A Depeche Mode egyik jellegzetessége, hogy a fő eseményei, fontos albumai, turnényitói nagyjából 1-2 héten belül történnek minden évben. Így tehát most a 30 éves a SOFAD posztok, a buliszervezés, a kritikák írása és a hajnai turnékezdés dokumentálása után máris kezdhetem írni az újabb két napra elég posztokat: 10 éve jelent meg ugyanis a DELTA MACHINE, a Depeche Mode 13. nagylemeze! Egyben mindmáig az utolsó album, amelyen Ben Hillier volt a producer. Ez volt az első kiadványuk a Columbia kiadónál, azaz ezzel a lemezzel értek véget a kiadványokkal agyonpakolt "nullás évek" időszaka. A keverőpultnál a Violator és a Songs Of Faith And Devotion legendás mérnöke, Flood állt.
Visszatekintve ez a lemez meglehetősen eltér az előző két Ben Hillier-lemez hangzásától, ugyanakkor meglepően nagy hatást gyakorolt rá az egy évvel korábbi Vince Clarke-Martin Gore techno-produkció, a VCMG hangzása. Dave pedig a Soulsavers-ben alkalmazott éneklési technikáit alkalmazta. A furcsának tűnő elegy nem sült el rosszul, főleg, hogy a zenekar szemlátomást sokféle hangzást akart megidézni, széles zenei spektrumon kalandozott és a slágerességet sem vesztette szem elől. Ez egyébként a leghosszabb Depeche Mode lemez az Ultra után. A 13 számos fő lemezt ráadásul egy 4 számos bónusz kiadás is színesítette.
Összességében véleményem szerint a felemás, problémákkal terhelt Sounds Of The Universe-időszak és a politikai hangvételű, nehéz körülmények között született Spirit között a Delta Machine egyfajta nyugvópont-szerű korszaka a Depeche Mode szerencsésen hosszú történelmének.
Itt a teljes lemez, és persze kíváncsi lennék a kedvenceitekre is :)