Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

1988, Montpellier, előzenekarostul

2023. március 01. - Szigi.
Ma esti Music For The Masses Tour adagunk Montpellier-ből származik, és érdekessége, hogy tartalmazza az előzenekar, a Nitzer Ebb fellépését is. Kiváló minőségre azért ne számítsunk.
 

Viták helyett feledés: ma 19 éve jelent meg a Live Monsters!

Ez a DVD annak idején nagy vitákat keltett, majd a vitákat - érzésem szerint - a feledés csöndje váltotta fel: ma 19 éve került a boltokba Dave mindmáig egyetlen szóló koncertkiadványa, a LIVE MONSTERS DVD! Íme a teljes koncertfelvétel: 

A tavaszköszöntő dal

Minden évben ezzel a gyönyörű dallal köszöntjük a meteorológiai tavaszt! Ma 13 éve jelent meg Tim Simenon, azaz a BOMB THE BASS Back To Light című lemeze. Ennek a lemeznek a zárószáma a MILAKIA volt, amelynek Martin volt a táncszerzője. Állítólag a dal 1997-ben született, amikor Tim éppen az Ultra producere volt... A dal maga pedig egy gyönyörű instrumentális a Stjarna-Sibeling vonalról.
 

Február 29. helyett ma búcsúztatjuk a telet

Nem sok Depeche Mode-hoz köthető esemény történt február 29.-én, de például 1988-ban a Music For The Masses Tour egyik franciaországi koncertje Toulouse-ben pont erre a napra esett - így ma erről ma emlékezünk meg, a meteorológiai tél utolsó napján. Sistergős, de elég dögösen szóló teljes koncertfelvétel, érdemes vele próbát tenni!
 

És még egyszer az Allelujah Reduction-ról

A ma 15 éve megjelent Recoil kislemezt az ALLELUJAH (REDUCTION) zárja, ami a Subhuman Deluxe kiadványról ismert ambient változata a dalnak. Ez a verzió nem tér el jelentősen az eredeti, amúgy is ambient hangulatú daltól. Kevesebb hang, jobban kiteljesedő Carla Trevaskis ének, és a basszusmenet apró kis trükkjei és zörejei is jobban hallatszódnak. Sajnos a kissé bosszantó In Your Room „harangszerű”, vagy „cseréptörés-szerű effektjei is”. Ugyanakkor itt tűnik fel, hogy a Tangerine Dream részlet már jóval korábban, a vonósokkal tarkított filmzenés rész előtt megérkezik a dalba. Érdekesség, hogy ez a verzió csak pár másodperccel rövidebb, mint az albumváltozat – szemben a csaknem 2 perccel rövidebb Prey (ambient version)-nál.

Még egyszer a Prey albumverziójáról

A ma 15 éve megjelent, mindmáig utolsó Recoil kislemez, a Prey/Allelujah második dala - kissé ötlettelenül - a Prey albumváltozata. Az élvezetes alkotásról a Subhuman megjelenésének 15. évfordulóján már írtam: alig hallható fémes hangokkal kezdődik, majd lassan erősödő hangok után jön Joe Richardson hangja, és máris a louisianai mocsár legmélyén kóborlunk… Az első két sor mögött viharhangok (dörgés) hallható, majd megjönnek a finom ütősök, egy kasztanyetta, aztán egyre inkább erősödik a jellegzetes Recoilos „hangszőnyeg”, azaz a triphopos dobokból és gondosan összegyűjtött hangokból szőtt zenei kavalkád. A basszusgitár(-szerű) ismétlődő ritmus és a torzított gitár is telít a beszippantó, bluesos hangzáson. A dal igazi pompájában a második versszak utáni, élő hatású dobbal kísért részben bontakozik ki. Majd jön a kiállás, pingponglabda-szerű hangokkal, három lövéssel, egy gúnyos Richardson kacajjal és féket csikorgató autóval, de megjönnek a korábbi Recoil dalok olyan jellegzetes effektjei is, mint sztereó hatású „suhintó effekt”, vagy a telefonba beszélő női hang. A hosszúra nyúlt kiállás után (amelyben egy férfikórus a „you’d better pray boy pray, ’cause you’re prey boy prey” részt ismételgeti) jön a dal kiteljesedése, Higher Love/New York Nights-szerű gitárjátékkal, fejleszakító dobokkal és a már említett falszerű Recoilos hangzással. A hosszú, bluesos levezetés az albumon átvezet minket a következő dalba, ami ezen a lemezen az Allelujah egy különleges változata...
 

süti beállítások módosítása
Mobil