine albumon, szintén Dave és Kurt Uenala közös munkája. Dave a függőségeivel való nap mint nap való küzdelemről írta ezt a dalt, erről szól a "The lies are more attractive than the truth" sor. Vészjósló kezdés, dúr és moll hangnemű sorok váltakozása teremt feszültséget, majd jön Dave szenvedéllyel teli éneke. A bridge-ben Dave és Martin együtt énekel, majd jön a refrén, amit Dave meglepően magas hangterjedelemben ad elő. És ennyi - jön még egy versszak, még egy bridge, még egy refrén és egy hosszas instrumentális levezetés. Sokak kedvence a dal, nekem nem tartozik a favoritjaim közé, kicist túl "szellős", szerintem nincs benne bő 5 percnyi zenei ötlet.

Soft Touch / Raw Nerve

A SOFT TOUCH / RAW NERVE következik a ma 10 éves Delta Machine albumon, ami szerintem egyike a DM történelmének legrosszabb vicceinek. Ekkortájt sokat emlegette Dave és Martin a korai ős-szintipunk zenekarokat, mint pl. a Tuxedomoon - és körülbelül pont Tuxedomoon-szinten lett elrontva ez az amúgy dögös dal. Sűrűn kopogó dobok, gitár, zajok, majd bridge-ben jön valami, a dal erejéhez mérhetetlenül kevés "igazi" dob, ami aztán hamar újra el is tűnik. Az egész dal üvölt - számomra - egy rendes dobért, de nem, csak a kopogó, idegesítő dobeffekt megy végig a dalon. Nagy kár, mert amúgy egy jó kis dalról lenne szó, de következezesen végig van trollkodva. A végén hirtelen csend lesz, de aztán még visszatér, hogy ne felejtsük el az agyzsibbasztó, kopogó dobeffektet.
 

The Child Inside

A Delta Machine egyetlen Martin által énekelt dala a THE CHILD INSIDE. Tulajdonképpen ez az egyetlen olyan dal a lemezen, ami nagy meglepetést nem okoz. Martin nagyívű balladája minimalista, Counterfeit 2 hangszerelés kíséretében hallható - itt még a lemezt végigkísérő zajok is csak helyenként bukkannak elő. Szövegét tekintve pedig ez a Depeche Mode egyik legszomorúbb dala, a "bennünk meghaló gyermekről"

Broken

A Delta Machine rejtett gyöngyszeme következik. A BROKEN Dave és Kurt Uenala közös munkája, és annyira mélyen idézi meg a Depeche Mode élményt, mint nagyon kevés újkori dal. Egyre erősődő analóg zajokkal kezdődik, ám aztán egy nagyon kellemesen bánatos, ízig-vérig a 80-as évek legszebb hagyományait megidéző dal lesz belőle. Dave annyira öblösít, amennyire csak tud, a szöveg gyönyörű, a refrénben pedig szárnyal a dal. Ahhoz képest, hogy a demója mennyire egybitesen táncos melódia volt, nagyon kellemes meglepetés ez az albumverzió - és még ez sem annyira jó, mint a studio session változat! Az egyik legegyértelműbb kislemezválasztás lett volna a lemezről, de nemhogy nem lett belőle single, még koncerten sem játszották.
 

Slow

Noha a Delta Machine valamifajta elektro-blues albumnak lett beharangozva, az első bluesos dalra a hatodik dalig kell várni, ez a SLOW! Jól is jön egy kis pihenő a sok elektronikus dal után. A zenekar egybehangzóan állítja, hogy ez a dal a Songs Of Faith And Devotion korszakban született, de Alan nem igazán lelkesedett érte, így végül nem került azok közé a dalok közé, amiket felvettek. A lassú, lépegetős dalt hangulatos gitár kíséri. Dave énekdallama mintha keresné a helyét a refrénben, soha nem találod ki, hogy melyik lesz a következő hang... A szexről szóló szöveget Martin "oooo" vokáljai színesítik, de emlékezetes a dalszerző "it's a siiiin" vokálja is. Aztán a dal ismét Ben Hillieres zajfelhőbe fullad. Kellemes dal, semmi extra.
 

My Little Universe

Újabb elszállt elektro-dal: a ma 10 éves Delta Machine A oldala nem mindig tartalmaz éppen rajongóbarát felvételeket. A MY LITTLE UNIVERSE ismét egy minimalista, techno felől érkező Depeche Mode dal, amelyre Dave csodálatosan szép dallamot énekel. Ezzel együtt ez a zene már inkább a koncertek előtt szóló Martin DJ szettet idézi számomra, nem annyira a DM-et. A dal vége itt is zajba fullad, Ben Hillierhez méltóan.
 

Secret To The End

A Heaven után visszatér a ma 10 éves Delta Machine sötét, kemény elektro hangzása: ez az első Dave és Kurt Uenala által írt dal, a SECRET TO THE END. Szinte bugyborékol a hangzás a sűrű, kemények kopogó doboknak köszönhetően. Aztán bejön Dave érzelmes, gyászos éneke: a frontember állítása szerint a rákbetegsége után írta a szöveget, ez az oka pl. a sok "is this the end?" kikacsintás. Kiváló bridge után aztán sajnos egy elég idegesítő refrén jön ("Should have been you (should have been you), stb."). Egy újabb elég jó versszak-kiváló bridge-idegesítő refrén kört teszünk be, aztán sajnos a refrén zajos, ütősökkel telepakolt zenei része ismétlődik a dal végéig (egy pár másodperces ígéretes szintiszólót leszámítva). Még nagyobb lehet a "kihagyott ziccer" érzetünk, ha meghallgatjuk a néhány hete napvilágra került "Secret" címet viselő demót: ott a bridge után egy végtelen elveszett, magányos refrén jön, ami nekem sokkal jobban tetszik a végleges változatnál.
 

Heaven

A ma 10 éves Delta Machine harmadik dala a HEAVEN, amelyről pár napja már szót ejtettem: a nagyívű, zongorás ballada nem tartozik a kedvenc DM dalai közé. Nemcsak a szerintem gyötrelmes lassúsága miatt: valahogy a legfurább helyeken még meg is zökken ("over and over", "dissolving trust"), tehát még ki sem nyílik számomra, hogy elringatózzak rajta. Vagy ha egy egyszerű ballada, akkor meg miért kísérik szinte végig zajos, idegesítő effektek? A gitárok szépek a végén.
 

süti beállítások módosítása
Mobil